A bér nagy részét nem fizette ki a munkáltató, majd perelt, amiért munkavállalója felmondott

Megosztás Tetszik

A munkabér kifizetésének elmaradása miatt azonnali hatállyal felmondott a dolgozó, amit munkáltatója jogellenesnek ítélt, ezért bírósághoz fordult. A munkaügyi vita a Kúrián kötött ki. A testület M.X. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.X.10.279/2019. számú ügyről készült tájékoztatóját ismertetjük.

Az alperes 2009. július 1-jétől állt munkaviszonyban a felperessel. Az alperes 2013. április 2-án azonnali hatályú felmondással megszüntette a munkaviszonyát, melyet a munkáltató bérfizetési kötelezettségének nem megfelelő teljesítésére alapított. A felperes keresete az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására és felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását, valamint viszontkeresetében az azonnali hatályú felmondás jogszerűségére tekintettel felmondási időre járó munkabért, és végkielégítést kért. Továbbá az írásbeli figyelmeztetés és a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését, nem vagyoni kártérítés, elmaradt munkabér megfizetését, elmaradt üzemanyag, és rendkívüli munkavégzés ellenértéke megtérítését igényelte. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek az azonnali hatályú felmondás jogellenessége miatt felmondási időre járó távolléti díjat. A felperes írásbeli figyelmeztetését és fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Kötelezte a felperest nem vagyoni kártérítés megtérítésére, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen az alperesnek további munkabért. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó része hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasításával egyidejűleg a viszontkeresetének való helyt adást kért. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott – mondta ki a Kúria. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes részére a munkáltató a 2013. március 10-én esedékes február havi munkabérnek csupán az alapbér részét fizette meg, bruttó 105 000 forint összegben. A további, bruttó 245 590 forint megtérítése csak az alperes bérfizetés elmaradására alapított azonnali hatályú felmondását követően, 23 nap elteltével, 2013. április 2-án történt.

A munkáltatónak foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettsége áll fenn (Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja). Ez utóbbinak a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell eleget tennie. Az alperes helyesen hivatkozott az Mt. 161. § (1) bekezdésében és 162. §-ában foglaltakra, amelyek szerint munkabérből való levonásnak jogszabály, vagy – a levonásmentes részig – végrehajtandó határozat alapján van helye, a levonásmentes munkabérrel szemben pedig beszámítás nem lehetséges. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkabér fizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig állt fenn és a munkáltató mulasztása nem visszatérő jellegű, hanem egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.105/2016/5.). Jelen esetben is a munkáltató munkabér fizetési kötelezettségét nem megfelelő módon, illetve mértékben teljesítette, így a munkavállaló azonnali hatályú felmondása jogszerű volt. A munkáltató lényeges kötelezettségét szegte meg, amelyet – mivel a késedelmes munkabérfizetés a munkavállaló létfenntartását veszélyezteti – jelentős mértékűnek kell tekinteni akkor is, ha az egy alkalommal és csak részben történt. A munkáltatónak a bér kifizetését akkor is teljesítenie kell, ha egyébként a munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amely eredményeként esetleg utóbb kártérítési igénnyel léphet fel (Mt. 161. § (1) bekezdés). Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéhez fűződően felmondási időre járó bért és végkielégítést igényelt, amelyre megalapozottan tarthatott igényt az Mt. 69. § (1) és (2) bekezdés a) pontja, valamint az Mt. 78. § (3) bekezdése és 77. § (3) bekezdés a) pontja alapján. A követelést összegszerűségében is helyesen határozta meg, amelyet a felperes sem vitatott.

A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerűségére tekintettel annak jogkövetkezményei megfizetésére kötelezte a felperest (Pp. 275. § (4) bekezdése).