adozona.hu
Transzferár: aránytalan teher és kaotikus kép
//adozona.hu/archive/20100304_transzferar
Transzferár: aránytalan teher és kaotikus kép
Milyen adatbázisokat és miként kell használni a transzferár-nyilvántartásban szereplő szokásos piaci ár meghatározásához? Mibe köthet bele az APEH, milyen kötelezettsége van a cégnek és hogy csinálják ezt Németországban?
Az aktuális adóellenőrzések tapasztalatai kapcsán kiemelten figyelmet kell fordítani az adatbázisok használatára, azok elfogadottságára, s a transzferárazási módszerek használatára.
Adatbázisok használata, elfogadottsága
Az adóhatóság ellenőrzéskor a közhiteles és nyilvános adatbázisok adatait fogadja el a transzferár-nyilvántartásban szereplő árak szokásos piaci mivoltának alátámasztásául. Ezek közül a legismertebb nemzetközi adatbázisok: AMADEUS, DATATAX, amagyar adatbázisok közül: KSH, MNB, Ingatlanpiaci szaklapok jöhetnek szóba.
Figyelembe kell azonban venni, hogy pusztán az ezen adatbázisokból nyert információk még nem biztos, hogy elégségesek az általunk alkalmazott ár szokásos piaci árként történő minősítéséhez. Ennek oka, hogy az adatbázisokban talált adatok nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak, ezért további ellenőrzésnek (manuális keresés) is alá kell vetnünk az adatokat, hogy biztosan a ténylegesen összehasonlítható adatok kerüljenek a mintánkba. A negatív adatokkal rendelkező társaságokat mindenképpen ki kell venni a mintából (kivéve kezdő vállalkozások esetén), ugyanis az adóhatóság negatív alsó tartományt nem fogad el az ellenőrzések kapcsán, állítva ezt úgy, hogy gazdasági válság érezteti hatását mindenhol a világban, ezáltal a társaságoknál is.
A másik érdekes szempont a manuális keresés során, hogy ki biztosítja, hogy a pl.: interneten fellelt információ a helyes vagy az adatbázisban talált esetleg eltérő információ. Ezáltal a minták tökéletességének valószínűsége nem sok, viszont a minta adataiból kellene következtetnünk a szokásos piaci ártartományra.
Transzferárazási módszerek használata
Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az összehasonlító árak módszere, mely jól használható főleg hitelek kamatlábainak meghatározására, ingatlanok bérbeadási árainak meghatározására, bizonyos tipikus szolgáltatásnyújtások árainak meghatározására stb.
Azonban az ezzel a módszerrel megállapított árakat az APEH nagyon ritkán hagyja megjegyzés nélkül, ugyanis az ingatlanok esetén nem elég a KSH, illetve ingatlanpiaci szaklapok, adatok felkutatása. Az adóhatóság ugyanis ilyen esetekben előszeretettel alkalmaz ingatlanforgalmi szakértőt annak érdekében, hogy bizonyítsa igazát. (Ezzel a lépéssel minősítve azt a kritériumot is, hogy a transzferár dokumentáció elkészítése nem róhat aránytalanul nagy terhet az adózóra és a közhiteles, nyilvános adatbázis mégsem jó, mert mondjuk ellent mond neki egyetlen szakértő.)
Említhetjük a VPOP és az APEH egymással ellentétes intézkedéseit is, ugyanis egy eszköz vámértéke nem feltétlen fogadható el szokásos piaci értéknek, még ha független „szakértő” állapította is meg akkor sem.
A nemzetközi példák sok esetben a mienkétől eltérő gyakorlatot mutatnak: például Németországban a közhiteles, nyilvános adatbázisok használata sem kötelező, nemhogy szakértő igénybevétele. A jövőben csak abban lehet reménykedni, hogy ez a ma még kissé kaotikus kép tisztulni fog, illetve illeszkedni fognak a szabályok a való élet szituációihoz.
Ferencz Gyöngyi - Kneitner Lea
VGD