Jogosulatlan visszaigénylés: mit mond az adóhivatal, mit a Kúria?

Megosztás Tetszik

Százmillió forintnál több adót igényelt vissza egy meghiúsult üzlet miatt az adózó. A hatóság azonban a „jogosulatlan visszaigénylés” miatt bírságot szabott ki. Az adózó a Kúriáig vitte az ügyet.

A felperes 2008 júniusában repcemagot értékesített a vevőnek. A repcemagok leszállítása és beraktározása megtörtént, ugyanakkor a vevő a vételárat nem egyenlítette ki. A felek 2008. október 1. napján a szerződést felbontották és a repcemagok visszaszolgáltatásának határidejét meghatározták. Az áru visszaszolgáltatására azonban nem került sor, mivel azt a közraktár lefoglalta.

A felperes polgári pert indított a repcemagok kiadása iránt, melyet a bíróság megítélt. Az ítélet birtokában a felperes a számlákat helyesbítette, az azokon szereplő összegeket negatív előjellel látta el és a 2009. december havi időszaki bevallásában 116 705 000 forint visszaigényelhető adót vallott be. A hatóság a felperes terhére 48 043 000 forint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, ezután 10 százalékos adóbírságot határozott meg.

A felperes keresete folytán eljárt első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 90.cikkének rendelkezései értelmezése érdekében. A 2014. május 15. napján kelt C-337/13. számú ítélet ismeretében az alábbi ítéletet hozta:

Az uniós jog elsőbbsége és a közvetlen hatály elve alapján a héa irányelv 90 cikk (1) bekezdésére az adóalanyok a héa-alapjuk csökkentése érdekében hivatkozhatnak a nemzeti bíróságok előtt  az állammal szemben (ítélet 35. pont). A szabályozás mind az egyoldalú és mind a két fél akaratától függő szerződés megszűnését magába foglalja.

A fenti szempontok alapján elemezve a felperes és vevője között létrejött szerződést és felbontását, a Kúria álláspontja, hogy biztosítani kell a héa irányelv 90. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott adóalap-csökkentési lehetőséget. Erre figyelemmel a Kúria a héa irányelv 90. cikkének (1) bekezdése alkalmazásával döntött arról, hogy a felperest megilleti az adóalap csökkentése, tekintettel arra, hogy az áru ellenértéke részére nem került megfizetésre, és azt a szerződés megszűnése (felbontása) folytán már nem is követelheti.