adozona.hu
Képviselői költségtérítés: politikai elitünk elégtelenre vizsgázott
//adozona.hu/archive/20081202_kepviseloi_koltsegterites_ado_vamosi
Képviselői költségtérítés: politikai elitünk elégtelenre vizsgázott
Az országgyűlési képviselők – honatyáink és honanyáink – az ország krémje, irányításra termett és megválasztott személyiségek. Önnön maguk határozzák meg saját bérüket és ehhez kapcsolódóan saját költségtérítésüket is. Ez utóbbira természetesen szükség van, hiszen a vidékről feljárás, a szállás, a családtól távol élés plusz költségekkel jár. A képviselői költségtérítés és a 15 százalékos adó. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője kommentál.
Nagyságrendileg ez úgy néz ki, hogy viszonylag alacsony bér mellett a távolságtól függően bőkezű költségátalányt állapítanak meg maguknak. Még az is kap valamilyen összeget, aki 10 perc sétára lakik a Parlamenttől!
Az igazság az, hogy a tiszteletdíjuk nagyon alacsony. A bruttó alapbér havi 240 ezer forint körül mozog, ez bizottsági tagságokkal 380 ezer forintra is nőhet. E jövedelem „nettósítva” mintegy havi 190 ezer forint lehet. Ez nagyon kevés a képezettséghez, elfoglaltsághoz, pályaívhez (aki politikusnak megy, arra az időre kiesik a szakmai karrier életútból, ahová aztán nehéz négy év után visszajutni) képest. A jó megoldás az lenne, ha tiszteletdíjukat tisztességesen állapítanának meg (felemelnék), költségtérítést pedig csak arra a kiadásra számolnák el, amelyről számlát hoznak. A költségtérítésnek az a része, amiről nincs bizonylat, ugyanúgy összevonandó jövedelem lenne, mint a bér. Ahogy ez négy és félmillió magánszemély esetében előírás (ennyien adtak bevallást 2007-re).
Láthatóan bért nem akarnak emelni maguknak, mert az nem elég populista, lehet, hogy a választók ezt nem értékelnék. Ehelyett bújócskáznak az ún. költségekkel. Ugyan minden párt minden választási propagandájában szerepelt a képviselők számának csökkentése, és helyzetük rendbetétele, mégsem csinált soha senki semmit. A 2/3-os törvényi újrarendezés soha nem akart megszületni.
Egészen mostanáig. Egy négy gyermekes anya ugyanis a kérdésben népszavazást kezdeményezett. Ez veszélynek tűnt. Ezért gyorsan, az egyébként meglévő árkoktól függetlenül 2009. február 1.-i hatállyal törvénybe iktatják, hogy a költségátalány igazolt szállásköltséggel csökkentett részéről ezután sem kell bizonylatot hozni, hanem ennek megváltásaként 15 százalékos szja-t fizetnek. Ez fából vaskarika. Ha tényleg költség, akkor adóztatásnak nincs helye. Ha pedig nem az, akkor jöjjön a 40 százalék!
Tizenöt százalékos adókulcs nincs is a személyi jövedelemadóban. A képviselők az ekho-ra hivatkoznak, ahol – teljesen elvtelenül és kivételes módon – néhány szellemi tevékenység jövedelmét valóban 15 százalékos teher sújtja, amelyből 11 százalék az szja. Ezután a kifizető még 20 százalékos közterhet is fizet.
Az ekho önmagában helytelen és rendszeridegen. Azon adónemek sorába tartozik, amelyek új adókként kakukktojásként éktelenkednek az egyre bonyolódó adórendszeren. Ilyen az eva is, az egyéni vállalkozók és őstermelők átalánya, hogy csak a jövedelemadóknál maradjunk. Erre, mint rendező elvre hivatkozni erőltetett és nevetséges. Az ekho-t meg kellene szüntetni, nem bővíteni!
Az egész kérdés fajsúlytalan az állami bevételek szempontjából. Az érintettek összesen mintegy ötezren lehetnek, mert a szabály a költségtérítést felvevő polgármesterekre, önkormányzati képviselőkre is kiterjed. (Az önkormányzati képviselők többsége állítólag nem kap költségtérítést.)
A mintegy 12 ezer milliárd adó- és járulékbevétel nagyságához képest a kérdés jelentéktelen. Az ügy fontossága erkölcsiségében nyilvánul meg. Azt hiszem, sokan gondoljuk azt, hogy „politikai elitünk” saját költségtérítésének ügyében elégtelenre vizsgázott, példamutatásban nem jeleskedik. Úgy látszik, itt is igaz, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Jó, de mennyire?!