Jogvita a NAV és a törölt kft. között a volt tag korlátlan felelősségéről

Megosztás Tetszik

Záró ellenőrzést tartott a NAV a törölt kft.-nél és adóhiányt állapított meg. A vagyon nélküli cégtől nem lehetett behajtani a tartozást, ezért az adóhatóság korlátlan felelősségre hivatkozva a volt tagnál próbálkozott. Az ügy a Kúriáig jutott, ismertetjük az előzményeket és a testület döntését.

A kft.-t 2004. szeptember 9-én jegyezték be, 2009. március 13-ától felszámolás alatt állt, 2010. június 25-ei hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.

Az adóhatóság a kft. záró ellenőrzése során jogerős, bíróság előtt nem támadott határozatával  adóhiányt tárt fel. A felszámolási eljárásban hitelezői igényként a kft. adófolyószámlán már nyilvántartott tartozásait és a záró ellenőrzés során feltárt adóhiány együttes összegét kívánta érvényesíteni az adóhatóság. A felszámoló a hitelezői igényt nyilvántartásba vette és visszaigazolta. A kft.-nek nem volt vagyona, az adóhatóság igénye nem térült meg.

A felperes 2006. március 6-ától a társaság megszűnéséig tagja és ügyvezetője volt kft.-nek. Vele szemben a régi Btk. 290. § (1) bekezdés a) pontja szerinti csődbűncselekmény büntette, és a 12. § (2) bekezdése szerinti magánokirat-hamisítás vétsége miatt vádat emeltek.  Az elsőfokú adóhatóság a vádirat alapján megállapította, hogy a felperes nem a fennálló tartozások kiegyenlítésére fordította kft. vagyonát, tagi kölcsön visszafizetése címén elvonta a tartozások fedezetét. Erre tekintettel kötelezte a kft. terhén nyilvántartott adótartozás megfizetésére. Az alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 35. § (1) bekezdésére, a 35.§ (2) bekezdés f) pontjára, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 11. § (1) bekezdésére, 50. (1) és (2) bekezdéseire alapította.

Indokolása szerint a korlátolt felelősségű társaság tagja alapesetben nem felel a Gt. 11. § (1) bekezdés alapján a társaság kötelezettségeiért. A büntetőeljárás adatai alapján azonban a felperes úgy csökkentette a kft. vagyonát a tagi kölcsönök visszafizetésével, hogy tudta, vagy kellő gondosság esetén tudnia kellett volna, hogy ezáltal a kft. nem lesz képes harmadik személyek felé teljesíteni. 

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint tagi felelősség korlátlanná minősítése iránti perek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 23.§ (1) bekezdés ef) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartoznak.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Kúria a azt vizsgálta, hogy az Art. perbeli időszakban hatályos 35. § (2) bekezdés f) pontja mennyiben egyeztethető össze a Gt. 50. § (1) bekezdés szerinti felelősségi szabállyal, és ehhez képest jogszabálysértő-e a jogerős ítélet.

A korlátolt tagi felelősséggel működő gazdasági társaságokra vonatkozó Gt. szabályok alaptétele a tagok korlátolt felelőssége, amely kft esetén, a részvénytársaságokra vonatkozó normákkal egyezően, főszabályként akként rendelkezik, hogy a tagok a társaság tartozásaiért magánvagyonukkal nem felelnek. A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tag felelőssége mégis korlátlanná válhat, de csak a jogszabályokban (Gt., a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. /Ctv./, illetve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. /Csődtv./) tételesen meghatározott esetekben.

Az egyik ilyen felelősség áttörési esetet a Gt. 50. § (1) bekezdése  szabályozza: a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai (részvényesei), akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.

A korlátolt felelősség olyan abszolút jellegű védelmet biztosít a tagok részére, amely csak erre irányuló kereseti kérelem esetén, a polgári peres bíróság jogerős ítéletével törhető át. Az ilyen perben a széles körben feltárt bizonyítékok körültekintő mérlegelését igényli a Gt.-ben (egyéb jogszabályokban) előírt együttes-, a tag felelősségét megalapozó tényállási elemek megállapítása, meghatározott tényállás esetén a tag jogellenes magatartásával ok-okozati összefüggésben álló vagyoncsökkenés mértékének meghatározása.

