adozona.hu
Bírósági ítélet: másodfokon is 4,7 millióra bírságolták a veszteséges vállalkozót
//adozona.hu/archive/20080404_birosag_itelet_vagyonosodas_vizsgalat
Bírósági ítélet: másodfokon is 4,7 millióra bírságolták a veszteséges vállalkozót
Az adóhatóság még 6 évvel ezelőtt vizsgálta azt az egyéni vállalkozót, akinek a vesztesége akkoriban meghaladta a 15 millió forintot. Ezt azonban vagyongyarapodásnak értelmezte az adóhivatal, mivel a 15 millió forintot a vállalkozónak valóban ki is kellett fizetnie, s a kifizetéshez pedig rendelkezésére is kellett, hogy álljon ez a pénzösszeg. Az APEH erre egyetlen magyarázatot talált: az adózónak eltitkolt jövedelme volt. Így szólt az adóhatósági határozat, melyben 4,7millió forint bírságot szabtak ki az egyéni vállalkozóra. Mivel érvelt az adózó és hogyan értékelte mindezt a bíróság? Létezik-e jogorvoslat ezekután?
1. Az adóhatóság helytelen következtetésre jutott, mivel a keresett, illetve az adóhatóság által becsléssel megállapított jövedelmek megvannak. Megvan a 8,2 millió forint totónyereményben, illetve értékpapírokban. Ezért a becslés feltételei nem állnak fenn. Miután a határozat szerint is a jövedelem megléte nem kérdés, ezért - az adózó szerint - nem is érthető, hogy mi alapján szeretne az adóhatóság becsülni.
2. Az értékpapírok letéti jegyek voltak, melyek adatait egyértelműen bizonyítottan adózó az adóhatóság rendelkezésére bocsátott, ezzel szemben adóhatóság ezt nem vette figyelembe.
3. Adózó hivatkozott arra, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel definíciója nem lelhető fel semmilyen adótörvényben, illetve más jogszabályban sem, ezért csak a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján tudja értelmezni azokat. Ebben az esetben azonban az egyéni vállalkozóként keletkezett veszteség nem tartozhat az életvitel fogalmába. Az egy teljesen más fogalom, az az egyéni vállalkozóhoz tartozik, annak tevékenységével függ össze.
4. Adózó szerint az adóhatóság keveri a becslési eljárások lehetőségét és teljesen összemossa a magánszemély jövedelmét, életvitelét az egyéni vállalkozói tevékenységével. Adózó szerint azonban az Art. 60. §-a vonatkozott kifejezetten az egyéni vállalkozóra: ha az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, akkor becsléssel állapíthatja meg azt az adóhatóság. Ott, ahol bizonylat, adat, nyilatkozat, szemle, próbagyártás, leltározással, szerint „az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.” Az adóhatóság azonban nem ezt a becslési módot választotta, ahol vizsgálhatta volna a vállalkozási veszteséget.
5. Adózó hivatkozott arra, hogy a bizonylatok megőrzésére csak az Art. 36. §-a vonatkozik, mely szerint ((3) bekezdés) „Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig … kell megőrizni.” Kifejtette, hogy az Art. 60/A §. (3) bekezdés második mondata csak a vizsgált időszak után lépett hatályba, ezért azt alkalmazni nem lehet. Azért sem lehet, mivel a korábbi jegyzőkönyv alapján az adóhatóság teljesen máshogyan számolta el a vállalkozási veszteség és megélhetés kiadásait és a jövedelmeket, e bekezdés beiktatása után az elszámolás az adózó kárára változott meg, ezért ez a korábbi számításhoz képest adóhiányt és így bírság és késedelmi pótlék hiányt is okoz, amit az életbe léptető jogszabály nem enged meg.
Másodfokú adóhatóság az észrevételben foglaltakat nem fogadta el, és helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A letéti jegyek, mint jövedelem figyelembe vételét azzal az indokkal utasította el az adóhatóság, hogy ezek nem adnak bizonyítékot arra, milyen jövedelemforrásból szerezte azokat az adózó, holott a vizsgálat lényege éppen ez. A totónyeremények megléte pedig nem életszerű, azokat az adózó bizonylatokkal (nyereményigazolás) alátámasztani nem tudta.
Adózó közigazgatási eljárás keretében kérte a bíróságtól az adóhatósági határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését. Cikksorozatunk következő részéből megtudhatja, mivel egészítette ki indoklását az adózó és hogy, miként határozott a megyei bíróság.