A babaváró hitel változásának hatásai

Megosztás Tetszik

Mint az közismert, a következő évtől csak azok a házaspárok vehetik fel a babaváró hitelt, ahol a nő 30 év alatti, illetve 2024-ben a még várandós 30-40 év közötti nők is igényelhetik a kedvezményes kölcsönt. A kormány a babaváró módosítását azzal indokolta, hogy egyrészt a támogatást a tavalyi év végén már sokan igénybe vették, másrészt a fiatalabb életkorban történő családalapítást akarják ösztönözni. A módosítással éppen a nők azon korcsoportja esik el a kedvezményes hitel lehetőségétől, akik a leginkább vállalnak gyereket – írja elemzésében a Bankmonitor.hu.

Kiugró növekedés a termékenységi arányban, mégis kevés gyerek?

Amint a KSH adataiból látszik, 2010-től rendre a 30-34 éves nők vállalták a legtöbb babát. Őket követi a 25-29 éves korosztály, majd 2017-től a harmadik legtermékenyebb korcsoport lépésről-lépésre a 35-39 éveséké lett.

A szülő nők átlagos életkora még világosabban megmutatja, hogy a kormányzati szándék és a demográfia trendek nem találkoznak: 2022-ben az anyák átlagos életkora első gyermekük születésekor 29,2 év volt, míg 20 évvel korábban átlagosan 25,3 éves korukban szültek először a nők. (Magyarországon egyébként ma egy átlagos „kispapa” valamivel idősebb 34 évesnél.)

Hogyan értelmezzük az eredményeket?

A Bécsi Demográfiai Intézet és a rostocki Max Planck Intézet adatbázisa szerint a Közép-Kelet-Európa-i térségben egyedül Magyarországon nőtt az elmúlt években a termékenységi arányszám. Ez még a koronavírus sújtotta időszakra is igaz. Ugyanakkor az arányszám növekedése valójában nem jelent sokkal több megszületett gyereket, hanem arra mutat rá, hogy kevesebb nő szült egy kicsivel több gyereket. Összességében a 30 év alatti nők szülésgyakorisága nagyobb mértékben csökkent, mint ahogy az ennél idősebb nők termékenysége nőtt.

A szülőképes korú nők száma – az általános népességfogyáshoz hasonlóan – folyamatosan csökken, így kétséges, hogy mennyi tartalék van a termékenységi arányszám esetleges további növekedésében. Becslések szerint a termékenységnek 2033-ig mintegy 24%-kal kellene emelkednie ahhoz, hogy a jelenlegi nem túl magas születésszám fennmaradjon és ellensúlyozni tudja a szülőképes korú nők létszámának csökkenését.

Érdemes figyelembe vennünk azt is, hogy az elmúlt évtizedekben nemhogy csökkent, de növekedett a gyermektelenek aránya is! A nagycsaládosok és a jelenleg kétgyerekes, de potenciálisan nagycsaládosok aránya nem elégséges ahhoz, hogy kiegyenlítse azt a termékenységi deficitet, amely a gyermektelenek miatt mutatható ki.

Európában az egygyerekesek aránya ma minden országban eléri legalább a 14 százalékot, míg a nagycsaládosok aránya sehol sem nagyobb, mint 30 százalék. Magyarországon 17 százalék a gyermektelen, 14 százalék az egygyermekes, 39 százalék a kétgyermekes és 30 százalék a három- vagy többgyermekes családok aránya. A 80-as években született, jelenleg a harmincas éveikben járó korcsoportok eddigi gyermekvállalási jellemzői nem a gyermektelenség csökkenését, hanem inkább annak további növekedését jelzik előre.

Kormányzati babaváró?

Kutatók szerint nehéz megítélni, hogy az egyes családpolitikai intézkedések látványosnak tűnő hatásai valósak, vagy csak az időzítést változtatták meg (vagyis a később amúgy is megszülető gyermekek hamarabb születnek meg)? Ha „csak” az utóbbiról van szó, úgy nagyon költséges módon azt sikerült elérni, hogy az intézkedést követő évek megemelkedett gyermekszámát erőteljes csökkenés követi majd, így a termékenység érdemben nem változik.

Az alábbi tények arra engednek következtetni, hogy a társadalompolitikai beavatkozások hatnak a termékenységi folyamatokra:

Az ezredfordulótól 2015-ig nagymértékben, 71 százalékról 52 százalékra csökkent a házasságból született gyermekek aránya. Így nagyjából fele-fele arányban születtek babák a házasságban és az élettársi kapcsolatban élő párok esetében.

A házasságkötések számának növekedésével megfordult a trend (a csok 2015-ben jelent meg). 2018-ra 56 százalékra növekedett a Magyarországon házasságból született gyermekek aránya, majd 2019-re 61, 2020-ra pedig 69,5 százalékra ugrott az érték, ami nagyon jelentős növekedésnek számít.

Elsősorban nem a régóta fennálló házasságokban születik több gyermek, hanem sokan megházasodtak és gyermeket vállaltak: a házasságkötést követő egy éven belül született gyermekek aránya a 2018. évi 13 százalékról 2020-ra 24 százalékra nőtt.

Házasságkötési hajlandóság

A házasságkötési hajlandóság 2019-ben egyértelműen a családpolitikai intézkedések hatására ugrott meg. Az ok a babaváró hitel 2019. július 1-jei bevezetése volt.

A babaváró hitelt/támogatást csak házaspárok igényelhetik, így a gyermeket tervező párok anyagilag érdekeltté váltak abban, hogy házasságot kössenek. A támogatás anyagi kockázatot is jelent: ha nem születik közös gyermek, a juttatást kamatostól kell visszafizetni. Sok esetben anyagilag az volt a legracionálisabb lépés, hogy a párok megvárják, amíg a gyermek megfogan, ezután összeházasodnak és igénylik a támogatást. Így hozzájutottak tízmillió forint kamatmentes, szabadon felhasználható támogatáshoz.

Hogy sokan így kalkuláltak, azt jól mutatja azon házasságok számának és arányának 2019. július 1-jét követő kiugró növekedése, amelyek esetén már várandósan állt a menyasszony az anyakönyvvezető elé. A babaváró előtt az ilyen „várandós” házasságok száma havi hatszáz környékén ingadozott. Az intézkedés bevezetését követően havi 1400 körülire ugrott, ami már az összes szüléshez viszonyítva is jelentős, 14 százalékot meghaladó arány.

Mikor módosul a babaváró hitel

A babaváró hitelkonstrukció a jelenlegi szabályozás szerint 2023 végéig marad fenn, a módosított verzió pedig a tervek szerint 2024 végéig. Az új szabályozású babaváró viszont éppen azokat a korosztályokat ejti ki a kedvezményezettek köréből, akik – mint a cikkünk elején bemutattuk – a legnagyobb „babaszámot” produkálták az elmúlt időszakban. Így kérdés, hogy a támogatás módosítását, esetleges megszűnését követően ismét visszaesik-e majd a házas termékenység vagy a most eltelt időszak alkalmas a korábbi trend tartós megtörésére.

Ahhoz, hogy a családpolitikai intézkedések célt érjenek, az a legfontosabb, hogy kiszámíthatók legyenek. Emellett a makrogazdasági környezet is befolyásolja persze a gyermekvállalást, például az első gyerekek nagyobb eséllyel születnek meg alacsonyabb inflációs környezetben. A mostani körülmények tehát nem igazán kedveznek a több gyermek vállalását ösztönző kormányzati célok elérésének.