Az Art. 35. § szabályainak alapja, hogy minden adózónak eleget kell tennie adófizetési kötelezettségének, minden adótartozást meg kell fizetni. Az adót főszabályként az anyagi jogi normákban megjelölt adóalanynak kell megfizetnie, de ettől eltérő helyzetet teremt a törvény, amikor az adóalanytól különböző személyt iktat be, mint aki köteles  az adótartozásért helytállni.

Az Art. 35. § (2) bekezdése f) pontja szerint, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel.

Az Art. alapján a törölt korlátolt felelősségű társaság tagja csak akkor kötelezhető a kft, mint adózó adótartozásának megfizetésére, ha a reá vonatkozó szabályok szerint, azaz például a Gt. 50. § (1) bekezdésében szabályozott tényállás megvalósulása esetén köteles helytállni. A Kúria értékelése szerint az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szerinti helytállási szabály vizsgálata során két alapvető jog, illetőleg kötelezettség verseng egymással: a csak a polgári peres ügyben eljáró bíróság által áttörhető korlátolt felelősség, és a megszűnt kft. tagjának felelőssége a kft. adótartozásáért.

Az adóügyekben  az adóigazgatási eljárásról szóló első törvény, az 1990. évi XCI. tv. megalkotása óta alapszabály, hogy adóigazgatási jogviszonyokban a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ezt az 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése vezette be, de ugyanígy szerepel a perbeli időszakban, és a most is hatályos Art. 1. § (7) bekezdésében. Bár a szabályt még a 724/B/1994. számú AB határozat elemezte, a megközelítés azóta sem változott.

Az Art. 1. § (7) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával nem lenne akadálya annak, hogy az adóhatóság maga vizsgálja és bizonyítsa, hogy fennállnak az Art. 35. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltételek. Az Art. vonatkozó, jelen eljárásban alkalmazandó szakasza azonban kifejezetten azt tartalmazza, hogy „a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles” tagok kötelezhetők az adótartozás megfizetésére. A „vonatkozó szabály” alatt a Gt., esetleg más felelősség áttörésről rendelkező jogszabályok (Ctv., Csődtv.), a Pp. szabályai együtt értendők: végeredményként a polgári bíróság jogerős ítéletével lezárt eljárásban áttört korlátolt felelősséget jelenti.

A Gt. és az Art. egymással versengő szabályainak keretei között az Art. perben alkalmazandó rendelkezése nem teszi lehetővé, hogy a kft. tagjának felelősségét az adóhatóság törje át, a felelősség áttörésének hiányában pedig nem kötelezhető a felperes a kft. adótartozásának megfizetésére. Az Art. irányadó rendelkezése alapján a felelősség áttöréséhez előzetes, elkülönült eljárásban, a polgári peres bíróság által hozott jogerős ítélet szükséges, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette jogszabálysértőnek az alperesi határozatot.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra helytállóan hivatkozott, hogy  bármely módon bizonyíthatja, hogy fennállnak az Art. 35. § (2) bekezdés f) pont alkalmazásának feltételei, abban azonban a fentiekre tekintettel tévedett, hogy kötelezettségének a vádirattal eleget tett volna. A korábbiakban megfogalmazottakra tekintettel csupán vádiratra alapítottan az Art. 35. § (1) bekezdés f) pontja szerinti helytállási kötelezettség nem állapítható meg, és még az e) pont szerinti személyi körben is csak jogerős büntető ítélet alapján marasztalható az elkövető. Az alperesi határozat tényállása ebben a körben hiányos.

A felülvizsgálati kérelemhez csatolt jogerős büntető ítélet kapcsán azonban a Kúria azt észlelte, hogy annak alapján indokolt lehet más jogalapon álló határozat meghozatala. Erre figyelemmel a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.

Az új eljárás megalapozott döntéséhez szükséges az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontjának értelmezése, annak vizsgálata, hogy az érintett időszakban mi tekintendő az adóbevétel csökkentésével kapcsolatos, valamint költségvetési csalás elkövetésével vagyoni hátrányt okozó bűncselekménynek, a felperes terhére jogerősen megállapított bűncselekmény bele tartozik-e ebbe a körbe. 

Az alperes attól sincs elzárva, hogy mellőzze az Art. 35. § (2) bekezdés e) pontjára alapított döntés meghozatalát, és ehelyett a korlátolt felelősség áttörésére irányadó szabályok szerint meghatározott módon forduljon a felperessel szembe. Ebben az esetben azt is megfontolhatja, hogy mindez az adóigazgatási eljárás felfüggesztésére okot adó előzetes kérdés-e.