Nagy kérdés az áfában: háromszögügylet vagy láncügylet?

Megosztás Tetszik

Magyar cég német cégtől rendel terméket, amit a német eladó egy osztrák cégtől szerez be. A termék az osztrákoktól közvetlenül Magyarországra érkezik. A számlázás ügyletenként történik, az osztrák cég számláz a németnek, a német számláz a magyarnak. A szállítás FCA-paritású, az osztrák eladó fizeti a szállítást. Van-e valamilyen különleges kötelezettsége ez ügyben a magyar cégnek, esetleg a nem magyar cégeknek? Kell-e valamire odafigyelni a jelentéseknél? – kérdezte olvasónk. Bartha Katalin, okleveles adószakértő, az InterTax Pro Kft. ügyvezetője válaszolt.

Szakértőnk válasza elején előrebocsátotta, hogy a kérdésben szereplő felvetésre csak a tényállás, az ügyletre vonatkozó részletek ismeretében adható körültekintő válasz.

A kérdésben felvázolt tranzakciókra vonatkozó információkból kiindulva azt szükséges elsőként megvizsgálni, hogy alkalmazhatók-e az adminisztrációs egyszerűsítéssel is párosuló háromszögügylet szabályai vagy sem. Ha fennállnak az alkalmazás feltételei, akkor a háromszögügyletre irányadó szabályok szerint kell áfa szempontjából kezelni a feleknek az ügyleteket, ha nem alkalmazhatók, akkor a láncügylet szabályai szerint kell eljárni.

Mivel a végső vevő a magyar fél, és a termék végső rendeltetési helye Magyarország, ezért a háromszögügyletre irányadó szabályokat a magyar szabályok alapján szükséges figyelembe venni. (A háromszögügyletre vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából lényeges, hogy ha „C” szereplő, vagyis a végső vevő, és a termékbeszerzés rendeltetési helye nem Magyarország, akkor nem a magyar, hanem a végső vevő országa szerinti szabályok alapján szükséges vizsgálni a feltételek fennállását.)

Az áfatörvény 91. paragrafusának (2) bekezdése értelmében „mentes az adó alól a termék közösségen belüli beszerzése a következő feltételek együttes teljesülésének esetében is:

a) a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, de őt a Közösség valamely más tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették;

b) a termék beszerzése az a) pontban említett adóalany belföldön teljesítendő további termékértékesítéséhez szükséges;

c) a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye – a b) pontban említett termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel – a közösség valamely másik olyan tagállama, amely eltér a közösség azon tagállamától, ahol a termék beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként nyilvántartásba vették;

d) a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akit (amelyet), mint adófizetésre kötelezettet, az állami adóhatóság nyilvántartásba vett.”

Az előbbiekhez kapcsolódó, adófizetésre kötelező 141. paragrafus pedig a következőképpen rendelkezik:

„A 91. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítés esetében az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja] fizeti, ha

a) a termék értékesítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint történik, valamint

b) a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a belföldön nyilvántartásba vett címzett nevére történő számlakibocsátás tartalmában megfelel a közösség azon tagállama jogának – összhangban a Héa-irányelv 3. fejezet 3–5. szakaszában foglaltakkal –, amelyben a termék értékesítőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.”

A fenti szabályok praktikusan a következőt jelentik.

A háromszögügyletekre vonatkozó egyszerűsítési szabály a magyar szabályozás szempontjából akkor alkalmazható,

– ha az eladó (A), a közbenső vevő (B) és a végső vevő (C) az Európai Unió három különböző tagállamában nyilvántartásba vett, adófizetésre kötelezett adóalany,

– ha a háromszögügylet végső vevője (C) Magyarországon nyilvántartásba vett adóalany;

– ha az ügylet rendeltetési helye a teljesítési hely szabályok alapján Magyarország;

– ha a fuvarozással járó értékesítés az A és a B közötti ügylet, vagyis ha A eladóként vagy B vevőként fuvaroz a láncban;

– és B-nek nincs C tagállambeli adószáma, vagy ha van, az ügyletben nem ezen adószáma alatt jár el.

A kérdésben megadottak alapján a fenti feltételek fennállnak (azzal, hogy a B szereplőre vonatkozó feltétel fennállását ellenőrizniük szükséges), így az ügyletet a háromszögügylet szabályai szerint kell kezelni.

Így a magyar szereplő (C) a német közbenső vevő-eladótól (B) közösségi értékesítésről szóló, adót nem tartalmazó számlát kell, hogy kapjon, amelyet a fél a német adószáma alatt bocsát ki. A magyar adózónak közösségi beszerzésként kell kezelnie az ügyletet az áfabevallásában a fordított adózás szabályait alkalmazva.

A közösségi beszerzést C szereplőnek az alábbiak szerint szükséges jelentenie a 1xA60 összesítő nyilatkozaton: a közösségi termékbeszerzéseket részletező 16A60-02. számú lapot kell kitöltenie, ahol eladóként „B” szereplőt kell feltüntetnie. A 16A60-02. számú lapon az „Egyedi jelölés” (d) oszlopban C-vel kell jelölnie, hogy a háromszögügyletben végső vevőként volt jelen. („A” eladóról „C”-nek nem kell nyilatkoznia, hiszen vele nincs áfa tekintetében kapcsolatban.)

Fontos, hogy B szereplő is háromszögügyletként jelentse a nyilvántartásba vétel tagállamában, jelen esetben Németországban, hogy háromszögügylet közbenső szereplőjeként jár el, és az ügyletet ezen ország szabályai szerint kiállított, de a Héa-irányelvnek is megfelelő számlával kísérje, amelyben szintén utal arra, hogy a tranzakció kapcsán a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítési szabályokat alkalmazzák a felek, és az adót „C” szereplő fizeti meg.

Abban az esetben, ha a feltételek fennállásának ellenőrzése során kiderül, hogy bármelyik feltétel nem áll fenn a háromszögügyletre vonatkozó szabályok közül, akkor az ügyletet nem a fentiek szerint, hanem a láncértékesítés szabályai szerint kell kezelni. Ez esetben a kérdésbeli esetben a német félnek Magyarországon be kell jelentkeznie adóalanynak, és a magyar fél felé történő értékesítését a magyar adószáma alatt, 27 százalékos áfa felszámításával kell teljesítenie. Vagyis ez esetben a magyar adózó belföldi adóköteles beszerzést valósít meg a fentiek helyett.