Brexit: a karácsonyi megállapodás a józan ész győzelme

Megosztás Tetszik

Új iskolát teremtett az EU és Nagy-Britannia a karácsony napján megkötött átfogó megállapodással, hiszen először fordul elő, hogy akadálymentesítés helyett akadályok visszaépítéséről szóljon egy alkufolyamat. A megegyezéshez mindkét fél részéről engedményeken át vezetett az út úgy, hogy a brit szuverenitás is helyreáll és az EU szabályozási autonómiája sem sérül érdemben, olvasható a BruxInfo oldalán.

A „jókarácsonyi megállapodás” a Brexit utáni időszakra rögzíti az EU és Nagy-Britannia közötti kapcsolatok alapelveit, elsősorban a két fél közötti kereskedelem feltételeire fókuszálva, kihagyva ugyanakkor egyelőre a rendezésből olyan fontos területet, mint például a kül-, biztonság- és védelmi politikai együttműködést.

Az utolsó percben – karácsony délutánján – bejelentett 500 oldalas, hét fejezetből álló megállapodás révén sikerült a legrosszabbat, a káosz veszélyét magában hordozó rendezetlen brit kilépést elkerülni, és valamelyest mérsékelni azokat a károkat, amelyeket mindkét oldalon eredményezni fog az Egyesült Királyság távozása.

A megállapodással Nagy-Britannia 2021. január 1-jétől immár nem csak de jure (jogilag a szigetország 2020. január 31. óta már nem tagja az Uniónak), hanem de facto is kilép az Európai Unióból, és olyan harmadik országnak számít majd, amelyik se nem tagja a belső piacnak (az EGT tagjai például azok), de a vámuniónak sem (Norvégia tagja a belső piacnak, de nem része a vámuniónak).

A London által korábban gyakran hivatkozott EU–Kanada szabadkereskedelmi egyezménynél azonban több az EU–brit alku, amennyiben a kétoldalú árukereskedelemben nem lesznek sem vámok (tarifák), sem mennyiségi korlátozások (kvóták). Ez a legambiciózusabb szabadkereskedelmi megállapodás, amit az Európai Unió egy harmadik országgal aláír. „Ez a megállapodás történelmet ír” – mutatott rá Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

A megállapodás nemcsak az áruk és szolgáltatások kereskedelmére terjed ki, hanem egyéb területek széles körére is, például a beruházásokra, a versenyre, az állami támogatásokra, az adózási átláthatóságra, a légi és közúti közlekedésre, az energiaügyre és a fenntarthatóságra, a halászatra, az adatvédelemre és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára.

2021. január 1-jén az Egyesült Királyság kilép az EU egységes piacából és vámuniójából és valamennyi uniós szakpolitikából, valamint az Unió által kötött nemzetközi megállapodásból. Véget ér a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása az Egyesült Királyság és az EU között.

Az EU és az Egyesült Királyság két külön piacot; két különálló szabályozási- és jogterület fog alkotni. Ez akadályokat gördít majd az áruk és szolgáltatások kereskedelme, valamint a határon átnyúló mobilitás és cserék útjába. Ezek az akadályok ma még egyik irányban sem léteznek. Az árukat a határokon való átlépéskor vámellenőrzésnek vetik majd alá és vámnyilatkozatokat is ki kell tölteni. A személyek esetében is megszűnik a szabad mozgás.

A 9 hónap alatt – végül is rekord gyorsasággal – kitárgyalt kompromisszum rendezi a tisztességes versenyfeltételek Brexit utáni biztosításának a problematikáját, az irányítás és a vitarendezés ügyét és az egész tárgyalássorozat legkeményebb diójának bizonyuló halászati jogok kérdését is. Ez a három téma volt az, amelyről az elejétől fogva a végéig kínkeserves alkudozás folyt a felek között.

