Ab: bírálhatók a politikusok és a közszereplők

Megosztás Tetszik

Az Alkotmánybíróság 2014. március 3-án meghozott határozatában megállapította: sérti az Alaptörvény IX. cikkében foglalt szólás- és sajtószabadságot, hogy az új Ptk. a közügyek vitatásakor a közéleti szereplők szélesebb körű bírálhatóságát „méltányolható közérdek” igazolásához köti.

Az alaptörvény-ellenesnek ítélt törvényi feltételt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, így az új Ptk. 2:44. §-a anélkül lép hatályba 2014. március 15-én. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása emellett megadta azokat a kereteket, amelyek között a közéleti szereplők emberi méltóságát is védelem illeti meg a szólás- és sajtószabadsággal szemben.

A 2014. március 15-én hatályba lépő új Polgári Törvénykönyv 2:44. §-ának rendelkezése három, együttes feltételtől tette függővé a szólásszabadság gyakorlását, ha az közéleti szereplő személyiségvédelmének kérdését veti fel. Eszerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. Az alapvető jogok biztosa a feltételrendszer egyik elemét, a „méltányolható közérdek” megkövetelését alaptörvény-ellenes tartotta, ezért a rendelkezés alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte.

Az Alkotmánybíróság a határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a szabad társadalmi vitát szolgáló gyakorlása minden esetben kiemelkedő jelentőségű alkotmányos érdeknek minősül. Nincs szükség további „közérdek” igazolására ahhoz, hogy a közszereplők bírálatára másoknál lényegesen szélesebb körben nyíljon lehetőség, ezért ez a feltétel indokolatlan mértékben szűkítené a szabad véleménynyilvánítások körét. A „méltányolható közérdek” feltétel annak elismerése mellett is indokolatlan, hogy a jogalkalmazónak mérlegelési lehetőséggel kell bírnia a szólásszabadság és a közéleti szereplők személyiségvédelme ütközésének feloldására. A „szükséges és arányos mértékben”, illetve „az emberi méltóság sérelme nélkül” fordulatok azonban minden releváns szempont érvényesítésére mozgásteret biztosítanak.

E szempontok jogalkalmazói mérlegelésére vonatkozóan az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a fokozott alkotmányos védelem alatt álló közéleti véleményszabadság fókuszában elsősorban maguk a közügyek, nem pedig a közszereplők állnak, ezért a személyiségvédelem korlátozottsága nem csupán a hivatásszerűen közszereplést vállalók esetében érvényesülő szabály. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban a megszólalással érintett személy státuszát sem: a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok esetében a személyiségvédelem korlátozottsága mindenki máshoz képest szélesebb körben minősül „szükségesnek és arányosnak”. Az ő esetükben a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem lehet alapja polgári jogi felelősségre vonásnak.

Rámutatott ugyanakkor az Alkotmánybíróság arra is, hogy mindez nem jár az emberi méltóság védelmének kiüresedésével. A közhatalmat gyakorló személyeket és a közszereplő politikusokat is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti. Indokolt lehet a polgári jogi felelősségre vonás akkor is, amikor a megfogalmazott vélemény az érintett személy emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásaként már nem az új Ptk. 2:43. §-ában foglalt nevesített személyiségi jogokba (pl. a becsület és a jó hírnév védelmébe), hanem a 2:42. §-ban foglalt emberi méltóság korlátozhatatlan aspektusába ütközik. Míg ugyanis az emberi méltóságból fakadó egyes személyiségi jogok (pl. becsület, jó hírnév) korlátozhatók, addig az emberi méltóság az emberi státusz jogi meghatározójaként a közéleti szereplők esetében is korlátozhatatlan.

A határozathoz Dr. Balsai István, Dr. Dienes-Oehm Egon, Dr. Juhász Imre, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Pokol Béla, Dr. Salamon László és Dr. Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt fűztek.