Nyereményjátékot indít közösségi oldalon? Ezt kell tudnia az adózásról

Megosztás Tetszik

Milyen adóteher mellett lehet nyereményjátékot szervezni, és a beharangozó sajtótájékoztatón ajándék termékeket osztogatni? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia, adó- és könyvviteli tanácsadó szakértőnk válaszolt.

„Ügyfelem új terméket vezet be. Ennek kapcsán marketing kampányt folytat, az alábbiak szerint: a nyereményjáték a Facebookon lesz, kéthetente fogják sorsolni a terméket. Akik „lájkolják” az oldalt, azok között fognak sorsolni. Továbbá az egyik rádióban is indul egy kampány, ahol egy hétvégén fognak szintén sorsolni szerencsés nyerteseket, az ajándék ott is a termék lesz. Ezen kívül tartanak egy sajtótájékoztatót is, ahol a meghívottak szintén megkapják a terméket. Milyen adóteher mellett, hogyan lehet ezt az ajándékot adni?" – kérdezte olvasónk.

Az adóterhek kapcsán először is fontos megnézni, hogy a tervezett akciók a szerencsejáték vagy az ajándéksorsolás kategóriájába tartoznak-e – kezdte válaszát szakértőnk. Mindkét fogalmat, illetve az e játékokhoz kapcsolódó szabályokat – ideértve a szervezés engedélyhez, illetve előzetes bejelentéshez kötöttségét, illetve a szervező adókötelezettségét is – a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) szabályozza.

A szerencsejátékok legfontosabb ismertető jegyei: pénz fizetése vagy vagyoni érték nyújtása fejében a játékos nyereményre válik jogosulttá bizonyos feltételek bekövetkezése esetén. Lényeges, hogy a fenti kritériumok mellett is, a nyeremény megszerzése jellemzően a véletlenen múlik.

Szerencsejátéknak minősül többek között a sorsolásos játék, a pénznyerő automaták üzemeltetése, kártyaterem üzemeltetése és a lóversenyfogadás. Az e körbe tartozó tevékenységek többsége engedélyköteles, azaz folytatásukhoz az állami adóhatóság engedélye szükséges.

A szerencsejáték törvény 23. §-ában részletezettek szerint az ajándéksorsolás nem minősül szerencsejátéknak. Ajándéksorsolásról az idézett jogszabályi hely szerint akkor beszélünk, ha valaki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, és ezzel egybekötve olyan akciót szervez, amelyben a vásárlónak az adott áru megvételekor vagy a szolgáltatás igénybevételekor sorsjegyet ad. Ennek nyilvános húzása után pedig a nyertesnek áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt biztosít. Amennyiben egy adott promóciós játék nem felel meg a törvényben foglalt fogalomnak, az nem minősül ajándéksorsolásnak.

Fentieket összegezve, a kérdező által tervezett akciók egyike sem számít a szerencsejáték törvény szerinti szerencsejátéknak, illetve ajándéksorsolásnak. Ez azért (is) lényeges, mert az szja-törvény meghatározza – az 1. számú melléklet 8.14. pontjában – az adómentes nyereményjáték kategóriáját is.

Az olvasó által bemutatott kampányok az idézett jogszabályi hely aa) és ab) pontjaiban részletezetteknek nem felelnek meg (nem árengedményről van szó, és nem kapcsolódik az áru megvásárlásához), így a b) pont feltételeinek megvalósulása esetében lehet szó adómentességről. Jelesül, ha árumintának minősülhet az adótörvény fogalmai szerint az átadott termék: azaz a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas.

A kérdésben vázoltak alapján – feltehetőleg – az átadott termék mind értékében, mind jellegében eltér ettől. A marketingakciók keretében – így a kérdésben szereplő esetekben is – jellemzően olyan jellegű promóciókat szerveznek, melyek nem tartoznak az szja-törvény hatálya alá, így nincs bejelentési kötelezettség sem. E játékok tárgynyereménye kapcsán a törvény 76. §-ában előírtak az irányadók, a kifizetőt terhelő adó alapja a tárgynyeremény szokásos piaci értékének az 1,19-szerese.

