Számlakiállítás teljesítés előtt

Megosztás Tetszik

Kiállíthatja-e a belföldi adóalany a számlát román partnerének a teljesítést megelőzően? – kérdezte az Adózóna olvasója. Tüske Zsuzsanna vámszakértő válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Belföldi adóalany nagy értékű műszaki gépek kereskedelmével foglalkozik, főleg unión belüli láncügylet lebonyolításával. A romániai partner megrendelt különösen nagy értékű gépeket, melyeknek a számláját is kérte. A belföldi adóalany Litvániából és Németországból szerzi be a gépsort. A szerződésben mindent rögzítettek, a gép eladási árát, a teljesítés pontos napját. A belföldi adóalany kiállíthatja-e a számlát a teljesítést megelőzően? Például: a teljesítés napja 2022. 05. 31., a számla kiállítása 2021. 09. 21. Ha a teljesítés előtt kiállítja a számlát, és pénzügyi teljesítés történik, nem a számla teljes összege, részteljesítésként könyvelhető vagy előlegszámlát kell kiállítani? Az áfabevallásban és az A 60-as összesítő nyilatkozatban melyik időpontban vallom be (a belföldi adóalany közbenső vevőként fog szerepelni, a gépek Litvániából Romániába kerülnek leszállításra)? A számlát adómentes, közösségen belüli termékértékesítésként kiállíthatom? Vagy a számlát csak a teljesítést követően lehet kiállítani?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az általános szabályok szerint az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az ügylet tényállásszerűen megvalósul. Ezt az időpontot tekinthetjük a teljesítés időpontjának.

Termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja az, amikor az eladó a birtokba vehető dolgot átengedi, és a vevőt ezáltal tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagyis az áfatörvény szerinti teljesítési időpont a birtokba adáskor történik.

A számla kibocsátásának legutolsó határidejét a teljesítéshez képest az áfatörvény 163. §-a határozza meg, de azt, hogy mi az a legkorábbi időpont, amikor a teljesítést megelőzően kiállítható a számla, nem szabja meg. Ennek meghatározásához abból kell kiindulnunk, hogy a számla kötelező adattartalma a teljesítés időpontja.

Ha a számla kiállításának napján már teljes bizonyossággal tudható a teljesítés napja, és az nem fog módosulni, akkor nincs akadálya a számla kiállításának akár jóval korábban, mint a teljesítés napja. Megjegyzem, ha a vevő a teljes vételárat (és nem csak egy részét) megfizeti előre, akkor sincs akadálya az előlegszámla kiállításának, amit majd a tényleges teljesítéskor, amikor már teljes bizonyosággal tudható a teljesítés napja, követ a végszámla.

Ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés. A kérdésben felvázolt ügyletben akkor történne részteljesítés a számla kibocsátásakor, ha a gépek egy meghatározott részét azzal egyidejűleg birtokba is adnák. A részteljesítés és az előleg között alapvető különbség, hogy a részteljesítés maga is teljesítésnek tekintendő (azaz termékértékesítés esetén megtörténik a birtokba vehető dolog egy részének átengedése), az előleg pedig a teljesítés előtt adott pénzt jelenti csupán. Így jelen ügyletben a teljesítés előtti időpontban történő ellenérték (egy részének) megtérítése inkább előleg fizetésének tekinthető.

Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapott előleghez az áfatörvény szabályai alapján nem kapcsolódik az előleg átvételének időpontjában adókötelezettség, így az áfatörvény 159. § (4) alapján az értékesítő adóalany a főszabálytól eltérően nem köteles számla kibocsátásáról gondoskodni, és nem kell az előleg összegét a bevallásban és az összesítő nyilatkozatban szerepeltetni.

Természetesen akadálya nincs az előlegszámla kiállításának. A teljes – előleget is tartalmazó – ellenértékre vonatkozóan az adott értékesítésről kiállított bizonylat kibocsátásának időpontjában, de legkésőbb a teljesítés napját magában foglaló hónapot követő hó 15-én keletkezik az adókötelezettség, ami – ha adómentes ügyletről van szó – az ellenérték bevallásban és összesítő nyilatkozatban történő szerepeltetését jelenti.

Láncügyletről akkor beszélhetünk, ha a terméket egymás után többször értékesítik oly módon, hogy a terméket közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el. Egy láncügyletben kizárólag csak egy értékesítés lehet adómentes, az, amelyik a fuvarozással járó ügylet, azaz amelyik értékesítésben a fuvarozás megrendelője szerepel. A fuvarozással érintett ügylet adómentes, a láncban az azt megelőző értékesítés az indulás helyén teljesített belföldi adóköteles ügylet, az azt követő értékesítés pedig a fuvarozás befejezésének helyén teljesített adóköteles ügylet.

Ha a litván (vagy német) fél szervezi a fuvart, akkor az ő értékesítésük az indulási helyen adómentes közösségi termékértékesítés, a magyar fél román fél felé történő értékesítése pedig romániai belföldi teljesítési helyű ügylet, melyre a romániai adószabályokat kell alkalmazni.

Ha fennállnak a háromszögügylet egyszerűsítési lehetőségei, mentesülhet a magyar fél a romániai bejelentkezési és adófizetési kötelezettség alól. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a magyar fél szervezi a fuvart, és nem dönti meg azt a törvényi vélelmet, miszerint úgy kell tekinteni, hogy vevőként jár el. Ha megdönti ezt a törvényi vélelmet azzal, hogy megadja az eladónak az indulás országbeli közösségi adószámát, akkor az ő értékesítése a román fél felé lesz a közösségi adómentes termékértékesítés, a litván (vagy német) fél pedig a saját országbeli belföldi adómértékkel számláz részére. Ugyanez történik, ha a román fél szervezi a fuvart.