Ki a fuvarozási ügy ura? Áfa többszereplős unión belüli értékesítésnél

Megosztás Tetszik

Három uniós tagállamban lévő cég közötti ügylet, három eset, amelyek a fuvarszervező személyében térnek el egymástól. Olvasónk áfáról, háromszögügyletről kérdezett, Bunna Erika adótanácsadó válaszolt.

A kérdező a következőket írta: „Holland kapcsolt vállalkozásunktól termékeket szerez be a magyar cégünk, és ezt a terméket értékesítjük a cseh vagy osztrák, szintén adóalany vevőnknek. A termék nem kerül be Magyarország területére, hanem közvetlenül Hollandiából Ausztriába, illetve Csehországba szállítják. 1. eset: ha a fuvarozást a holland vállalkozás szervezi, majd továbbszámlázza a magyar cégnek, a magyar cég pedig továbbszámlázza az osztrák vevőnek, ebben az esetben háromszögügyletnek minősül-e az ügylet a magyar fél szempontjából? Ha nem háromszögügylet, akkor az áfabevallás mely során kell bevallanom a beszerzést és értékékesítést? Az értékesítésről vevő részére kiállított számlában milyen áfamegjelölést szerepeltessek? 2. eset: Ha a vevő intézi a fuvarozást és ő viseli a költségét, akkor a fenti ügylet háromszögügyletnek minősül-e? Ha nem háromszögügylet, akkor hová kell beraknom a beszerzett és értékesített terméket az áfabevallásban? Minek minősül a beszerzés és értékesítés? Az értékesítésről kiállított számlában milyen áfamegjelölést szerepeltessek? 3. eset: Ha a termék fuvarozásának költségét külön számlában számlázza ki számunkra a beszállító (több fuvar költségét egy számlában számlázza), akkor ez is háromszögügyletnek minősül-e, ha a fuvarozott termék értékesítése háromszögügylet volt. Vagyis ugyanúgy kell-e bevallanom, kezelnem, mint a termékértékesítést? Vagy közösségen belüli szolgáltatásnyújtás lesz?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az áfatörvény speciális teljesítési hely rendelkezéseket tartalmaz azon esetekre, amikor a termék több értékesítés tárgya úgy, hogy a szállítás közvetlenül az első szereplőtől az utolsóhoz történik, azaz láncügyletekről van szó –     írta elöljáróban szakértőnk. A törvény a termék értékesítésének teljesítési helyét meghatározó különös szabályok között rendezi az adott – láncértékesítési – ügyletekre vonatkozó szabályokat. A háromszögügyletet szokás egy speciális láncügyletnek nevezni, mely szabályozás a beszerző, tehát a termék rendeltetési helye szemszögéből rendezi a teljesítési hely szabályait. A láncügylethez hasonlóan itt is csak egyetlen értékesítés lehet adómentes, méghozzá az a fuvarozással érintett értékesítés, amelyben a fuvarozást végző vagy arra megbízást adó szereplő részt vesz, akár mint eladó, akár mint vevő. Az ezt megelőző, illetve ezt követő értékesítés teljesítési helyét ez a fuvarozásos értékesítés határozza meg. A háromszögügylet szabályai a közbenső beszerző számára jelentenek könnyítést, és csakis abban az esetben, amikor az ügyletben az eladó, vagy a közbenső szereplő vevőként fuvaroztat.

Szakértőnk, mielőtt rátért a konkrét esetekre, tisztázta, hogy ki minősül fuvarmegrendelőnek. Az uniós ítéletek által is megerősített magyar joggyakorlat szerint az alapján dönthető el a kérdés, hogy melyik az a szereplő a láncban, aki megbízza a fuvarozással a fuvarozót, illetve ki az, aki saját szállító járművével elszállítja az árut. Az a fuvarozással érintett értékesítés, amelyben a fuvarozást végző vagy arra megbízást adó szereplő részt vesz, akár mint eladó, akár mint vevő. A vonatkozó európai uniós gyakorlat és egyedi NAV tájékoztatások szerint a fuvarozási ügy ura az, aki rendelkezik fő felelősként a fuvarozás felett.

Lássuk a kérdésben szereplő konkrét eseteket:

1. eset: Az ügylet megvalósítja a háromszögügylet speciális tényállását. Ha a holland cég eladóként szervezi a fuvarozást (másként nem is tudja) az ő értékesítése valósítja meg az adómentes közösségen belüli értékesítés feltételeit (ugyanígy alakul a teljesítési hely, ha a magyar közbenső vevő vevőként rendeli meg a fuvart). A kérdés kitér arra is, hogy a fuvarköltség átterhelésre kerül a további partnerek felé, így kérdéses, ki a fuvar megrendelője, illetve háromszögügyletnek minősül e a magyar fél szempontjából. A magyar és az uniós joggyakorlat alapján a fuvarozás megrendelőjének az minősül, aki a fuvarozás során az „ügy ura”, tehát aki döntő befolyással bír a fuvarozás feltételeinek, körülményeinek alakulására és irányítási joga van az áru útját illetően. A költség viselője ebből a szempontból irreleváns.

