Elismert költség-e a dolgozók részére vásárolt futópad ára?

Köszönjük az észrevételeket!
Szerzőnk válasza a következő:

Köszönöm a hozzászólásokat!

Ismereteim szerint a hazai adóhatósági és bírósági joggyakorlat az adólevonási jog gyakorlása körében továbbra is megköveteli, hogy legyen azonnali és közvetlen kapcsolat a beszerzés és az adóköteles tevékenység között. Személyes véleményem szerint, míg az említett eseteknél (öltöző, mosdó, vagy az ügyfélváróban elhelyezett fotelek) az ilyen jellegű kapcsolat jellemzően kimutatható, mert a gazdasági tevékenység ellátáshoz feltétlenül szükséges eszközökről van szó, ugyanakkor egy olyan sporteszköz beszerzése esetén, amely a gazdasági tevékenység ellátáshoz közvetlenül nem járul hozzá, véleményem szerint ez a kapcsolat nem áll fenn.

Mint azt a hivatkozott EUB ítélet is rögzíti (étkeztetés témakörében), vizsgálni kell, hogy a vállalkozások étkezdéi által - az értekezletek alkalmával - az alkalmazottaknak ingyenesen biztosított étkeztetés az adóalany által az alkalmazottak egyéni szükségleteinek kielégítésére vagy általánosabban, vállalkozásidegen céllal teljesített szolgáltatásnyújtásnak tekintendő. Ítéletében az EUB kifejtette, hogy kétségtelen, hogy általában az alkalmazott választhatja meg étkezései jellegét, pontos időpontját, sőt helyét. A munkáltató nem befolyásolja ezt a döntést, az alkalmazott csupán arra köteles, hogy a megadott időpontban visszatérjen a munkahelyére, és ott elvégezze szokásos munkáját. Ezért az alkalmazottaknak biztosított étkeztetés főszabály szerint egyéni szükségleteket elégít ki, és az az alkalmazottak olyan személyes döntését érinti, amelybe a munkáltatónak nincs beleszólása. A fentiekből az következik, hogy rendes körülmények között az alkalmazottaknak ingyenesen biztosított étkeztetést felölelő szolgáltatásnyújtás az alkalmazottak egyéni szükségleteit elégíti ki a hatodik irányelv 6. cikke (2) bekezdésnek értelmében (így az erre jutó adó nem levonható).

Az EUB ítélete szerint ugyanakkor, ha a kérdéses étkezéseket szendvicsek és hidegtálak képezik, amelyeket a tanácstermekben, különleges körülmények között tálalnak fel és az alkalmazottaknak nincs választási lehetőségük sem az étkezés helyét, sem annak időpontját vagy jellegét illetően (mert az értekezletek kötött rend szerint zajlanak), e döntésért maga a munkáltató felelős. Az EUB szerint, ha a munkáltató ilyen különleges körülmények között biztosít étkeztetést az alkalmazottak részére, az nem az utóbbiak egyéni szükségleteinek kielégítését szolgálja, és arra nem vállalkozásidegen célokból kerül sor. A munkáltató feladata és képesége az értekezletek folyamatosságának és zökkenőmentességének biztosítására, így ez azt a kötelezettséget róhatja rá, hogy biztosítsa a részt vevő alkalmazottak étkeztetését. Az az előny, amelyhez az alkalmazottak ez által jutnak, a vállalkozás szükségleteihez képest csak járulékos jellegűnek tűnik.

Véleményem szerint a futópad esetében nem merül fel olyan körülmény, hogy egy adott cég gazdasági tevékenységének zökkenőmentességét, folyamatosságát a futópad beszerzésével lehet csak biztosítani, és a munkáltató felelőssége lenne ennek az eszköznek a biztosítása. A munkavállalók egyéni döntésén alapul, hogy igénybe veszik-e a futópadot, vagy sporttevékenységüket a munkahelyen kívül végzik, tehát a munkáltatónak nincsen olyan kötelezettsége, hogy ezt biztosítsa. Mivel a munkavállaló szabadon dönti el, hogy használja-e a futópadot a munkája során, egyéni szükségletei szerint, így meglátásom szerint, a hivatkozott EUB ítélet alapján sem vonható le a futópad beszerzésére jutó áfa.

Az egy más kérdés, hogy a jelenlegi szabályozás és jogalkalmazás nincs összhangban a munkavállalók igényeivel, és ezzel szoros összefüggésben a munkáltatókra nehezedő kényszerrel, hogy pl.: jóléti eszközökkel, jelen esetben egy futópaddal, próbálják megtartani a munkavállalóikat.

Greff Magdolna
Finacont

A válasz áfa levonására vonatkozó része vitatható, ugyanis a kifejtett gondolatmenet alapján nem vonható le az áfa a munkáltató által létrehozott munkahelyi főzőfülke, öltöző, mosdó, vagy az ügyfélváróban elhelyezett fotelek, stb. esetében sem.
Nyilvánvaló, hogy egy munkáltató gazdasági érdekből, vagyis a termelés hatékonyságának növelése érdekében vásárolja meg a futópadot, tehát az áfa levonás az áfa törvény 120. §-a alapján is jogszerű.
Az Európai Unió Bírósága a C 371/07. sz. ügyben hozott ítéletében kifejtette, hogy ilyen helyzetben a tagállami bíróságnak vizsgálnia kell, hogy
„Az az előny, amelyhez az alkalmazottak általa jutnak, a vállalkozás szükségleteihez képest csak járulékos jellegűnek tűnik.”
Célszerű lenne, ha a válaszadó ennek fényében felülvizsgálni felülvizsgálná álláspontját.