Devizahitel-ügy: a Kúriánál a labda

Megosztás Tetszik

Az Európai Bíróság szerdai ítéletében támpontokat adott a Kúria számára egy magyar házaspár által az OTP Jelzálogbank ellen benyújtott kereset ügyében, amely megtámadta azt a kitételt, miszerint az esedékes törlesztőrészleteket a svájci frank eladási (és nem a devizahitel-szerződés megkötésekor érvényes vételi) árfolyama alapján számolják. Egy nemzetközi jogász is nyilatkozott a várható következményekről.

Ítéletet hirdetett szerdán az Európai Bíróság egy magyar devizahiteles ügyben a Kúriától érkezett megkeresésre, támpontokak adva a magyar bíróságoknak a kereset elbírálására.

A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárás keretében kérte ki az Európai Bíróság véleményét egy magyar házaspár (Kásler Árpád és Káslerné Rábai Hajnalka) OTP Jelzálogbank elleni beadványáról, ami annak kimondását kérte, hogy a bank tisztességtelenül járt el, amikor a kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyamtól eltérő árfolyamot alkalmazott a kölcsön visszafizetése során.

A házaspár 2008. május 29-én devizában nyilvántartott jelzálog típusú kölcsönszerződést kötött az OTP-vel. A bank 14 400 000 magyar forint (HUF) (körülbelül 46 867 EUR) összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek.

A szerződésben kikötötték, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a folyósítás napján érvényes, a bank által alkalmazott vételi árfolyamán történt. E feltétel alapján a kölcsön összegét 94 240,84 CHF ban határozták meg. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes fizetendő részletek forint összegét a bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes svájci frank eladási árfolyamon kellett meghatározni.

A Kásler házaspár megtámadta a magyar bíróságok előtt azt a kikötést, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket a svájci frank eladási árfolyama alapján számolja.

A felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria az üggyel kapcsolatban három kérdéssel fordult a luxembourgi székhelyű Európai Bírósághoz. Először is azt tudakolta, hogy a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésre alkalmazandó átváltási árfolyamokkal kapcsolatos kikötés a szerződés elsődleges tárgyára, vagy a szolgáltatás ár/minőség viszonyára vonatkozik e. Másodszor, a vitatott feltétel tekinthető e olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy az irányelv értelmében mentesülhetnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó értékelés alól? És végül a magyar bíróság azt is meg szeretné tudni, hogy amennyiben a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult e azt módosítani vagy kiegészíteni?

A Bíróság először is szerdán kelt ítéletében emlékeztet arra, hogy a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó feltételek tisztességtelen jellegére irányuló értékelés tilalmát szigorúan kell értelmezni, és kizárólag a szerződés alapvető szolgáltatásait megállapító feltételekre lehet alkalmazni. A Kúriának kell meghatároznia, hogy a vitatott feltétel a Kásler házaspár által kötött szerződés alapvető elemének minősül e.

A Bíróság emellett megjegyzi, hogy a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegére irányuló vizsgálattól nem lehet azzal az indokkal eltekinteni, hogy az említett feltétel az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozik.

E feltétel ugyanis a magyar forint és a svájci frank közötti átváltási árfolyamnak a törlesztőrészletek kiszámítása céljából történő meghatározására korlátozódik, ugyanakkor nem ír elő a hitelező által nyújtandó átváltási szolgáltatást. Márpedig ilyen szolgáltatás hiányában a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözetből eredő pénzügyi teher, amelyet a kölcsönvevőnek kell viselnie, nem tekinthető valamely szolgáltatás ellenszolgáltatásaként fizetendő díjazásnak.

A második kérdést illetően a Bíróság arra mutat rá, hogy a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó feltétel kizárólag akkor mentesül tisztességtelen jellegének értékelése alól, ha az világos és érthető. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy e követelmény nem korlátozódik az alaki és pusztán nyelvtani szempontból érthető jellegre. Éppen ellenkezőleg, a kölcsönszerződésnek átlátható módon kell feltüntetnie a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait.

A Kúriának kell így megállapítania, hogy a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és adott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott és ésszerűen körültekintő fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama közötti különbség fennállását, hanem képes e értékelni is ez utóbbi árfolyam alkalmazásának a törlesztőrészletek kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.

Végül a Bíróság megállapítja, hogy abban az esetben, ha – a jelen ügyhöz hasonlóan – a tisztességetlen feltétel elhagyása esetén teljesíthetetlenné válik a szerződés, az irányelvvel nem ellentétes, hogy a nemzeti bíróság a megtámadott feltételt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse. E megoldás ugyanis lehetővé teszi az irányelv céljának elérését, amely többek között a felek közötti egyenlőség helyreállítására irányul, a lehető legnagyobb mértékben fenntartva ugyanakkor a szerződés egészének érvényességét.