Ha valóban ez a holland társaság tekinthető a fuvarozás szervezőjének, az ő értékesítése adómentes, az ezt követő értékesítések, így a magyar közbensőé is, a rendeltetési helyen adózik. A magyar társaság megvalósít Magyarországon egy közösségen belüli értékesítést, (hiszen ez az értékesítés az adómentes), majd az ezt követően Ausztriában/Csehországban teljesítettnek minősülő termékértékesítést, azonban a háromszögügylet egyszerűsítésének köszönhetően (itt azonban meg kell nézni a célország szabályait is) a magyar társaságnak nem kell bejelentkeznie és adószámot kérnie Ausztriában/Csehországban. Számláját a saját közösségi adószámáról kell kiállítania, melyen szerepeltetnie kell a háromszög-egyszerűsítésre utalást, azt a tényt, hogy helyette a végső vevőnek kell fordított adózással adóznia. Mind közösségi beszerzésről, mind adómentes értékesítésről kell jelentést tennie, a közbenső vevő minőséget jelölve.

Itt megjegyezzük, hogy a háromszögügylet szabályainak alkalmazása nem opcionális, elviekben kötelezendő alkalmazandó a tagállamok számára.

Ha a magyar társaság nem alkalmazza a háromszögügylet szabályait, a beszerzés után közösségi beszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik, a felszámított áfát azonban nem vonhatja le. Az értékesítés magyarországi teljesítési hely hiányában magyar áfa területi hatályán kívüli lesz (még a magyar adószáma sem lehet érintett), illetve a vállalkozás a külföldi bejelentkezés kötelezettségét nem tudja elkerülni.

2. eset: A kérdésben szereplő vevő alatt a végső vevőt értve, amennyiben ő a fuvarozás szervezője (egyébként ugyanez a helyzet, ha a közbenső vevő fuvaroztat eladóként) a háromszögügylet egyszerűsítése nem alkalmazható. A láncban az adómentes közösségi értékesítés a magyar közbenső vevő és osztrák/cseh partnere közötti lesz, így az ezt megelőző értékesítés nem lehet a magyar fél szempontjából belföldi, csak külföldi, Hollandiában teljesült beszerzés, ottani áfa áthárításával. A végső vevő felé történő értékesítést a magyar félnek a holland szabályok figyelembevételével, ottani adószámáról kell közösségi adómentes értékesítést számláznia osztrák/cseh partnere felé. Ebben a konstrukcióban a magyar társaság a külföldi bejelentkezést nem tudja elkerülni. A magyar adószámán és a számlázási rendszerében ez az ügylet nem is jelenik/jelenhet meg, összesítő nyilatkozatot sem kell benyújtania (de a hollandnál kell).

3. eset: Az áfatörvény 72. §-a szerint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapjának megállapítására az áfatörvény 65-67., 70. és 71. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy az adó alapja az ellenérték, amelyet növelnek a termékértékesítéshez kapcsolódó olyan járulékos költségek, amelyeket az értékesítő hárít át (például fuvarozási költség, de csak akkor, ha az eladó szervezi a fuvart).

Ha a fuvarozást, szállítmányozást a közösségi beszerző vevő rendeli meg közvetlenül (tehát ha a fuvarozó, szállítmányozó a vevő felé számláz), a közlekedési költségek szolgáltatásként és nem a közösségi termékbeszerzés adóalapjaként jelennek meg a beszerzőnél, amely után, ha a szállítmányozó, fuvarozó nem belföldi adóalany, akkor külfölditől igénybe vett önbevallással rendezendő fordított adózású szolgáltatásként, ha pedig a szolgáltatásnyújtó belföldi adóalany, akkor belföldi áfát tartalmazó számlában áthárított adóként jelennek meg, amelyet a beszerző – egyéb feltételek fennállása esetén – levonhat.

Tehát abban az esetben, ha a magyar közbenső vevő (vevőként) rendelte meg a fuvart közvetlenül, hiába alkalmazható a háromszögügylet egyszerűsítése, nem a közösségi beszerzés adóalapjaként jelenik meg a beszerzőnél a fuvarozás. A holland eladó továbbszámlázása esetén a fuvar a beszerzés adóalapjaként adózik.

Ha a magyar cég eladói pozíciójában rendelte meg a fuvart (2. pont), az ügylet külföldi teljesítési helyű lesz, ott az ottani szabályok adnak arra választ (a mi 70. §-unkhoz hasonlóan), hogy az adómentes értékesítésénél a fuvar az adó alapjába beletartozik-e.

A fenti eseteket a magyar és uniós szabályok ismeretében elemeztem, a konkrét adózási megítéléshez az adott külföldi héa szabályozás tanulmányozása is elengedhetetlen – hangsúlyozta Bunna Erika.