adozona.hu
Italautomaták és az APEH-ellenőrzés
//adozona.hu/archive/20081025_italautomata_APEH_ellenorzes
Italautomaták és az APEH-ellenőrzés
Nem adnak számlát a fogyasztónak az ital- és áruautomaták, de a szigorú elszámolás miatt nemigen lehet a zavarosban halászni - állítják az üzemeltetők, amit az adóhatóság sem cáfol.
"Ma egy kávé eladhatatlan 50-70 forintnál drágábban, a minimálbérért dolgozó gyári munkás nem erre költi a pénzét, 5-10 százalékos profittal számolhatunk" - közölte a HVG-vel Eglmayer Péter, a Magyar Ital- ás Áruautomaták Szövetségének (MIÁSZ) elnöke, aki a rendszerváltás után vágott bele a vendingbe. A piaci szereplők 70 százalékát lefedő tagság szolgáltatta adatok szerint azért így is évi 15-20 milliárd forintos forgalmat produkálnak 20-25 ezer géppel. Az ötven géppel dolgozó Karaba György tapasztalatai is beszédesek, ő azt mondja: 2002-ben 50, míg 2008-ban már csak 40 százalékos árréssel tudta értékesíteni a termékeket, ma félszáz géppel havi 2 millió forintos árbevételt könyvelhet el. "Ebből a csökkenő árrésből a korábbi költségek sokszorosát kéne kitermelnünk, ami gyakran lehetetlen" - állította Karaba.
A rendszerváltás előtt a monopolhelyzetben lévő Utasellátó szolgáltatott főként vasútállomásokon - kávé és süti formájában. A ma már gyárakba, kórházakba, irodaházakba, oktatási intézményekbe, pályaudvarokra is kihelyezett automaták többnyire meleg italt, üdítőt, szendvicset, csokit, óvszert, tampont kínálnak. A kínálat némiképp maradinak tűnhet például a japánhoz képest, ahol tejért, nyakkendőért vagy zokniért is "automatázhatnak" a fogyasztók. Magyarországon erre nincs fizetőképes kereslet, és várhatóan nem is lesz. Eglmayer Péter egy rendhagyó példát említ: a Ferihegyi reptéren virágautomatából vásárolhat a feledékeny vendégváró.
A teljes cikket olvassa el a csütörtöki HVG-ben.