NAV: 2025/7. Adózási kérdés a szállodai szobafoglalásoktól történő elállás és távolmaradás áfarendszerbeli kezeléséről

Megosztás Tetszik

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) megjelentette honlapján a szállodai szobafoglalásoktól történő elállás és távolmaradás áfarendszerbeli kezeléséről szóló 2025/7. Adózási kérdést.

A tájékoztató célja a szálláshely-szolgáltatásokra vonatkozó foglalásoktól történő elállás és távolmaradás hazai jogértelmezésének hozzáigazítása az uniós ítélkezési gyakorlathoz, sorra véve, hogyan kezelendők az alábbi esetek általános forgalmi adó (áfa) szempontból, olyankor, amikor a felek között már megállapodás született a szolgáltatás igénybevételére, egyes esetekben előleg fizetése is történt, de a teljesítésre még nem (teljesen) került sor:

• a szolgáltatás igénybevevője kifejezetten jelzi, hogy eláll a szerződéstől (szálláshely-szolgáltatás igénybevételétől);
• puszta távolmaradás, az elállás kifejezett jelzése nélkül, ezen belül külön eset, hogy fennmarad-e a joga a szolgáltatás igénybevételére vagy sem;
• az igénybe vevő fél az elállás jogával nem az alap jogszabályi/szerződéses keretek között él, hanem külön díjat fizet azért, hogy az alap jogszabályi/szerződési keretek között biztosított elállási jogon túlmenően is élhessen lemondási jogával, mely díj attól függetlenül fizetendő, hogy él-e vagy sem ezzel a jogával.

Áfa szempontjából megítélésüknél általánosan irányadó, hogy nem az adott összeg elnevezése, hanem annak tartalma veendő figyelembe.

1. A szolgáltatás igénybevevője kifejezetten jelzi, hogy eláll a szerződéstől

Amikor a lefoglalt szállodai szobafoglalást a vendég a felek megállapodása alapján számára biztosított elállási joggal élve lemondja, akkor annak következménye lehet

• az általa korábban megfizetett, az igénybe venni kívánt szálláshely-szolgáltatás ellenértékébe egyébként beszámítandó összeg (például foglaló) teljes vagy részbeni elvesztése (azáltal, hogy a tervezett szolgáltatást nyújtó szállásadó megtartja ezen összeget); vagy
• a felek által a lemondás esetére előre kikötött, de utólag fizetendő összeg megfizetése.

Az említett összegek áfa szempontjából nem minősülnek valamely szolgáltatásnyújtás ellenértékének, a következők alapján.

Az igénybevevő által korábban fizetett – az igénybe venni kívánt szolgáltatás tekintetében, annak fizetésekor egyébként áfa szempontból előlegnek minősülő – összeg az elállás következtében és így ténylegesen megvalósult szolgáltatás hiányában nem minősül valamely, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. §-ának hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás Áfa tv. 259. § 6. pontja szerinti ellenértékének, így az nem jár áfafizetési kötelezettséggel. Az előlegről kiállított bizonylatot ezen esetben érvényteleníteni szükséges. Mindez irányadó abban az esetben is, ha a teljes, addig befizetett összeget megtartja a szállásadó (ez lehet akár a teljes ellenérték), vagy, ha annak csak egy részét tartja meg, illetve, ha az elállás utólagos fizetési következménnyel jár.

Ha a szállásadó a vendég által korábban megfizetett, a szálláshely-szolgáltatás ellenértékébe beszámító pénzösszeget (például foglaló) a foglalás lemondása esetén megtartja ugyan, de azzal megegyező értékben biztosítja azt a vendég számára, hogy a szálláshely valamely szolgáltatását a későbbiekben igénybe vegye, vagyis a vendég által fizetett összegre szóló utalványt biztosít a vendég számára, ezt az esetet áfa szempontjából úgy kell kezelni, hogy a szállásadó a vendég által fizetett, az áfaszabályozásban előlegnek minősülő összeget a vendég részére visszatérítette, a vendég pedig a visszatérített összegből utalványt vásárolt. Ebből következően a vendég által korábban fizetett előleg után áfakötelezettség ezen esetben sem keletkezik, az utalvány áfakezelése pedig annak függvénye, hogy az az Áfa tv. 259. § 24/A pontja szerinti egycélú vagy többcélú utalványnak minősül-e.

Ha az utalvány kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege (például kizárólag szálláshely-szolgáltatásra – ideértve az ahhoz szorosan kapcsolódó mellékszolgáltatást is – váltható be az utalvány), akkor az utalvány átadásakor (értékesítésekor) úgy kell tekinteni, hogy az utalvány tárgyát képező termék értékesítése, a szolgáltatás nyújtása megvalósult, és az adófizetési kötelezettség ebben az időpontban keletkezik. Ebben az esetben az utalvány későbbi beváltásakor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek [Áfa tv. 18/A § (1)–(2) bekezdés].