A sajtótájékoztató kapcsán az szja-törvény 70. § (3) bekezdés b) pontjában előírtak az irányadók. Egyes meghatározott juttatásként adóköteles az az ajándék, amelyet magánszemélyek részére szervezett vendéglátás vagy szabadidőprogram (jelen esetben a sajtótájékoztató) keretében adnak át a meghívottaknak.

Az ajándék értékét ebben az esetben meghatározza az szja-törvény, mely szerint az egyedi érték nem haladhatja meg a minimálbér 25 százalékát (az jelenleg 25 375 forint). Az egyes meghatározott juttatások után a kifizetőt 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége is terheli, a szóban forgó juttatások (Szja tv. 70. §) adóalapként meghatározott összege után.

Az ajándéksorsolással, a sajtótájékoztatón átadott ajándékokkal kapcsolatos ráfordítás a társasági adó alapjával szemben elszámolható (társasági adóról szóló törvény 3. számú melléklet B/12.).

Az általános forgalmi adóról (áfa) szóló törvény 11. § (3) bekezdés b) pontja nem tekinti ellenérték fejében történő termékértékesítésnek – és így nem is adóztatja –, ha az adóalany vállalkozásának céljára tekintettel más tulajdonába kis értékű (juttatásakor 5000 forint piaci értéket meg nem haladó) terméket ingyenesen átad.

Ugyanezen jogszabályi hely alapján nem minősül termékértékesítésnek, így nincs áfafizetési kötelezettség – az ügyletet számlázni sem kell –, ha árumintát ad át a vállalkozás. Az áfatörvény szabályai szerint ugyanis minden olyan termékátadás vállalkozási céllal történik, amikor a tevékenység előmozdítása érdekében ad át kis értékű terméket a vállalkozás, a meglévő üzleti kapcsolat ápolása vagy új kapcsolat kialakítása érdekében.

Az e céllal adott termék beszerzésekor az áfa visszaigényelhető, feltéve, hogy a vállalkozás gazdasági tevékenysége adólevonásra jogosító tevékenység. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha egy beszerzett termékről utólag dönt úgy a vállalkozás, hogy azt nem értékesítik, hanem árumintaként adják át, akkor nincs szükség az áfalevonás utólagos korrekciójára, továbbra is levonható marad az áfa.

Ezzel összefüggésben figyelni kell arra is, hogy az áfatörvénynek saját definíciója van az árumintára. Eszerint áruminta „a képviselt termék kisebb és jellemző része vagy mennyisége, amelyet a termék bemutatásának céljára adnak, és más célra nem is alkalmasak fizikai állapotuk, vagyoni értékük miatt”. Étel és ital esetében könnyebb megállapítani, hogy mi számít mintának. Tartós fogyasztási cikkek esetében azt kell szem előtt tartani, hogy az áruminta ne legyen alkalmas tartós használatra. A legegyszerűbb, ha az „áruminta”, valamint a „kereskedelmi forgalomba nem hozható” kifejezéseket feltüntetik a terméken.

Egyéb – az áfatörvény 11. § (3) bekezdésében rögzítetteknek meg nem felelő – ingyenes termékátadáshoz áfafizetési kötelezettség kapcsolódik (a kérdésben bemutatott „sorsolásos” esetekben és a sajtótájékoztató kapcsán is valószínűleg erről van szó), amennyiben annak előzetesen felszámított adóját korábban levonta a cég. Ekkor a fizetendő adó alapja az áfatörvény 68. §-ának értelmében a termék teljesítéskori beszerzési ára, ennek hiányában az előállítási értéke.

Nagyon fontos tudni, hogy az áfatörvény szerint adóztatandó ellenérték nélküli ügyletekről számlát kell kiállítani!