hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Bírósági ítélet: másodfokon is 4,7 millióra bírságolták a veszteséges vállalkozót

  • Vágyi Ferenc Róbert

Az adóhatóság még 6 évvel ezelőtt vizsgálta azt az egyéni vállalkozót, akinek a vesztesége akkoriban meghaladta a 15 millió forintot. Ezt azonban vagyongyarapodásnak értelmezte az adóhivatal, mivel a 15 millió forintot a vállalkozónak valóban ki is kellett fizetnie, s a kifizetéshez pedig rendelkezésére is kellett, hogy álljon ez a pénzösszeg. Az APEH erre egyetlen magyarázatot talált: az adózónak eltitkolt jövedelme volt. Így szólt az adóhatósági határozat, melyben 4,7millió forint bírságot szabtak ki az egyéni vállalkozóra. Mivel érvelt az adózó és hogyan értékelte mindezt a bíróság? Létezik-e jogorvoslat ezekután?

Az elsőfokú adóhatóság adózó terhére 4 714 067 forint adókülönbözetet állapított meg személyi jövedelemadó adónemben 2002-ben, mert az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal szerinte nem volt arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összegével, az adóhatóság így az adó alapját is becsléssel állapította meg. Adózó több éven keresztül veszteségesen folytatta egyéni vállalkozói tevékenységét, a vesztesége a vizsgált időszakban összesen meghaladta a 15 millió forintot. Adózó vitatta a 4 714 067 forint adókülönbözetet és továbbra is fenntartotta a korábban írt jegyzőkönyvekre tett észrevételeit, melyek az alábbiak voltak: 

1. Az adóhatóság helytelen következtetésre jutott, mivel a keresett, illetve az adóhatóság által becsléssel megállapított jövedelmek megvannak. Megvan a 8,2 millió forint totónyereményben, illetve értékpapírokban. Ezért a becslés feltételei nem állnak fenn. Miután a határozat szerint is a jövedelem megléte nem kérdés, ezért - az adózó szerint - nem is érthető, hogy mi alapján szeretne az adóhatóság becsülni.
 
2. Az értékpapírok letéti jegyek voltak, melyek adatait egyértelműen bizonyítottan adózó az adóhatóság rendelkezésére bocsátott, ezzel szemben adóhatóság ezt nem vette figyelembe. 

3. Adózó hivatkozott arra, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel definíciója nem lelhető fel semmilyen adótörvényben, illetve más jogszabályban sem, ezért csak a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján tudja értelmezni azokat. Ebben az esetben azonban az egyéni vállalkozóként keletkezett veszteség nem tartozhat az életvitel fogalmába. Az egy teljesen más fogalom, az az egyéni vállalkozóhoz tartozik, annak tevékenységével függ össze. 

4. Adózó szerint az adóhatóság keveri a becslési eljárások lehetőségét és teljesen összemossa a magánszemély jövedelmét, életvitelét az egyéni vállalkozói tevékenységével. Adózó szerint azonban az Art. 60. §-a vonatkozott kifejezetten az egyéni vállalkozóra: ha az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, akkor becsléssel állapíthatja meg azt az adóhatóság. Ott, ahol bizonylat, adat, nyilatkozat, szemle, próbagyártás, leltározással, szerint „az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni.” Az adóhatóság azonban nem ezt a becslési módot választotta, ahol vizsgálhatta volna a vállalkozási veszteséget.

5. Adózó hivatkozott arra, hogy a bizonylatok megőrzésére csak az Art. 36. §-a vonatkozik, mely szerint ((3) bekezdés) „Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig … kell megőrizni.” Kifejtette, hogy az Art. 60/A §. (3) bekezdés második mondata csak a vizsgált időszak után lépett hatályba, ezért azt alkalmazni nem lehet. Azért sem lehet, mivel a korábbi jegyzőkönyv alapján az adóhatóság teljesen máshogyan számolta el a vállalkozási veszteség és megélhetés kiadásait és a jövedelmeket, e bekezdés beiktatása után az elszámolás az adózó kárára változott meg, ezért ez a korábbi számításhoz képest adóhiányt és így bírság és késedelmi pótlék hiányt is okoz, amit az életbe léptető jogszabály nem enged meg. 

Másodfokú adóhatóság az észrevételben foglaltakat nem fogadta el, és helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A letéti jegyek, mint jövedelem figyelembe vételét azzal az indokkal utasította el az adóhatóság, hogy ezek nem adnak bizonyítékot arra, milyen jövedelemforrásból szerezte azokat az adózó, holott a vizsgálat lényege éppen ez. A totónyeremények megléte pedig nem életszerű, azokat az adózó bizonylatokkal (nyereményigazolás) alátámasztani nem tudta.

Adózó közigazgatási eljárás keretében kérte a bíróságtól az adóhatósági határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését. Cikksorozatunk következő részéből megtudhatja, mivel egészítette ki indoklását az adózó és hogy, miként határozott a megyei bíróság.

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Garanciális munka

Gyüre Ferenc

adótanácsadó

Ingatlanforgalmazás

dr. Bartha László

adójogi szakjogász

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 május
H K Sze Cs P Sz V
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Együttműködő partnereink