Azonos végzettség, eltérő bér? A Kúria döntése

Megosztás Tetszik

Közszolgálati munkaviszonyú felperes azért perelte munkaadóját, mert őt jóval alacsonyabb bérezési kategóriába sorolta be, mint vele azonos végzettségű kollégáit. Az ügy a Kúriánál kötött ki.

A felperes 2005. augusztus 16-ától állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél (jogelődjénél), ügyfélszolgálati ügyintéző munkakörben. Magasépítési technikus oklevéllel, valamint könyvtár-magyar szakon szerzett általános iskolai tanári képesítéssel rendelkezett, a kinevezésekor II. besorolási osztályba, 6. számú fizetési fokozatba sorolták be. A felperessel azonos munkavégzési helyen dolgozott V. T. I., valamint leánya V. I., akik mindketten magasépítési technikusi szakképzettséggel és tanári diplomával rendelkeztek, őket az alperes – szabálytalanul – I. besorolási osztályba sorolta. A felperes többször kérte az alperestől az I. besorolási osztályba sorolását, azonban az alperes azt ismételten elutasította, azzal az indokkal, hogy az átsoroláshoz szükséges feltételekkel nem rendelkezik, az egyenlő bánásmód követelményrendszerébe tartozó védett tulajdonsága a felperesnek nincs, besorolása, díjazása a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt.

A felperes keresetében 4 490 022 forint vagyoni, és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest amiatt, hogy a besorolásával kapcsolatban az alperes nem tartotta be az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, hátrányára a vele egy tekintet alá eső munkavállalót jogosulatlan előnyben részesítette.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelme a Kúria határozata szerint nem alapos.

Nem képezte tárgyát a felülvizsgálati eljárásnak a felperes besorolásának helyessége, az ezzel kapcsolatos kereseti kérelmét a felperes nem tartotta fenn, az elsőfokú bíróságnak a helyes besorolására vonatkozó ítéleti megállapítását nem támadta.

Az eljárt bíróságok tényként állapították meg, hogy a felperest a munkáltató alperes jogszabályszerűen sorolta be, a törvényszék érveléséből az a helytálló következtetés vonható le, mely szerint önmagában a munkatársa helytelen besorolására a felperes igényt nem alapíthat.

Nemcsak az elsőfokú bíróság ítéletében ugyancsak szerepeltetett, az új Mt-hez fűzött indokolásból, hanem a régi Mt. 142/A §-át beiktató 2001. évi XVI. törvény 17. §-ának indokolásból is az következik, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét az egyenlő bánásmód követelményrendszerén belül kell és lehet értelmezni – szögezi le a Kúria közleménye. Az eljárt bíróságok tehát jogszabálysértés nélkül foglaltak állást úgy, hogy védett tulajdonság, illetve hátrány megjelölése, valószínűsítése nélkül az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének sérelme nem állapítható meg. Az Esélytv. 8. § t) pont szerinti egyéb helyzet, mint védett tulajdonság nem értelmezhető kiterjesztően, csak az emberi személyiség konkrét, lényegi tulajdonságaira figyelemmel. A felperes ilyen konkrét lényegi vonást semmilyen formában nem jelölt meg, mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.