Ha az utalvány ettől eltérő, így például az többféle adómérték alá tartozó szolgáltatásra vagy termékre is beváltható (például a szálláshely-szolgáltatás mellett igénybe vehető masszázsra, elkölthető a szálloda szépségszalonjában, stb.), az esetben nem az utalvány kibocsátásakor (értékesítésekor), hanem az annak fejében teljesített ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontjában keletkezik az adókötelezettség (Áfa tv. 18/B §).

(Az utalványok kezelését külön tájékoztató ismerteti: Tájékoztató az utalványok áfa kezelésére vonatkozó, 2019. január 1-jétől hatályba lépő szabályokkal kapcsolatban.)

2. Az elállás kifejezett jelzése nélküli, puszta távolmaradás megítélése

Amennyiben az igénybevevő előzetesen nem jelzi a szálláshely-szolgáltatástól való elállásra irányuló szándékát, hanem pusztán távolmarad, akkor az általa, a kérdéses szolgáltatás igénybevételével összefüggésben korábban foglaló/előleg címén fizetett összeg adóköteles, 5 százalékos áfakulcs alá tartozó szálláshely-szolgáltatás ellenértékét képezi, abban az esetben, ha a szállásadó a távolmaradása ellenére is biztosítja számára azt a jogot, hogy a szolgáltatását igénybe vehesse.

Annak kapcsán, hogy a szállásadó fenntartja-e számára a szobát, nem az egyedi esetben való döntést kell nézni, hanem, hogy a szálloda szabályzata ez esetben hogyan rendelkezik. Így, ha az igénybevevő úgy marad távol, hogy a szolgáltatás nyújtójának az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) alapján nem kell továbbra is biztosítania számára a szolgáltatás igénybevételének lehetőségét, akkor a szálláshely-szolgáltató által megtartott összeg nem minősül szolgáltatás ellenértékének, lévén, hogy nem azonosítható olyan szolgáltatás, amelynek a kérdéses összeg az ellenértékét képezhetné.

Ilyen eset

• amikor a szállásadó az ÁSZF-ben például akként rendelkezik, hogy ha a vendég a lefoglalt intervallum első napján 20 óráig nem érkezik meg, akkor ezt lemondásnak tekinti és kiadhatja másnak a szobát; vagy
• amennyiben a vendég távolmaradása esetén a szállásadó megkeresésére a távol maradó vendég azt nyilatkozza, hogy nem kívánja a szállást igénybe venni (ennek megfelelően dokumentáltnak kell lennie).

3. Külön díj fizetése fejében történő elállási lehetőség

Ebben az esetben a vendég oly módon áll el, hogy ezen jogát nem a szolgáltatásnyújtó által általános keretek között biztosított elállási jog alapján gyakorolja, hanem egy olyan, pluszban megvásárolt jog alapján, amely szélesebb körben, kedvezőbb feltételekkel teszi lehetővé számára az elállást.

Áfa szempontjából ezen összeg a szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül, de csak abban az esetben, ha mindenképpen fizetendő (azaz független a szolgáltatás tényleges igénybevételétől, az elállási jog gyakorlásától vagy hiányától, esetleges távolmaradástól), nem jár vissza, illetve nem számít bele az alapügylet ellenértékébe. Fizetése történhet foglaló fizetése mellett, illetve sor kerülhet rá egyéb összeg előzetes fizetése nélkül is.

Ilyen eset például, ha a szállás 100 egységnyi ellenértékén felül a vendég 10 egységnyi összeget fizetett azért, hogy a szállás lemondására ne csak az érkezés előtt 1 héten túl nyíljon lehetősége, hanem az igénybevételt megelőző napon is ezt megtehesse.

Az ilyen díjfizetésnek tehát a legfontosabb jellemzője, hogy az igénybevevő azért fizet plusz díjat az elállásért, mert így azt kedvezőbb feltételekkel teheti meg, mint ahogy alapesetben elállhatna (vagy el sem állhatna), tehát egy plusz jogot/opciós lehetőséget vásárol. A 10 egység megfizetése fejében áfaköteles, 27 százalékos áfakulccsal adózó szolgáltatásnyújtásra kerül sor. Fontos azonban, hogy a szolgáltatásnyújtó részéről nem a helyzet tűrésére vonatkozó kötelezettségvállalásról [Áfa tv. 13. § (2) bekezdés b) pont] van szó e díj fejében, nem ez a szolgáltatás lényegi tartalma.