NAV-megállapítások: mennyi folyhat vissza valójában a költségvetésbe?

Megosztás Tetszik

Az adóhatóság tájékoztatót tett közzé, miszerint a Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság revizorai átlagosan 139 millió forintot tereltek vissza a költségvetésbe. De mit is jelent ez a gyakorlatban?

A revizoronkénti 139 millió forint – ahogy az Adózónának a Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóságnál megerősítették – a határozattal megállapított nettó adókülönbözet. Vagyis nem az az összeg, amely valóban befolyik a költségvetésbe. Azt, hogy miért nem, azt alábbiakban sorra vesszük.

A revizorok által megállapított összeg a jegyzőkönyvben szereplő összeg. Az eljárások során azonban nem ritka, hogy lassan elkezd olvadni a revizorok által faragott „jégszobor”. Az adózó észrevételt tehet ugyanis a jegyzőkönyvre. Ennek alapján megtörténhet, hogy a hatóság engedni kényszerül a megállapításokból. Gyakran kiegészítő jegyzőkönyv készül. Erre újabb észrevételt tehet az érintett adózó.

Az ellenőrzési eljárást követően megindul a hatósági eljárás is. Az adóhatóság határozatban állapítja meg az adóhiányt, amelyik itt tovább csökkenhet. A határozattal szemben fellebbezni lehet, aminek következtében még tovább csökkenhet a revizori megállapítás. A másodfokon hozott határozat már jogerős és végrehajtható. Ekkor azonban kiderülhet az is, hogy a megállapított adóhiány és bírság köszönőviszonyban sincs az adózó teherbíró képességével.

A revizori megállapítások között – tapasztalataim szerint – nem ritkák az alább sorolt, kevéssé komolyan vehetők:

•    Ugyanaz a számla hiteles, ha fizetni kell az áfát, de nem hiteles, ha levonandó áfáról van szó.
•    A magánszemély adóalany, ha fizetendő áfáról van szó, de nem adóalany, ha levonandó áfáról van szó.
•    A képviselő a fellebbezésben a bevétel törvényi fogalmára hivatkozik, de az adóhatóság a köznapi fogalmat használja.
•    A magánszemély nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy akitől kölcsönt kapott, annak volt elegendő adózott jövedelme a kölcsönadáshoz.
•    Az adóhatóság az szja törvény hatályban nem lévő 2004-es szabályozását alkalmazza az üzletszerűség fogalmára.
•    A revizoroknak csak a készpénz egyenleget kell (!) vizsgálni annak ellenére, hogy a törvények csak a pénzforgalmi szemléletet ismerik. A készpénzforgalmi szemlélet adóhatósági kitaláció.

Hosszan lehetne még sorolni a revizori (és persze az adózói) kreativitás példáit. Jó lenne, ha ez a kreativitás valóban a költségvetési bevételek növelésére irányulna. Ehhez persze át kellene alakítani az adóhatósági dolgozók munkájának minősítését. Akkor dolgoznak-e jól, ha egyre nagyobb adóhiány megállapításokat tesznek a revizorok, vagy akkor, ha olyan, a törvényeknek megfelelő, reális mértékű megállapításokat tesznek, amelyek nagy része azután beterelhető a költségvetésbe.