Egészségileg alkalmatlan munkavállaló: így járhat el jogszerűen a munkáltató

Megosztás Tetszik

A munka törvénykönyve szerint a munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól keresőképtelenségének időtartamára, illetve, ha egészségügyi probléma miatt nem tudja ellátni a munkaköréből adódó feladatait. Mi lesz a munkavállaló sorsa ilyen esetben? Mit tehet a munkáltató?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendelkezései szerint a munkavállaló csak olyan munkára, és akkor alkalmazható, ha mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult. Továbbá a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal.

Az egészségügyi alkalmatlanság megállapítása orvosi szakkérdés, melynek részletes szabályait és szempontjait a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. NM rendelet tartalmazza. Ez alapján a munkaköri alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent, és annak képes-e megfelelni. A vizsgálatokat első fokon a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosult orvos végzi.

Tipikusan egy balesetet vagy hosszabb ideig tartó megbetegedést követően fordul elő, hogy a munkavállaló a felgyógyulást követően keresőképes ugyan, azonban olyan károsodásokat, sérüléseket szenved, melyek eredményeképpen nem tudja már ellátni a munkakörét. Például, ha a takarító vagy a festő esés következtében bordatörést szenvedett, és bár felgyógyult, de nem képes két-három óránál többet állni vagy 1 kilogrammnál többet cipelni, abban az esetben az üzemorvos nagy valószínűséggel „nem alkalmas” minősítéssel engedi haza.

2023. január 1-jétől hatályos szabályozás

A fenti naptól a munka törvénykönyve (Mt.)146. paragrafusának (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy az egészségügyi alkalmatlanság időszakára a munkavállalót nem illeti meg díjazás. Ezen szabályra hivatkozva számos munkáltató döntött úgy, hogy nem foglalkoztatja tovább az üzemorvosi vizsgálaton alkalmatlan minősítést kapott munkavállalót, részére más munkakört sem ajánlott fel, és mivel a munkavállalónak díjazás sem járt, ezt a helyzetet kihasználva várta a munkáltató, hogy a munkavállaló mondjon fel. Ezzel az volt a célja, hogy mentesüljön a felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés fizetésének kötelezettsége alól.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja:

– 2025. február 28-ától hogyan változtak a vonatkozó rendelkezések,

– mely rendelkezést semmisítette meg az Alkotmánybíróság,

– hogyan tehet eleget a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségének?