Vevőkijelölési jog adóvonzatai nyílt végű pénzügyi lízing lejáratakor

Megosztás Tetszik

Nyílt végű lízing lejáratakor a lízingbevevőnek joga van harmadik személyt kijelölni vevőként, amellyel ő lemond az opciós jogáról, hogy a lízingtárgy felett megszerezze a tulajdonjogot. Milyen adófizetési kötelezettségekkel jár egy ilyen ügylet? Olvasói kérdésre Pölöskei Pálné adószakértő és Kelemen László adószakértő, jogász válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: nyílt végű pénzügyi lízing lejártakor a lízingbevevőnek joga van harmadik személyt kijelölni vevőként. A társaság tulajdonos ügyvezetője megvenné a személygépkocsit maradványértéken. A lízingszerződés szerinti maradványérték azonban lényegesen alacsonyabb az aktuális piaci árnál, ami jellemző ezekre a szerződésekre. A vételi jog ilyen ingyenes átengedésének milyen adóvonzatai vannak? Némely szakmai fórumon felvetették, hogy a vevőkijelölés vagyoni értékkel bíró jog, mivel a vevőnek lehetővé teszi a piaci ár alatti vagyonszerzést. A vagyoni jog átadása pedig – az ingyenes is – áfa szempontból szolgáltatásnyújtás, 27 százalék adó terheli. A térítés nélküli átadásnak azonban lehet taoalap-növelő (nem vállalkozási költség), szja-, szocho-, tb-vonzata is, de ilyen kérdéssel érthetetlen okból nem találkoztam eddig, pedig számtalan ilyen ügylet történhetett már.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A Ptk. 6:413. § (4) bekezdése és a Hpt. 6. § 89. pontja lehetőséget biztosít arra, hogy ha a lízingbevevő nem kívánja a lízingtárgy tulajdonjogát megszerezni, akkor kijelölheti az opciós vevőt, aki megszerezheti a lízingtárgyat maradványérték megfizetésével vagy anélkül. A lízingbevevőt a vevőkijelölésért (vételi jogért) díjazás illetné meg, hiszen lemondott arról a lehetőségről, hogy piaci ár alatt szerezze meg a lízingtárgy tulajdonjogát.

Az ellenértékért történő tulajdonszerzési lehetőség (vételi jog) átengedése az áfatörvény alapján szolgáltatásnyújtásnak tekintendő. Az áfatörvény 14. § (2) bekezdése szerint ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Az adó alapja az áfatörvény 67. § (1) bekezdése szerint a szokásos piaci ár abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, és teljesül az e rendelkezésben felsorolt feltételek valamelyike.

Az áfatörvény 255. § (1) bekezdése szerint szokásos piaci ár az a teljes pénzösszeg, amelyet az adott szolgáltatásnyújtással összehasonlítható körülmények között a teljesítés helye kér szerinti államban és a teljesítés időpontjában a beszerzőnek vagy az igénybe vevőnek fizetnie kellene egy tőle független félnek. Szakértők szerint (és logikusan) ez a vételi jog révén megszerzett személygépkocsi piaci értéke és a vételi jogért fizetett (ha lenne ilyen) összeg, valamint a megfizetett maradványérték különbözete.

A vételi jog – adott esetben – nem szerepel a lízingbevevő nyilvántartásában, így a jog átruházásakor ráfordítást nem számol el, így nem merül fel a Tao. törvény 8. § (1) bekezdés d) pont alapján adóalap-növelési kötelezettség.

Tekintve, hogy nem forgalomképes, önmagban a vételi jog ingyenes átvétele következtében az ügyvezetőnek nem keletkezik jövedelme [szja-törvény 4. § (2) bekezdés b) pont]. Ugyanakkor az szja-törvény 28. § (7) bekezdés b) pont alapján a vételi jog gyakorlása esetén a joggyakorlás tárgyának a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész, csökkentve a jog megszerzésére fordított összeggel (ha van ilyen) adóköteles jövedelemnek minősül. A jövedelem jogcímét a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és a közterheket (szja, tb-járulék, szocho) ennek megfelelően kell megállapítani és megfizetni. Például, ha az ügyvezető e tisztséget munkaviszonyban látja el, és a vételi joga gyakorlásakor a személygépkocsit maradványértéken szerzi meg, a személygépkocsi szokásos piaci értékének a maradványértéket meghaladó része munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.