Munkáltatói felmondás: amikor hibás, mégis jogszerű

Megosztás Tetszik

A munkaügyi perek legnagyobb részét a munkaviszony megszüntetésével összefüggésben kezdeményezett eljárások alkotják, melyek keretében a munkavállalók a munkáltatói felmondások jogszerűségét vitatják. Az alábbiakban azon jogszabálysértéseket, illetve jogkövetkezményeiket mutatjuk be, melyek nem okozzák a felmondás jogellenességét.

Amikor téves a felmondási idő számítása

A felmondási idő az a türelmi időszak, melynek elteltével a munkaviszony megszűnik. Szerepe pedig az, hogy a felek a munkaviszony megszűnésére megfelelően fel tudjanak készülni. A felmondási idő a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 69. paragrafusának (1) bekezdése alapján 30 nap, mely a munkáltató felmondása esetén a munkaviszony hossza függvényében nő. Azt is lehetővé teszi a törvény, hogy a felek a törvényben leírtaknál hosszabb, legfeljebb 6 havi felmondási időben állapodjanak meg.

Előfordul azonban az, hogy a felmondás a felmondási időt rosszul állapítja meg, azaz, annak számítása nem illeszkedik az Mt.-hez vagy a felek eltérő megállapodásához. Fontos, hogy ilyen esetekben a felmondás nem válik jogellenessé. A jogellenes módon kiszámított felmondási idő helyett ilyenkor a helyes szabályoknak megfelelő felmondási idővel tekinthető megszűntnek a jogviszony, a munkavállalót pedig a kiesett időre a távolléti díja illeti meg.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben további példákat sorolunk, mely esetben kifogásolható ugyan, de nem jogellenes a munkáltatói felmondás.

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.