Magyar devizahitellel kapcsolatos elévülési idő ügyében döntött az EUB

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió Bírósága C-679/24. számú ügyben hozott ítéletében pontosítja a tisztességtelen kikötés alapján megfizetett összegek visszatérítésére irányuló keresetek elévülésének szabályait.

2008 februárjában egy magyar magánszemély svájci frankban (CHF) nyilvántartott és magyar forintban (HUF) visszafizetendő, 360 hónapos (azaz 30 éves) futamidejű jelzáloghitel-szerződést kötött az UniCredit Bank magyar pénzintézettel. A szerződés olyan kikötést tartalmazott, amely a fogyasztóra hárította a külföldi pénznem forinthoz viszonyított árfolyamváltozásával kapcsolatos kockázatot. 2012-ben a bank fizetési késedelem miatt felmondta a hitelszerződést, és végrehajtási eljárást indított a magánszemély ellen.

A magánszemély a nemzeti bíróságokhoz fordult, elsősorban azért, hogy állapítsák meg a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozóan nyújtott tájékoztatás elégtelensége miatti érvénytelenségét. Az érvénytelenség megállapításából levonandó jogkövetkezményeket illetően a szerződés joghatásainak fenntartását kérte, az árfolyamkockázatra vonatkozó, nem létezőnek minősítendő kikötés kivételével. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, mivel a magánszemély azon kérelme, hogy a bíróság vonja le a szerződés érvénytelenségének megállapításából eredő jogkövetkezményeket, elévült. A magánszemély fellebbezést nyújtott be az elsőfokú ítélettel szemben a Fővárosi Törvényszékhez, hivatkozva a fogyasztói szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételekről szóló irányelv Bíróság általi értelmezésére: a tisztességtelen kikötés alapján jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítése céljából semmilyen elévülési időre nem lehet hivatkozni azon fogyasztóval szemben, aki nincs tudatában a kölcsönszerződésben szereplő ilyen kikötés tisztességtelen jellegével.

A Fővárosi Törvényszék, mivel kétségei támadtak a nemzeti jog által az olyan kereset tekintetében előírt ötéves elévülési idő kiszámításának módját illetően, amellyel a fogyasztó a kölcsönszerződés érvénytelensége jogkövetkezmények levonását kéri a bíróságtól, ezen irányelv értelmezésére vonatkozó kérdéseket terjesztett az Európai Unió Bírósága elé.

Az elévülés kezdő időpontját illetően az Európai Unió Bírósága rámutat, hogy ellentétes az uniós joggal a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a fogyasztó valamely kölcsönszerződés semmissége megállapításának jogkövetkezményeit bíróság előtt csak az e szerződés megkötésének időpontjától számított ötéves elévülési időn belül érvényesítheti, amennyiben a fogyasztónak ezen időpontban nem volt tudomása vagy nem szerezhetett tudomást az érintett szerződési feltétel tisztességtelen jellegéről. Figyelembe véve, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van – többek között – tárgyalási lehetőségei és tájékozottsági szintje tekintetében, valamint figyelembe véve a jelzálogkölcsönök hosszú futamidejét, az ilyen elévülési idő alkalmazása alkalmas a fogyasztói jogok gyakorlásának túlzott megnehezítésére, és ezáltal a tényleges érvényesülés elvének figyelmen kívül hagyását eredményezheti.

Az uniós joggal ellentétes az is, ha az elévülés kezdő időpontjának meghatározása céljából azt az időpontot veszik figyelembe, amikor a nemzeti legfelsőbb bíróság döntést hozott a fogyasztókkal kötött szerződésekbe foglalt kikötések tisztességtelen jellegéről, vagy azt az időpontot, amikor az Európai Unió Bírósága az irányelv értelmezéséről határozott. Egy észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztótól nem lehet elvárni, hogy rendszeresen tájékozódjon a nemzeti legfelsőbb bíróság határozatairól, vagy hogy e bíróság valamely ítélete alapján meghatározza, hogy tisztességtelenek-e az adott konkrét szerződésbe beillesztett kikötések. Ugyanezek a megfontolások vonatkoznak a Bíróság ítéleteire is, mivel a Bíróság ráadásul nem dönt egyes konkrét kikötések tisztességtelen jellegéről, és azok konkrét vizsgálatát szisztematikusan a nemzeti bíróság mérlegelésére bízza. Végül az Európai Unió Bírósága pontosítja, hogy az elévülés nyugvását követő folytatódásához ugyanazoknak a biztosítékoknak kell kapcsolódniuk, mint amelyeket ezen elévülési idő kezdetének meghatározása érdekében előírnak. Így az uniós joggal az is ellentétes, hogy a legfelsőbb nemzeti bíróság vagy az Európai Unió Bírósága határozatának időpontját vegyék figyelembe az elévülés nyugvását követő folytatódása céljából.