A munkáltató diktálhat, a dolgozónak tűrnie kell

Megosztás Tetszik

Az új Munka törvénykönyvének közelmúltban megjelent szövegtervezete megdöbbenést és felháborodást keltett a bérből és fizetésből élők széles körében. A tervezetet készítő jogászcsoport szerint sokan hisztérikusan reagáltak az általuk készített anyagra, egyébként pedig - véleményük szerint - a versenyképesség erősítése felülír minden egyéb szempontot.

Cinikusnak tűnik az az érvelés, amely szerint azért lényegesen modernebb az elkészített tervezet, mivel  nagyobb teret enged a felek közötti megállapodásoknak. A tervezet alkotója szerint a jelenlegi szabályozás elavult, nagyobb teret kell engedni a felek közötti megállapodásoknak a jogviszony részleteinek megállapításakor. Nem kell például a munka díjazásának részletes szabályait jogszabályban rendezni, ezt rá kell bízni a felekre.  

Csakhogy a  jelenlegi jogi szabályozás is lehetővé teszi, hogy a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés a jogszabálytól eltérő módon szabályozza a felek viszonyrendszerét.  Lehetőség van bizonyos kérdésekben (túlmunka időtartamának éves felső határa, osztott munkaidő bevezetése, a kártérítés mértékének felemelése stb.) kivételesen akár a munkavállalók számára kedvezőtlenebb szabályozásara is. Ugyanakkor a jelenlegi Munka törvénykönyve (Mt.) tartalmaz egy olyan lényeges garanciát, amely a munkavállalókat védi a munkáltatói önkénnyel szemben, azaz általában főszabályként csak úgy lehet eltérni a törvény szabályaitól, ha az a munkavállalók számára kedvezőbb szabályozást eredményez. Ezzel lehet elkerülni, hogy a munkáltató erőfölényével visszaélve olyan munkaszerződést kényszerítsen a munkavállalókra, amely súlyos érdeksérelmet okozna számukra.  

A munkavállaló a munkaszerződés megkötésekor nincs olyan helyzetben, hogy érdemben befolyásolni tudja a szerződés taralmát. Általános tapasztalat, hogy szinte kizárólag a bér mértékére koncentrál, az egyéb elemek meghatározását teljes mértékben a munkáltatóra bízza. Ezért fordulhat elő igen gyakran, hogy csak akkor tudatosodik a munkavállalóban, hogy milyen előnytelen szerződést kötött, amikor már baj van. Ezért is veszélyes a tervezet által preferált elképzelés mivel ez a már eddig is fennálló egyenlőtlenségeket a munkavállalók hátrányára tovább erősítené.

Hamis az a beállítás is, mely szerint korszerűbb megoldás az, ha kollektív szerződés rögzít olyan kérdéseket, amelyeket eddig törvényben szabályoztak. A tervezet szerint ugyanis az eddig kizárólagos szerződéskötési joggal rendelkező szakszervezetektől ezt a jogot megvonnák.  Megfosztanák tisztségviselőiket a kiemelt munkajogi védelemtől, kiiktatnák a szakszervezeti kifogás jogát stb., azaz a munkáltatóval szemben- figyelembe véve a sztrájkjog már hatályba lépett korlátozását is- a szakszervezeteket alárendelt helyzetbe kényszerítenék.

Ki fogja ezek után felvállalni azokat a munkahelyi konfliktusokat, amelyeknek következtében a védelem hiányában bármikor eltávolíthatóvá válik? 

Az üzemi tanácsok felruházása a kollektív szerződéskötés jogával gyakorlatilag nyílt hadüzenet a szakszervezeteknek. Az üzemi tanács nem érdekképviseleti szerv hanem az úgynevezett részvételi jogok gyakorlója a munkáltató vezetésében. Az a tervezet előterjesztői kísérletet tesznek a valódi érdekképviselet kiiktatására, valamilyen korporatív modell kialakítására. Ez gyakorlatilag az egyéni és kollektív munkavállalói jogok végletes szűkítését eredményezné. A tervezet 6 szakaszt szentel a szakszervezetekre és 34-et az üzemi tanácsra, ez jelzésértékű.  Különösen veszélyes az a rendelkezés ami lehetővé teszi akkor is az üzemi megállapodás Kollektív Szerződés helyetti kötését amikor az adott munkáltatónál működik szakszervezet de a munkáltató nem volt hajlandó Kollektív szerződést kötni vele.

Tudomásul kell venni: a munkaviszony nem két mellérendelt fél által létrehozott jogviszony. A munkaviszony alakításakor a diktáló fél a munkáltató. A munkavállaló csak eltűrője és nem alakítója ennek a viszonyrendszernek. Ezért szükséges az állam által biztosított garanciarendszer, ennek kiiktatása a már jelenleg is elterjedt vadkapitalista kizsákmányolás legitimizálásához vezethet.

A tervezetből ezek a garanciák hiányoznak, a teljesség igénye nélkül felsorolnék néhányat:

- nem tiltja próbaidő meghosszabbítását

- nem tiltja a kettős értékelést az egyéb jogkövetkezmények alkalmazásakor

- megengedi a határozott időre szóló munkaviszony rendes felmondással történő megszűntetését

- gumiszabályokkal operál, mint például rendes felmondási oknak tekinti a bizalomhiányt,

- bevezeti a polgári jogi felelősséget a gondatlan károkozás esetére, ezzel totális egzisztenciális ellehetetlenülés lehetőségét teremti meg

- kiiktatja a felmondási tilalmakat és korlátozásokat

- kiiktatja az eddig i átlagkeresetet mint a juttatások számítási alapját (Pl. felmentési idő, végkielégítés)

- csökkenti a végkielégítések mértékét

- a munkaidő beosztás a munkáltató kizárólagos jogává válik, akár utólag módosíthatja is,

- a munkáltató egyoldalúan elrendelheti az osztott vagy egyenlőtlen munkarendet

- a munkaközi szünet mértékét felemelik, nem adható ki munkaidőben

- 300 órára emelik a túlmunka éves felső határát

- csökkentik a szabadság mértékét,ill.  a munkavállalói rendelkezési jog mértékét (5 nap)

-  Túlóra díj helyett szabadidőt adhat a munkáltató ha akar

- állásidő esetén nem mindig jár bér

- megszüntetik a műszakpótlékokat

- csökkentik a versenytilalmi ellenérték  mértékét

A tervezet egész szemléletmódját áthatja a munkavállalók és érdekképviseleteik  lebecsülése, negligálása, ezért   vitára alkalmatlanként azonnal le kellene venni a napirendről.

Viszló László