Táppénzügyek: apró gesztus a foglalkozatóknak, fricska a dolgozóknak

Megosztás Tetszik

Kinek és mennyi időre jár táppénz? Mi után kell járulékot fizetni avagy hogyan változtak a szabályok az elmúlt időszakban? Széles Imre, az Adózóna tb-szakértője összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat.

Amennyiben áttekintjük az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai mértékének az elmúlt bő évtizedben (a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Eb.tv.) hatályba lépésétől) történő alakulását, akkor azt látjuk, hogy az egyre inkább csökken.

A trend a gyed maximalizálásával kezdődött (jelenleg a legmagasabb összege megegyezik a minimálbér kétszeresének hetven százalékával), folytatódott a táppénz mértékek csökkentésével, illetve maximum összegének a rögzítésével. Aztán idén e felső határ feleződött, illetve szóba került a passzív táppénz intézményének az eltörlése (melynek tartama egyébként az elmúlt évtizedben 1 évről 30 napra „soványodott”), illetve a keresőképtelenség szabályainak a megszigorítása. Ez utóbbi intézkedésekről ugyan még nem láttunk törvényjavaslatot, de a kormányszóvivő nyilatkozata alapján eléggé egyértelműek az elképzelések.

A folyamat oka világos (a járulékbevételeknek fedezniük kell a kiadásokat), viszont akkor is sajnálatos, hiszen mindez a társadalombiztosításnak azt a biztosítási elvét rombolja, hogy a magasabb járulékfizetésért magasabb szintű eljárás jár.

Jelenleg (az Eb. tv. 48. §-a (8) bekezdése szerint) a táppénz összege:
• folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka,
• ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy
egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér (ez év május 1-jétől) 200 százalékának, a biztosítási jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad részét.

Fizethet tehát a biztosított akár havi 500 ezer forint után is járulékot, de táppénzének havi összege 156 ezer forintnál több nem lehet.

Táppénz a keresőképtelenség tartamára, jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át, a biztosítási jogviszony megszűnését követően 30 napon át.

Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat, azzal, hogy biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki:

• tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy
•  iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

A keresőképtelenség első 15 munkanapjára a munkaviszonyban álló dolgozónak általában betegszabadság jár. Az ezzel kapcsolatos előírások is változtak május 1-jétől, az Mt betegszabadságra vonatkozó 137. §-ába – belekerült az a kitétel, hogy nincs betegszabadság a veszélyeztetett terhesként történő gondozásba vételt követő terhesség miatti keresőképtelenség idejére. Tehát az ilyen okból keresőképtelen kismama az első naptól táppénzt kaphat.

Ez a módosítás a foglalkoztatóknak tett „apró gesztusnak” minősíthető, hiszen ez által mentesülnek a 15 napos betegszabadság finanszírozása alól, míg a kismama – az egyébként tavalyelőtt 70 százalékosra mérsékelt – távolléti díj helyett táppénzt kap, ami legfeljebb a maximumára vonatkozó szabályok miatt lehet hátrányosabb a rá nézve.

Visszatérve egy pillanatra a passzív (tehát a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított) táppénzre: ez jelenleg is mindössze 30 napos pluszellátást jelent a munkahelyét elveszített keresőképtwlen dolgozó számára, amelyre, ha szerénymértékben is, de táppénzt kap, és ezt követően kell csak álláskeresési támogatással „próbálkoznia”. Így, tulajdonképpen nem különösen vonzó alternatíva a munkavállalással szemben.

A passzív táppénz ideje ugyan nem biztosításban töltött idő, de ez alatt az érintett megilleti az egészségügyi szolgáltatás. A volt foglalkoztató szempontjából a jogviszony megszűnése után folyósított ellátás semmilyen többletterhet sem jelent, ez után az összeg után már nem kell megfizetnie az egyharmados táppénz-hozzájárulást sem.