EUB-ítélet: háztartási alkalmazottaknak is kell munkaidő-nyilvántartás

Megosztás Tetszik

A háztartási alkalmazottak munkáltatóinak létre kell hozniuk egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az egyes háztartási alkalmazottak napi munkaidejének mérését, olvasható az Európai Unió Bírósága C-531/23. számú ügyben hozott ítéletében.

Egy teljes munkaidőben foglalkoztatott háztartási alkalmazott munkaviszonyának megszüntetését vitatta a spanyol bíróság előtt. E bíróság megállapította, hogy az elbocsátás jogszerűtlen volt, és a munkáltatókat a fel nem használt szabadság megváltására és rendkívüli pótlékok megfizetésére kötelezte. Ezzel szemben úgy ítélte meg, hogy a munkavállaló nem bizonyította sem a ledolgozott munkaórák számát, sem a követelés szerinti munkabért. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy a munkavállaló kérelmét nem alapíthatja kizárólag arra, hogy munkáltatói nem nyújtották be az általa teljesített munkaidőre vonatkozó napi nyilvántartásokat, mivel a spanyol szabályozás bizonyos munkáltatókat – köztük a háztartásokat – mentesít a munkavállalóik által teljesített tényleges munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége alól.

A munkavállaló által e határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelem alapján eljáró spanyol bíróságnak kétségei voltak a nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. Ezért ezzel kapcsolatban kérdést intézett az Európai Unió Bíróságához.

A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a CCOO-ítéletben a munkaidő-szervezésről szóló irányelvvel ellentétesnek ítélte az akkor hatályos spanyol szabályozást, és annak a nemzeti bíróságok általi értelmezését, amely szerint a munkáltatók nem voltak kötelesek az egyes munkavállalók által teljesített napi munkaidő mérését lehetővé tévő rendszert létrehozni.

Ezen ítéletet követően a spanyol jogalkotó a munkáltatókat ilyen rendszer létrehozására kötelezte.

A Bíróság arra is emlékeztetett, hogy a tagállamok valamennyi hatósága köteles hozzájárulni az irányelvekben előírt eredmény eléréséhez, ideértve a bíróságokat is. Egy nemzeti rendelkezés olyan bírósági értelmezése vagy egy olyan közigazgatási gyakorlat, amely alapján a munkáltatók a háztartási alkalmazottak tekintetében mentesülnek az említett rendszer bevezetése alól, nyilvánvalóan nem felel meg az irányelvnek. Így ugyanis e munkavállalókat megfosztják attól a lehetőségtől, hogy objektív és megbízható módon megállapítsák a teljesített munkaórák számát és azok időbeni eloszlását.

Ezzel szemben lehetőség van különös szabályok megállapítására az érintett tevékenységi ágazat vagy bizonyos munkáltatók sajátosságai miatt, például méretükre tekintettel, amennyiben e szabályozás ténylegesen garantálja a maximális heti munkaidő betartását. Így a háztartási munka ágazatának sajátosságai miatt eltérések megengedhetők a túlórák és a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében, amennyiben ezek nem üresítik ki a szóban forgó szabályozást, ennek vizsgálata pedig a spanyol bíróság feladata.

Mivel a háztartási alkalmazottak egyértelműen elnőiesedett munkavállalói csoportot alkotnak, nem kizárt, hogy a jelen ügyben nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésről van szó, kivéve ha ez a helyzet objektív módon igazolható, amit a spanyol bíróságnak szintén meg kell vizsgálnia.