adozona.hu
Mit érdemel a magyar az új rend kormánybiztosa szerint?
//adozona.hu/archive/20071024_apeh_butor_vagyon
Mit érdemel a magyar az új rend kormánybiztosa szerint?
Tetszik
Érted haragszom, nem ellened – susogja meleg hangon mostanában az állam adócsalójának. Eközben – más összefüggésben – a feketegazdaság és az eltitkolt jövedelem kártevő alakját ölti, totális megsemmisítésére vágynak a hozzáértők. A nagy akarásban a kormánybiztosnak is meglódul a fantáziája.
De ez azért még odébb van. A feladat azonban kijelölve adóhivatalnak és adóalanynak egyaránt. A befizetett adóforintok víziójához pedig újabb segítséget kapott a társadalom, bár a pozíció elnevezése (az „új rend kormánybiztosa”) orwelli és vészjósló. Ilyen beosztású személyt aligha hívnánk meg vacsorára. Kondorosi Ferenc azonban nem elsősorban népszerűségre törekszik; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint legutóbbi forradalmi ötlete. Az új rend őre külföldi példákra hivatkozva elképzelhetőnek tartotta, hogy nagy értékű autó, ingatlan, bútor vagy műszaki cikk vásárlása esetén a kereskedő a vevő adatait és a vásárlással kapcsolatos információkat továbbítsa az adóhivatalnak. Mindezt 500 euró, vagyis potom 125 ezer forint felett – mégegyszer értsd: nagy értékben.
A szabály persze számtalan módon kijátszható lenne (vedd meg nekem, te legális jövedelemmel bíró rokon, vegyük meg Bécsben/Pozsonyban/Eszéken stb.). Bagatell. A biztos azonban biztosan állította, hogy Németországban, Franciaországban és a Benelux államokban is így működik ez, ám az ügyben megkérdezett magyar szakemberek tájékozatlanságuk miatt szabadkozva azt mondták, nem hallottak még hasonló példáról. A Magyar Rádió külföldi tudósítói is rárepültek a témára, de se Belgiumban, se Franciaországban nem ismernek ilyen rendelkezést. Legalábbis az ottani adószakértők nem.
Az összeghatárt is többen furcsállták, mondván, 125 ezer forint ma már igen kevés dologra elég a fent említett tárgykörben, és amire elég, az is bajosan nevezhető luxuscikknek. Így néhány nappal később már 2 milliós plafonról és további egyeztetésekről beszélt Kondorosi, sőt, sikerült egy újabb külföldi példával előrukkolnia, nevezetesen Spanyolországgal, amely a már említett 500 eurós limit ötletadója is volt – legalábbis állítása szerint. Az azonban újabb meglepetés, hogy a dolog a hispánoknál is – legalábbis egy magyar adószakértő szerint – másképp áll: nem 500, hanem 4000 euró a kritikus küszöbszint.
De hát most, hogy mások is „bizonyítottan” így csinálják, igazán nem lehet több kérdésünk. Például arról, hogy egy olyan rendszerben, mint a magyar, amelyben az adóhivatalnak pontos adatai vannak ingatlan- és autóvásárlásról, a vállalkozások pénzforgalmáról, mennyiben indokolt egy ilyen rendelkezés. Azt mindenesetre mindenki megnyugtatására közölte a Pénzügyminisztérium, hogy jónak tartja az ötletet, sőt, az APEH is elbírna a plusz feladattal, hiszen a vagyonosodási vizsgálatok során olyan rutint szerzett, hogy ez már meg sem kottyanna neki. Szorongásra az adatvédelmi obudsmannak sincs semmi oka, mert Kondorosi biztos szerint ez egyáltalán nem olyan kényes pont, megteremthető a jogszabályi háttér, Péterfalvi biztos meg olvasgassa a korábbi állásfoglalásokat. Listák ma már úgyis számolatlanul készülnek és futnak össze az átláthatóság misztikumától megigézett közigazgatás kezében.
A kormánybiztos ötletével vélhetően szondázzák a közvéleményt, és közönségbarát eszközöket keresnek a feketegazdaság elleni heroikus küzdelemhez. Az azonban még a becsületes adófizető tekintetét is elhomályosítja a könyvelőtől hazafelé, hogy az új rend és szabadság első embere miért beszél össze-vissza holmi nemzetközi példákról, amikor azon igyekszik, hogy dilettáns ötletéről meggyőzze a magyart.
Zilahi Zsigmond
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
