Tudnivalók a fizetés nélküli szabadság alkalmazhatóságáról

Megosztás Tetszik

A koronavírussal összefüggő járványügyi helyzet következtében egyre több kérdés érkezik azzal kapcsolatban, hogy jogosult-e, illetve mely esetekben jogosult a munkáltató fizetés nélküli státuszban tartani a munkavállalót. A jogi helyzet értelmezése nem egyszerű, cikkünkben igyekszünk a rendelkezéseket több oldalról megvilágítani.

Fizetés nélküli állásidő

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 146. paragrafusának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. Az alapbérre való jogosultságnak két együttes feltétele van tehát: a munkavállaló rendelkezésre áll, illetve a munkáltató a rendelkezésre álló munkavállaló számára nem oszt be munkaidőt.

Tekintettel arra, hogy a munkaszerződéssel a munkáltató a munkavállaló munkaerejét vásárolta meg, így nemcsak jogosult, de köteles is a munkavállalót a munkaszerződés szerint foglalkoztatni. Ha például a munkaidőkeret lejártakor kiderül, hogy a munkáltató elmulasztott kellő mennyiségű munkaidőt beosztani, a munkáltatónak a be nem osztott munkaidő vonatkozásában is bérfizetési kötelezettsége keletkezik.

2012-ben azonban változott a munka törvénykönyve, és beemelte az elháríthatatlan külső ok fogalmát, melynek fennállása esetén megszűnhet az alapbérfizetési kötelezettség. Ha ugyanis a foglalkoztatási kötelezettség elmulasztásának oka elháríthatatlan külső ok, akkor a munkáltatónak nem kell alapbért fizetnie.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, mi számít elháríthatatlan külső oknak, és meddig tartható fizetés nélkül a munkavállaló?