A megállapodás része, hogy Nagy-Britannia az elszakadás után is részt vehet majd uniós programokban, mint a Horizon Europe, a nukleáris biztonság, vagy az űrpolitikában (Kopernikusz-program). Az EU őszinte sajnálatára ugyanakkor brit diákok és egyetemek nem kapcsolódnak majd be az Erasmus+ csereprogramba és „az állampolgárok mobilitása sem éri majd el azt a szintet, amelyek összhangban állnának a köztünk kialakult történelmi kapcsolatokkal” (Michel Barnier, uniós főtárgyaló szavai).

A brit kormány által kiadott nyilatkozat úgy fogalmaz, hogy a megállapodás teljesíti a 2016-os referendum és a 2019-es parlamenti választások célkitűzéseit, és „számottevő előnyökkel jár majd mind az Egyesült Királyság, mind az EU számára”. London szerint a partnerségi szerződés teljes mértékben tiszteletben tartja a brit szuverenitást és az Európai Unió szabályozói autonómiáját.

Kezdettől fogva ennek a két merőben ellentétes érdeknek a kibékítése jelentette a legnagyobb problémát a tárgyalásokon. Brit részről ugyanis a szuverenitás csorbításának tekintették az EU-nak azt az igényét, hogy London kötelezze magát az európai környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, szociális és állami támogatási normák átvételére annak érdekében, hogy a tisztességes verseny feltételei ne sérüljenek. Hasonló alapon a brit kormány azt is elutasította, hogy az Európai Bíróság bármiféle szerepet játszhasson a kereskedelmi és egyéb jogi viták elbírálásában, ahogy azt az EU kezdetben kikötötte.

Az EU27-ek nevében tárgyaló Európai Bizottság ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem biztosíthat vám- és kvótamentes hozzáférést a piacához egy harmadik országnak, amely nem tartja tiszteletben a normáit.

Az EU végül elfogadta, hogy az Egyesült Királyság, mint szuverén ország kezét nem kötheti meg a szabályozói önállóságban. London viszont részben vállalta, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés, a környezetvédelem, vagy a szociális jogok terén magas szintű sztenderdekhez fogja tartani magát. Hogy ez a gyakorlatban is megtörténjen, arról egy kiegyensúlyozó mechanizmus hivatott gondoskodni.

♦ Mindenekelőtt létrehoznak egy Közös Partnerségi Tanácsot, amely biztosítani fogja a megállapodás megfelelő alkalmazását és értelmezését, és amelynek keretében minden felmerülő kérdést megvitatnak majd.

♦ A vállalkozások, a fogyasztók és a magánszemélyek jogainak tiszteletben tartását kötelező érvényű jogérvényesítési és vitarendezési mechanizmusok fogják biztosítani. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban és az Egyesült Királyságban a vállalkozások egyenlő feltételek mellett versenyeznek, és egyik fél sem használja ki szabályozási autonómiáját tisztességtelen támogatások nyújtására vagy a verseny torzítására.

♦ A megállapodás megsértése esetén mindkét fél ágazatokon átnyúló megtorló intézkedéseket alkalmazhat. Ezek az ágazatokon átnyúló megtorló intézkedések a gazdasági partnerség valamennyi területén érvényesülnek.

Az állami támogatásokra vonatkozóan az EU-ban bejegyzett cégek brit bíróságokon nyújthatnak majd be jogorvoslati kérelmet helyi cégeknek nyújtott és a kereskedelmi alkuval ellentétesnek vélt állami szubvenciókkal szemben. London beleegyezett egy, az állami támogatások ellenőrzéséért felelős független hatóság felállításába, de azt az EU-nak már nem sikerült elérnie, hogy az új hatóság még az állami támogatások nyújtása előtt beavatkozhasson (ex ante rendszer).

Összességében az FT által megkérdezett független szakértők szerint a brit szuverenitás ugyan nem csorbul, de az egyenlő versenyfeltételek biztosításának kérdésében az EU-nak sikerült egy eléggé erős feltételrendszert kitárgyalnia, amely megvédheti a dömpinggel szemben. A megállapodás betartatása végérvényben a nemzetközi, és nem az uniós jogon fog nyugodni.

