Születőben a magyar–új-zélandi adóegyezmény

Megosztás Tetszik

Magyarország és Új-Zéland között új, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adókijátszás és adóelkerülés megakadályozásáról szóló egyezmény van készülőben. A tervezet több ponton a modern OECD-szemléletet követi, ugyanakkor számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely a magyar egyezményes gyakorlatban külön figyelmet érdemel.

Magyarország 2026 augusztusában társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Magyarország Kormánya és Új-Zéland Kormánya között a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről, valamint az adókijátszás és adóelkerülés megakadályozásáról szóló egyezmény tervezetét. Az egyezmény célja a két ország közötti gazdasági kapcsolatok adózási kereteinek rendezése, a kettős adóztatás elkerülése és az adóügyi együttműködés erősítése.

A tervezet alapvetően az OECD Modellegyezményének rendszerét követi, ezért önmagában az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó rendelkezések – például a vállalkozási nyereség, az osztalék, a kamat vagy a jogdíj szabályai – nem feltétlenül jelentenek paradigmaváltást. A szakmai szempontból érdekes kérdés inkább az, hogy a tervezet milyen speciális vagy a magyar egyezményes gyakorlatban kevésbé megszokott megoldásokat alkalmaz.

A jövőbeni egyezmények kedvezőbb szabályai visszahathatnak a magyar–új-zélandi egyezményre

A tervezet egyik legfigyelemreméltóbb rendelkezése az egyezményhez kapcsolódó jegyzőkönyvben található.

A szabály szerint ha Új-Zéland az egyezmény aláírását követően egy OECD-tagállammal – Ausztrália kivételével – vagy az Európai Unió valamely tagállamával olyan kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt köt, amely az osztalék, a kamat vagy a jogdíj tekintetében az új magyar–új-zélandi egyezményben meghatározottnál alacsonyabb adómértéket biztosít, Új-Zélandnak hat hónapon belül értesítenie kell Magyarországot, és tárgyalásokat kell kezdeményeznie a vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatáról.

A rendelkezés jelentősége abban áll, hogy az egyezmény bizonyos mértékig dinamikus szerződéses mechanizmust épít be a két ország kapcsolatába. A később kialakított új-zélandi egyezményes hálózat ugyanis meghatározott feltételek mellett hatással lehet a magyar–új-zélandi egyezmény feltételeire is.

Fontos ugyanakkor, hogy ez nem automatikus klauzula. A rendelkezés nem mondja ki, hogy a kedvezőbb új-zélandi egyezményes kulcs automatikusan alkalmazandóvá válik Magyarország és Új-Zéland között. Tárgyalási kötelezettséget keletkeztet, amelynek célja a harmadik állam számára biztosított elbánás Magyarország számára történő biztosítása.

Osztalék: nem pusztán a forrásadó mértéke a kérdés

Az osztalékokra vonatkozó rendelkezések a klasszikus egyezményi struktúrát követik: az osztalék főszabály szerint mind az illetőség államában, mind a forrásállamban adóztatható, a forrásállami adóztatás azonban egyezményes korlátozás alá esik.

A tervezethez kapcsolódó szabályok ugyanakkor egyértelműen tükrözik a treaty shopping elleni fellépés szándékát. Már az egyezmény preambuluma is kifejezetten utal arra, hogy a felek nem kívánnak olyan egyezményes kedvezményeket biztosítani, amelyek harmadik államokban illetőséggel rendelkező személyek közvetett kedvezményszerzését szolgáló konstrukciók révén használhatók ki.

Ez a megközelítés illeszkedik a BEPS-projektet követő nemzetközi adójogi fejlődéshez, amelyben az egyezményi jogosultság vizsgálata már nem választható el a tényleges haszonhúzó, a gazdasági jelenlét és az egyezménnyel való visszaélés kérdésétől.

A magyar adózók számára ennek elsősorban akkor lehet jelentősége, ha a magyar–új-zélandi kapcsolatban közbeiktatott társaságon, holdingstruktúrán vagy más közvetítő entitáson keresztül történik jövedelemáramlás. Ilyen esetekben ugyanis az egyezményes kedvezményhez való jogosultságot nem célszerű kizárólag a formális tulajdonosi struktúra alapján vizsgálni.

A kettős adóztatás elkerülésének sajátos rendszere

Az egyezmény egyik figyelemre méltó rendelkezése a kettős adóztatás elkerülésére alkalmazott módszer differenciálása. A 21. cikk alapján Magyarország főszabály szerint a mentesítés módszerét alkalmazza a magyar illetőségű személy Új-Zélandon adóztatható jövedelmeire. Ugyanakkor az osztalék, a kamat, a jogdíj és az egyéb jövedelem esetében adóbeszámítási módszerre tér át.

Ez azt jelenti, hogy ezen jövedelmeknél az Új-Zélandon megfizetett adó a magyar adóba beszámítható, de legfeljebb az adott jövedelemre jutó magyar adó összegéig. A tervezet így nem egységes, hanem jövedelemtípusonként differenciált módszert alkalmaz a kettős adóztatás kiküszöbölésére.

Ez különösen a határon átnyúló befektetési jövedelmek esetében lehet jelentős, hiszen az egyezmény alkalmazása nem pusztán azt határozza meg, hogy melyik állam adóztathat, hanem azt is, milyen mechanizmussal kerülhető el a két államban történő adóztatás együttes hatása.

Az egyezmény gyakorlati jelentősége

A magyar–új-zélandi egyezmény tervezete tehát több szempontból is túlmutat egy hagyományos kettős adóztatási egyezményen.

Egyrészt természetesen meghatározza a két állam adóztatási jogát az egyes jövedelemtípusok tekintetében, másrészt azonban a BEPS utáni nemzetközi adóegyezmények szemléletét is tükrözi: korlátozza a treaty shopping lehetőségét, hangsúlyt helyez a tényleges gazdasági jelenlétre, és az információcsere mellett kölcsönös egyeztetési mechanizmust is biztosít.

Különösen figyelemre méltó a későbbi egyezményekben kialakuló kedvezőbb szabályokra reagáló rendelkezés. Ez azt jelzi, hogy az egyezményes hálózat változása önmagában is releváns lehet a kétoldalú adóztatási jogok szempontjából.

A magyar adózók számára ezért az egyezmény hatálybalépését követően nem pusztán az egyes forrásadó-kulcsokat lesz érdemes figyelni. Legalább ilyen fontos lesz az egyezményes jogosultság feltételeinek, az illetőségnek, a tényleges haszonhúzói minőségnek és a határon átnyúló struktúrák adójogi minősítésének vizsgálata.

A tervezet alapján az egyezmény még nem hatályos; a kihirdetését és hatálybalépését követően válik alkalmazhatóvá a benne meghatározott szabályok szerint.