Figyelik a kamerás megfigyelést

Megosztás Tetszik

Alakul az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendeletének (GDPR) gyakorlata. Egyrészt az Európai Adatvédelmi Testület iránymutatás-tervezetet fogadott el az elektronikus megfigyelőrendszerek használatával összefüggésben. Másrészt növekvő számban jelennek meg a felügyeleti hatóság bírságbüntetést is tartalmazó eseti döntései.

Az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) álláspontja szigorú

A 3/2019. számú iránymutatástervezet egyértelműen rögzítette, hogy az elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazása a vállalkozásoknak nem alanyi joga. Ha a személy- és vagyonvédelem (vagy munkahelyi ellenőrzés) ezen eszközével kívánnak élni, abban az esetben már az adatkezelés megkezdését megelőzően úgynevezett érdekmérlegelési tesztet kötelesek készíteni, melyben egyértelműen be kell mutatniuk az adatkezelés szükségességét és arányosságát, a kevésbé korlátozó alternatíva elérhetetlenségét, valamint azt a konkrét jogos érdeket vagy azok csoportját, mely az érintett magánszemélyek megfigyelésmentes környezethez való jogát felülírja. Ebben az esetben valóban alkalmazható elektronikus megfigyelőrendszer, de ilyenkor is szigorú törlési határidővel. A 2–3 napos adatkezelési határidőt meghaladó adatkezelési időtartamokat ugyanis külön meg kell indokolni. Munkahelyi ellenőrzésre pedig kevéssé valószínű, hogy elektronikus megfigyelőrendszer elfogadható lenne. Ezen szigorú álláspont kialakulása nem volt egyértelmű, hiszen a tagállami gyakorlat ennél jóval szélesebb körben engedte az elektronikus megfigyelőrendszerek alkalmazását. Volt ugyanis korábban olyan német jogeset, ahol a felügyeleti szerv a hat hónapos adatkezelési időtartamot sem kifogásolta. A jelenlegi álláspont azonban egyértelmű, így a vállalkozások feszült figyelemmel figyelték a hazai joggyakorlat alakulását. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a hazai felügyeleti szerv (NAIH) is ezt a szigorú álláspontot követi.

NAIH: a folyamatos megfigyelés leveri a hatóságnál lécet

A hatóság egyik legfrissebb döntésében az volt a vitás kérdés, hogy a közhatalmi jogkört gyakorló közterület-felügyelet megfigyelési központjában alkalmazható-e kizárólag képet rögzítő elektronikus megfigyelőrendszer annak biztosítására, hogy a munkavállalók a felvételekkel, információkkal ne éljenek vissza. Ezen fokozott jogos érdeket egyebekben a jogi környezet is elismerte, hiszen a közterület-felügyelet számára a hatályos szabályozás megfelelő technikai és szervezési intézkedések megtételét írja elő kötelezettségként. A hatósági vizsgálat első lépésben a megfelelő tájékoztatások meglétét, illetve az előzetes dokumentációt vizsgálta. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy ugyan nem kizárt az érintettek szóbeli tájékoztatása, annak igazolása azonban az adatkezelő kötelezettsége. A jogos érdek dokumentálása vonatkozásában pedig azt emelte ki, hogy ugyan a jogos érdek fennáll, az azonban nem nyert bizonyítást, hogy annak kezelésére az adatkezelő a legkevésbé korlátozó alternatívát választotta. Nem bizonyította tehát azt, hogy az adatkezelés szükséges és arányos korlátozásnak minősül. Kiemelte, hogy a folyamatos megfigyelés helyett ugyanazon cél tűzfal alkalmazásával, fenyegetéskezelő rendszerek használatával, külső adathordozók használatának tilalmával, kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközök beviteli tilalmával, valamint emberi ellenőrzéssel elérhető lenne. Ez pedig azt is jelentette, hogy az elektronikus megfigyelőrendszer nem felelt meg a törvényi kívánalomnak. Arra is rámutatott, hogy a folyamatos megfigyelés sérti az emberi méltóságot, mely szempontra a foglalkoztatással összefüggésben különös hangsúlyt szükséges helyezni.

Biztonsági őrök kamera helyett

A szükségesség és arányosság szempontjainak a mérlegelése arra az eredményre vezeti az adatkezelőket és a hatóságokat, hogy a kevésbé korlátozó adatkezelési alternatívát keressék. Ez a mérlegelés tehát elsősorban az érintetti jogok védelmének egyik eszköze, bizonyos határesetekben azonban a szigorú jogértelmezés az érintett érdekeivel is ellentétes döntést eredményezhet. Az egyik jogesetben például az is vita tárgyát képezte, hogy a munkahelyüket elhagyó munkavállalók csomagja mennyiben ellenőrizhető, illetve azzal összefüggésben milyen garanciális, eljárási szabályok alkalmazhatóak. A jogesetben a személyiségi jog védelmére figyelemmel a csomag átvizsgálására a nyilvánosság elől elkülönített helyiségben került sor, mely helyiségben kamera is üzemelt, és rögzítette az eljárás menetét a későbbi – alaptalan – vádak megelőzése érdekében. Ezen kamerát a munkáltató éppen az egyik munkavállalójának kérésére szereltette fel. S habár teljesen elfogadható a felügyeleti szerv azon álláspontja, hogy kevés esetben lehet helye általános jellegű és mindenkire kiterjedő személyi vizsgálatoknak, az már kevésbé egyértelmű, hogy elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazása helyett megnyugtatóbb a munkavállalónak több megtermett biztonsági őr, illetve a „szakszervezet képviselőjének” jelenléte.