Meddig lehet elmenni az adórendszer egyszerűsítésében?

Megosztás Tetszik

Bonyolult-e a magyar adórendszer? Mi az, amin lehet, esetleg kell változtatni? Mit jelenthet az egyszerűsítés a gyakorlatban? Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője, az APEH egykori elnökhelyettese kommentál.

Az 1950-es években a jogi egyetemen azt tanították, hogy a szocialista jog – többek között – attól szocialista, hogy a jogszabályokat az egyszerű ember számára is érthető nyelven írják, vagyis a mindennapi ember a Magyar Közlönyből közvetlenül megtudhatja a reá vonatkozó jogokat és kötelezettségeket. (Stendhalról jegyezték fel, hogy reggeli mellett jogszabályokat olvasott. Ő sem azért, hogy megértse, elsajátítsa, hanem hogy tömörségre szoktassa önmagát.) A nyilvánvalóan abszurd állítást a 70-es években már mint jogtörténeti eseményt, kisiklást, elhajlást említették a joghallgatóknak.

Az emberiség fejlődésével a közös társadalmi életet szabályozó normák egyre szélesültek, ahogy a társadalmi viszonyok is egyre sokrétűbbek, szerteágazóbbak lettek. Hamurábbi törvényei még egy kőoszlopon elfértek, a mózesiek tíz parancsolatban, Szent István, majd Szent László törvényei már több oldalt is megtöltöttek, a Werbőczy-féle Tripartitum (amelyet annak ellenére használtak, hogy formálisan sosem fogadták el szabályosan) már három részből, sok-sok paragrafusból állt. Kialakultak a jogágak, a jogrendszer összetevői bővültek, létrejött a jogtudomány. A jog önálló „szakterületté” vált, művelői doktorátussal végeznek az egyetemeken.

Az adójog mint a pénzügyi jogág része, meglehetősen terjedelmes. Az anyagi jogi szabályok az adónemeket, a „mi után mennyit kell fizetni” kérdést járják körül, az eljárási törvény a „hogyant” mondja meg.

A magyar adórendszert bonyolultnak mondják. Mintegy 50 féle adónem, 150-nél több befizetési jogcím, terjedelmes és sokféle bevallás, háromféle adóhatósági (APEH, önkormányzati adóhatóság, pénzügyőrség), bizony a felsorolás szintjén is rémisztően hangzik. Az egyszerűsítésre törekvők bizony találnak ’kiírtani’ valót.

Az igazán egyszerű adóztatás a történelem előtti időket jellemezte. Az ősközösségi társadalomban vélhetőleg elég volt az elejtett vadból mondjuk a combot leadni a varázslónak és a törzsfőnöknek. Azóta azonban a társadalmak fejlődtek, a viszonyok cizellálódtak. A modern társadalom az adókat közvetett pénzügyi irányítóeszköznek tekinti, s a társadalom közös költségeinek fedezetét biztosító kötelező elvonásokat úgy alakítja, hogy más igényeket is kielégítsen.

Az ökoadók léte a környezetvédelmet, az öröklési illeték az arányos közteherviselést, a rehabilitációs járulék a sérültek foglalkoztatásának elősegítését stb. szolgálja. Több rendelkezés a közteherviselés alóli esetleges kibújást hivatott meggátolni. Sorolhatnánk az adónemeket, az adókedvezményeket, a különleges adózási módokat, amelyeket – vélt vagy valós okok alapján – a gazdaság szereplőinek csoportjai kilobbiztak maguknak.

A modern társadalom jellemzője a cizellált, sokféle szempontot figyelembe vevő jogrendszer, s így az adórendszer is. Nincs tehát egyszerű adórendszer, csupán az a kérdés, hogy a társadalom fejlettségével arányosan összetett-e az adórendszerünk, avagy ennél – vagyis szükségtelenül – bonyolultabb-e!?

A gazdaság szereplői szerint túl bonyolult. Ezt ismerte el a pénzügyminiszter akkor, amikor az egyszerűsítés elsődleges eredményeiről számolt be (hvg.hu: Folytatás következik…2008. július 15.) Az elektronikus bevallás tényleges egyszerűsítés. Ennek kiterjesztése más ügyintézésre – szintén üdvözlendő. A könyvvizsgálati kötelezettség szűkítése sok ezer kisvállalkozás életét könnyítette. Az „állóeszköz” értékhatárának növelése is az adminisztrációt mérsékelte.

Persze az egyszerűsítés lehetőségei még nem fogytak el. Az elmúlt években bevezetett sok új adónem nyugodtan kiiktatható (magánszemélyek, vállalkozások, pénzintézetek különadói, eva, ekho). Feleslegesnek tűnik a társadalombiztosítási „adónemek” számának sokasága (munkáltató nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, tételes és százalékos eho, munkavállalói nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék), összevonhatók a foglalkoztatási járulékok. Letörve a bankok és a posta ellenállását, megvalósítható az egyszámla-rendszer (a cégek minden adót egyösszegben fizetnek, s a kódok alapján az adóhivatal osztja szét az adónem-számlák között). Nyilván található még a rendszer egészét érintő adminisztráció-csökkentési módozat. Egy biztos, az egyszerűsítés csak akkor jó, ha nem kockáztatja az adóbeszedés biztonságát, az adóellenőrzést, a pénzügyi irányításhoz nélkülözhetetlen adatokat.

Hogy hol a határ? Nyilván másként látja ezt az adminisztrációt végző cég és a feladatát biztonsággal ellátni akaró állami szervezet. Itt kellene megtalálni az arany középutat, az egészséges kompromisszumot, ha van ilyen. Állítólag Lenin mondta a breszti békéről, hogy nem minden kompromisszum elvtelen, s azóta minden elvtelenséget kompromisszumnak hívnak. Nos, nem ilyen kompromisszumra gondoltam.