Betegség fizetett ünnepen – mi jár a dolgozónak?

Megosztás Tetszik

Milyen díjazás illeti meg a munkaidőkeretben foglalkoztatott dolgozót, ha fizetett ünnepnapon lesz beteg? A kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: „Ha a vállalatunknál órabéres dolgozóként, nem megszakítás nélküli munkarendben, hanem munkaidőkeretben foglalkoztatott kolléga be van osztva hétköznapi fizetett ünnepre (például húsvéthétfő), de beteg lesz, akkor mit kell számfejteni a részére? Csak a betegségre kapott ellátás illeti meg, vagy esetleg ilyen esetben is jár a fizetett ünnepnapi távolléti díj? Valamint, ha nem beteg lesz, hanem szabadságot kér erre a napra, akkor csak a szabadság jár neki, vagy ebben az esetben megilleti a fizetett ünnepnapi távolléti díj?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Nézzük, miképpen szabályozza a helyzetet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.)!

Mt. 146. § (1) A munkavállalót távolléti díj illeti meg ​ ​
a) a szabadság tartamára,
b) az 55. § (1) bekezdés c)–g), j) és m) pontjában meghatározott esetben,
c) az 55. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg,
d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő...

A fenti szabályozásból tehát látható, hogy távolléti díjat mindenképpen kell számfejteni, mivel az nem a munkaidő-beosztástól függ, hanem a munkaszüneti nap hétköznapra esésétől és az órabéres díjazástól jelen esetben.

Ami a szabadságot illeti, rámutatnék arra, hogy keresőképtelen személy részére szabadság nem adható ki, ez ellentétes az Európai Unió szabályozásával. A munkavállaló ugyanis nem merítheti ki betegséggel a neki pihenésre járó időt. Ezen két, nem munkavégzéssel töltött időnek teljesen más a rendeltetése.

Természetesen, ha nem keresőképtelenséget jelent, hanem szabadságot kér, akkor ez megoldható.

A távolléti díj ugyanakkor ebben az esetben is meg fogja illetni egyrészt az órabéres alapon egyszer, másodszor pedig, az előbbitől függetlenül, szabadság jogcímen is.