EUB-ítélet: megtévesztik-e a fogyasztót, ha egy védjegyben alapítási évnek tűnő szám van, de nem az?

Megosztás Tetszik

Ha egy védjegyben szereplő szám a vállalkozás létrehozásának olyan sokkal korábbi időpontjára, és így olyan hosszú időre visszanyúló hagyományra utal, amely azonban nem tükrözi a valóságot, az megtévesztheti a fogyasztókat az áruk minőségét és presztízsét illetően, írja az Európai Unió Bírósága (EUB) a honlapján megjelent C-412/24. számú ügyben hozott ítélet összefoglalójában.

A 2009-ben alapított Fauré Le Page Paris francia társaság megszerezte a „Fauré Le Page” védjegyet, majd bőráruk vonatkozásában bejelentette a „Fauré Le Page Paris 1717” kifejezést tartalmazó védjegyeket.

Az ugyanebben az ágazatban tevékenykedő Goyard ST-Honoré társaság a francia bíróságok előtt kérte e védjegyek törlését. Véleménye szerint az „1717” elem tévesen sugallja egy XVIII. században alapított cég fennállását, és a nagy múltra visszatekintő know-how továbbadását. Márpedig a fegyverek és kiegészítők értékesítésére szakosodott történelmi Maison Fauré Le Page vállalkozás 1992-ben megszüntette tevékenységét, a Fauré Le Page Paris-t pedig csak 2009-ben alapították.

A jogvita tárgyában eljáró francia semmítőszék az Európai Bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy az uniós jog alapján megtévesztőnek minősülhet-e egy védjegy, ha olyan számot tartalmaz, amelyet az érintett fogyasztók a vállalkozás sokkal korábbi alapítási évére utaló évszámként értelmezhetnek, és amely ily módon, e hosszas fennállásra tekintettel hosszú időre visszanyúló know-how-ra utal, holott ilyen know-how nem létezik.

Az Európai Unió Bírósága úgy ítélte meg, hogy egy védjegy az uniós jog értelmében megtévesztőnek minősülhet, ha olyan számot tartalmaz, amely régóta fennálló know-how-ra utal, amely a védjegy árujegyzékében szereplő áruk tekintetében minőségi garanciát és presztízst sugalló imázst biztosít, jóllehet a know-how nem áll fenn ilyen hosszú ideje.

Az Európai Unió Bírósága e tekintetben emlékeztetett arra, hogy az alkalmazandó rendelkezés1 kizárólag olyan esetekben tiltja a „fogyasztók megtévesztésére alkalmas” védjegyeket, amikor a szóban forgó védjegy alkalmas arra, hogy az érintett fogyasztókat megtévessze az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások jellemzői, így azok fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében. A Bíróság a korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozva hozzátette, hogy a luxuscikkek területén a minőség a tekintélyből és a presztízst sugalló imázsból is származhat.

Az EUB kifejti, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy összes körülményének és az érintett közönség észlelésének fényében konkrétan értékelje, hogy a szóban forgó védjegyekben szereplő szám úgy érzékelhető-e, mint amely régóta fennálló know-how-ra utal, és ezen értékelés során e védjegyeket összeségükben kell vizsgálnia, figyelembe véve az 1717es számon felül különösen a „Paris” szót jelenlétét, valamint az említett védjegyek által közvetített üzenetet.