Baráti munkavégzés: be kell-e jelenteni a dolgozót vagy sem?

Megosztás Tetszik

Őstermelő megbetegedett, felesége ment ki a piacra árulni a termékeiket. Mint közeli hozzátartozónak, van-e erre lehetősége bejelentés nélkül? Vagy ebben az esetben egyszerűsített foglalkoztatással kell a feleséget bejelenteni az adott napra, és megfizetni utána az 1000 forintos közterhet? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd válaszolt.

Általában véve nem egyedi eset, hogy egy családtag (vagy akár barát, ismerős) besegít az otthoni munkálatokba vagy a vállalkozásba. Ha erre ellenszolgáltatás nélkül, önkéntesen és alkalomszerűen, kivételesen kerül sor, szívességi (kaláka) munkáról beszélünk, ahol a munkavégzés alapja a jóbaráti vagy családi kötelék.

Ha azonban a munkavégzésre rendszeresen vagy díjazásért cserébe kerül sor, már nem lehet szívességről beszélni, ilyenkor munkaviszony jön létre, annak minden tartalmával, előírásával együtt, beleértve a járulékfizetési kötelezettséget is. Abból kell kiindulni, hogy ha valaki hosszabb időn át, heteken keresztül, hétköznapokon dolgozik valaki részére, nem életszerű, hogy azt ingyen, szívességből tenné. Az elvégzendő munka sürgőssége, rövid időtartama szintén nem alapozza meg a szívességi munka elfogadását. 

A szívességi munka és a munkaviszony közötti különbséget kiválóan szemlélteti egy 2010. szeptember havi OMMF-hírlevél. Eszerint a kaláka munkák alapvető jellemzői, hogy 

– ellenérték nélkül, szívességi alapon, segítségképpen zajlanak, családi köteléken, rokoni, jószomszédi, baráti kapcsolatokon alapulnak,

– az ellátandó feladat folyamatossága, ismétlődő jellege, rendszeressége ezekre a munkavégzésekre nem jellemző, tipikusan egyszeri, alkalmi jellegű, néhány órás munkákról van szó,

– a felek munkaidőt, munkakört nem kötnek ki, a segédkezők bármikor elhagyhatják a helyszínt, pihenhetnek; érkezésük is belátásukra van bízva. 

A hírlevél példaként említi kisebb közösségekben, főként mezőgazdasági, alkalmi jellegű idénymunkákat (például szüret), a családi házak építése során szükséges segédmunkálatokat, illetve a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenységet. Ezek munkavégzések általában néhány órát, illetve 1-2 napot (tipikusan szombat-vasárnap) vesznek igénybe. 

Mi minősül ellenértéknek? A pénzbeli kifizetés mellett a természetbeni (szociális) juttatás is ellenértéknek számít, így például szállás, élelem, tűzifa, stb.  A nagyobb, előzetes megállapodás szerinti mennyiségű, a munkáért cserébe adott gyümölcs, alapanyag, építőanyag stb. is ellenértéknek minősül, mivel a munkát végző éppen ezekért vállalja az adott tevékenység elvégzését.

Nem felejtendő el, hogy szintén ellenértéknek minősül, ha tartozást dolgoznak le, mivel az elvégzett munkának pénzösszegben kifejezhető értéke van. Ugyanakkor nem munkabér, ha a jelenlévők olyan gesztus értékű viszonzást kapnak, amely nem áll arányban az elvégzett munkával, mindössze figyelmességnek tekinthető, így például meghívást kap egy finom ebédre, három hatalmas gombóc csoki fagyira, vagy kölcsönkapja a platós kocsiját a költözés lebonyolításához.

Hiába állapodnak meg abban a felek, hogy szívességi munkáról van szó, önmagában ez nem elegendő, a jogviszonyt ugyanis a tartalma szerint kell megítélni. Ha az magán hordozza a munkaviszony jellemzőit, rendszeres fizetés ellenében és függőségi viszonyban (utasítás, irányítás mellett) történik, abban az esetben a foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minősül még akkor is, ha közeli hozzátartozókról van szó. 

A kérdésnek azért van jelentősége, mert a munkaügyi hatóság jogosult az ellenőrzése során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. 

A kérdés szerinti egyetlen eset még beilleszthető a szívességi munka keretei közé, de ezt meghaladóan a jövőben valóban az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony létesítése lesz a megoldás.