Ha nem volna megengedett az ilyen helyettesítés, és a bíróságnak meg kellene semmisítenie a szerződést, veszélybe kerülne a megsemmisítés szankciójából eredő visszatartó erő, valamint a fogyasztóvédelemre irányuló cél. A jelen esetben a megsemmisítésnek az lenne a következménye, hogy a visszafizetendő teljes fennmaradt kölcsönösszeg esedékessé válna. Márpedig ez meghaladná a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban büntetné őt, mint a hitelezőt, amely e következményre tekintettel lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen a szerződéseibe - áll az Európai Bíróság sajtószolgálatának közleményében.

Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint az Európai Bíróság logikus és helyes ítéletet hozott a magyar vonatkozású Kásler-ügyben, de a devizahitel-szerződések tömeges érvénytelenítésére nem kell számítani.

A nemzetközi jogász az MTI-nek azt mondta: nem volt meglepő az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságának döntése, hiszen jelentős átfedést mutat a korábbi főtanácsnoki véleménnyel, amely bár nem köti a testületet, ritka, hogy az ítélete azzal ellentétes lenne. Hozzátette: azért is erre az ítéletre lehetett számítani, mert ez a logikus és helyes döntés.

Lattmann Tamás kiemelte: döntésével az Európai Bíróság megőrizte a vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályoknak azt a sajátosságát, hogy fő vonalaikat az uniós jog határozza meg, de egyes, kisebb jelentőségű kérdésekben megfelelő teret enged a tagállamok joghatóságának.

A luxembourgi döntés következménye lehet, hogy innentől kezdve minden akadály elhárul az elől, hogy a tagállami bíróságok - "nem feltétlenül maga a Kúria, hanem akár alsóbb fokú bíróságok is" - mérlegeljék azokat a fogyasztóvédelmi szempontokat, amelyek meghatározhatják egy devizahitel-szerződés tartalmát - magyarázta. Véleménye szerint eddig bizonytalan volt, hogy egy magyar bírónak ilyen fogyasztóvédelmi probléma uniós jogi értelmezése milyen mértékben enged mozgásteret. Most az Európai Bíróság döntése megmutatta, hogy van ilyen mozgástér, a tagállami bíróságoknak megvan a lehetőségük, hogy értelmezzék az ügyet a helyi viszonyok alapján - tette hozzá.

A nemzetközi jogász úgy véli, az ítélet következtében biztosan nem fogják tömegével felülvizsgálni, érvényteleníteni a devizahitelesek szerződéseit. Ennek oka, hogy a legtöbb devizahitel-szerződés nem tartalmaz olyan feltételt, amely fogyasztóvédelmi szempontból tisztességtelennek minősülne - mondta.

Lattmann Tamás hangsúlyozta, hogy az azonnali, tömeges hitelérvénytelenítés olyan mértékű adósságtörlesztést tenne lejárttá, amelyet "egészen biztosan nem bírna el a társadalom". De ilyesmi nem várható, mert a legtöbb hitelszerződésben nem valószínű, hogy olyan jellegű fogyasztóvédelmi probléma lenne, mint a most vizsgált ügyben - mutatott rá.

A szakértő kitért arra is: ha bizonyos hitelintézetek szerződési gyakorlatáról kiderül, hogy eleve tisztességtelen, akkor elképzelhető, hogy e hitelintézetek szerződési állományának jelentős részét érinteni fogja az ügy. Ennek a mostani döntés eredményeként elvileg uniós jogi akadálya nem lesz - közölte.

A konkrét jogvita a devizahitel-szerződésekben előírt, úgynevezett árfolyamrés megítélésével kapcsolatos. A luxembourgi ítélkező fórum ezzel kapcsolatban szerdán megállapította: azoknak a fogyasztóknak, akik külföldi pénznemben meghatározott kölcsönt vesznek fel, képesnek kell lenniük értékelni annak a gazdasági következményeit, hogy a kölcsön visszafizetésére más árfolyamot alkalmaznak, mint amelyet annak folyósításakor a kölcsönösszeg kiszámítására.

A Kúria sajtótitkársága szerdán az MTI érdeklődésére arról tájékoztatott: tanulmányozzák az Európai Bíróság ítéletét, és ennek alapján várhatóan még a nyári ítélkezési szünet előtt döntés születik a Kásler házaspár OTP ellen indított perében, de ennek időpontja még nem ismert.

Arra a kérdésre, hogy a Kásler-ügy lezárása után mi lehet a menetrend, a Kúria közölte: más magyar bíróságokhoz hasonlóan július 15. és augusztus 20. között ítélkezési szünetet tartanak, ez alatt az időszak alatt jogegységi döntést nem hoz a testület, és egyedi határozatot is csak azokban az ügyekben hozhatnak, amelyekre a törvénykezési szünet nem vonatkozik.

Mindezek alapján leginkább az tűnik valószínűnek, hogy a devizahiteles ügyben tavaly decemberben hozott jogegységi határozat kiegészítésére az ítélkezési szünet után, vagyis ősszel kerülhet sor - tették hozzá.