Egyénenkénti foglalkoztatási korlát egyszerűsített foglalkoztatásnál

Megosztás Tetszik

"Egyszerűsített foglalkoztatás: kire vonatkoznak a korlátok, tilalmak?" című, május 20-án megjelent cikkünk kapcsán olvasónk azt kérdezte: más-más munkáltatónál hogyan alakul az egyénenkénti foglalkoztatási korlát. Dr. Kéri Ádám ügyvéd válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: az "Egyszerűsített foglalkoztatás: kire vonatkoznak a korlátok, tilalmak?" című cikkben az szerepel, hogy ugyanannál a munkáltatónál maximum 90, illetve 120 napot lehet dolgozni. Más-más munkáltatónál ennek többszörösét is lehet dolgozni? Ilyen esetben hogyan alakul a mentesített keretösszeg?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az egyszerűsített foglalkoztatás, alkalmi munkavállalás vonatkozásában a szabályokat egyrészt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 201-203. §-ai, másrészt pedig az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efo tv.) tartalmazzák.

Itt találhatóak azok a limitek is, melyeknek az a szerepük, hogy a könnyített közteherviseléssel és egyszerűsített munkajogi szabályozással ne kerülhessen sor visszaélésekre.

A fentieknek megfelelően a jogszabályok meghatározzák, hogy ezt az atipikus foglalkoztatási formát pontosan milyen tevékenységekre, ki, illetve mennyi ideig veheti igénybe.

A jogszabály jogviszonybeli tilalmakat is lefektet. Érvénytelen például az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkavállalásra irányuló munkaszerződés, amennyiben a felek között munkaviszony áll fenn. A felek a már fennálló munkaviszonyukat erre az atipikus foglalkoztatási formára nem is módosíthatják.

Az egyszerűsített foglalkoztatás leggyakoribb típusa az alkalmi munkavállalás, mely tevékenységtől függetlenül vehető igénybe, s ebben alapvetően különbözik a mezőgazdasági vagy turisztikai idénymunkától. Ezért cserébe viszont a korlátok szigorúbbak is, hiszen összesen legfeljebb 5 egymást követő naptári napra, egy naptári hónapon belül legfeljebb 15 naptári napra, egy naptári éven belül pedig legfeljebb 90 naptári napra létesíthető.

A tilalmak azonban ugyanazon munkáltatóra és munkavállalóra vonatkoznak. Eltérő munkáltatók esetében nem jelent problémát az, ha egyidejűleg áll fenn munkaviszony és egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony.

Hasonló alapon az sem aggályos, ha a munkavállaló különböző munkáltatókkal létesít egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, és azok együttes időtartama az Efo tv.-ben rögzített mértéket meghaladja.

Ellenkező esetben a munkavállalót nyilatkoztatni kellene, ilyen kötelezettség azonban csupán a fiatal munkavállalók munkavégzése esetében létezik az Mt.-ben (114. §).

Ami pedig a mentesített keretösszeget illeti, a törvény értelmezésében az NGM/17651/1/2016. számú állásfoglalás segít eligazodnunk.

Az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevételből a természetes személynek nem kell jövedelmet megállapítania és bevallást benyújtania, feltéve hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevétele nem haladja meg az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) vagy – ha részére alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a garantált bérminimum 87 százaléka jár – a garantált bérminimum napibérként meghatározott összegének szorzatát (e szorzat a továbbiakban: mentesített keretösszeg).

Amennyiben a természetes személynek a személyi jövedelemadó-bevallási kötelezettségét teljesítenie kell, az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásban vagy az állami adóhatóság által összeállított adóbevallási tervezet felhasználásával elkészített személyi jövedelemadó bevallásban jövedelemként az összjövedelmének a mentesített keretösszeget meghaladó részét kell figyelembe venni.