Alapbér vagy munkabér? Az állásidőre járó pénzről döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

A felperes gépjárművezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkaszerződésében alapbérét a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegben határozták meg. Ezen felül a gépjárművezetőket ügyvezetői utasításban meghatározott számítási módszerével megállapított üzemanyag-megtakarítás, illetve külföldi munkavégzés esetén napidíj is megillette.

Az alperes közel kilenc hónapon keresztül nem tett eleget foglalkoztatási kötelezettségének, és erre az időtartamra állásidőre járó bért fizetett a felperesnek.

A munkavállaló bírósághoz fordult és annak megállapítását kérte, hogy erre az időtartamra munkabér-különbözet illeti meg, figyelemmel arra, hogy az alperes nem fizette meg számára az üzemanyag megtakarítást, illetve a napidíjat. Állította, hogy a munkáltató egy képviselőjével történő megállapodás alapján a ponyvás, hűtős részlegen történő munkavégzés esetén 1350 forint, míg a tartályos részlegen történő munkavégzés esetén napi 14 500 forint munkabér illette meg, ezért az állásidőre kifizetett minimálbér és ezen összeg különbözetének megfizetését kérte egyéb kereseti követelése mellett.

A felperesnek az állásidőre igényelt munkabér-különbözet megfizetésére vonatkozó keresetét mind az első-, mind a másodfokú bíróság elutasította.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Határozatában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. § (1) bekezdése alapján amennyiben a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, az elháríthatatlan külső ok kivételével alapbért kell fizetnie. A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme az alapbér, amelyet időbérben kell meghatározni. Az alapbért a munkaszerződésben akkor is rögzíteni kell, ha a munkavállaló részben vagy teljes mértékben teljesítmény bérrendszerben kapja a munkabérét.

A perbeli esetben nem vitatottan a felek a munkaviszony létesítésekor a minimálbérnek megfelelő összegű alapbérben állapodtak meg. A munkáltató ezen felül átalánypótlékot, továbbá a munkavégzés ideje alatt napidíjat, illetve üzemanyag-megtakarítás ellentételezéseként járó díjat fizetett.

Mivel az állásidőre a munkáltatónak alapbér- és munkabér-fizetési kötelezettsége áll fenn, annak a körülménynek nem volt jelentősége, hogy a felek a munkaszerződésben rögzített alapbértől eltérő munkabért határoztak-e meg vagy sem. Az állásidőre a munkáltatónak alapbért kellett fizetnie, az annak nem minősülő munkabér-fizetési kötelezettség annak bizonyítása esetén sem eredményezheti azt, hogy az az állásidőre is megilleti a munkavállalót.

Ha szeretne többet megtudni a munkajog területét érintő, 2016-os változásokról, jelentkezzen a HVG Munkajog-konferenciájára!