A halászati jogok kérdése volt az, amelyen majdnem elhasalt a megállapodás és amelyről az utolsó percig folyt az egyezkedés.

Itt az EU-nak sikerült elérnie, hogy a brit kilépés után még 5 és fél évig az uniós halászati flotta stabilan hozzáférhessen a brit fenségvizekhez, hogy ezt követően éves szinten tárgyalják ki és rögzítsék a kifogható halászati kvótákat (ez utóbbit az EU el szerette volna kerülni. Végül csak késleltetni fogják).

Az átmeneti időszakban az éves szinten 650 millió euró értékűre becsült EU halászati kvótát a negyedével csökkentik (azaz az eredeti kvóta 75 százaléka még 5 és fél évig fennmarad), és ennyivel több jut majd a brit halászoknak. Ha London korlátozná vagy visszavonná a hozzáférést a vizeihez, az EU megtorló intézkedéseket hozhatna, ideértve vámok kirovását a brit halimportra, de akár úgy is, hogy kizárja Nagy-Britanniát az energiapiacáról.

A felek egy külön halászati kérdésekkel foglalkozó bizottság létrehozásáról is megállapodtak, miként arról is, hogy a szerződés kilenchónapos határidővel kölcsönösen felmondható.

A közlekedés tekintetében a megállapodás folyamatos és fenntartható légi, közúti, vasúti és tengeri összeköttetést biztosít, bár – mint a Bizottság megjegyzi – a piacra jutás elmarad az egységes piac által kínált lehetőségektől. A légiközlekedési jogok mindkét irányban fennmaradnak, de brit többségi tulajdonban (50 százalék fölött) lévő légitársaságok nem üzemeltethetnek majd járatokat két uniós célpont között. Ennek elébe menve a brit Easyjet például leányvállalatot hozott létre az EU-ban, így továbbra is repülhet a kontinensen.

A szolgáltatások és különösen a pénzügyi szolgáltatások terén a megállapodás messze elmarad attól, amit Londonban reméltek. Az alku nem is terjed ki a pénzügyi szolgáltatások uniós piachoz való hozzáférésére, amely egy külön folyamat tárgya lesz, amelynek során az EU vagy egyoldalú megfelelőségi igazolást ad majd a brit cégeknek, vagy azoknak egyesével kell majd ezért a tagállamokhoz folyamodniuk.

A kilépési megállapodást is végrehajtják

Továbbra is érvényben marad a kilépésről rendelkező megállapodás, amely védi többek között az uniós polgárok és az Egyesült Királyság állampolgárainak jogait, az EU pénzügyi érdekeit, és az Ír-sziget békéjét és stabilitását.

Az EU és az Egyesült Királyság között a vegyes bizottságban és a különböző szakbizottságokban folytatott megbeszéléseknek köszönhetően január 1-jén alkalmazásra kerül a kilépésről rendelkező megállapodás – és az Írországról és Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv.

A soron következő lépések

♦ A Bizottság még idén javaslatot tesz a megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról, valamint megkötéséről szóló tanácsi határozatokra.

♦ A Tanács ezt követően – a 27 tagállam egyhangú szavazatával – határozatot fogad el a megállapodás aláírására történő felhatalmazásról, és a megállapodás 2021. január 1-jétől történő ideiglenes alkalmazásáról.

♦ E folyamat lezárását követően hivatalosan aláírható az EU és az Egyesült Királyság közötti kereskedelmi és együttműködési megállapodás.

♦ Ezután felkérik az Európai Parlamentet, hogy adja egyetértését a megállapodáshoz (ez februárban várható).

♦ Az EU részéről utolsó lépésként a Tanácsnak el kell fogadnia a megállapodás megkötéséről szóló határozatot.