adozona.hu
Visszautasította az Art. egyik rendelkezése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság
//adozona.hu/adozas_rendje/Elutasitotta_az_Art_egyik_rendelkezese_elle_X6IRJ3
Visszautasította az Art. egyik rendelkezése elleni alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság
Tetszik
Az Alkotmánybíróság (Ab) szeptember 27-én visszautasította az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 20. § (5) bekezdés b) pontja elleni alkotmányjogi panaszt (adóügyben hozott közigazgatási határozat).
Az indítványozó – az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján – az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 20. § (5) bekezdés b) pontja „az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon ötven százalékot meghaladó szavazati joggal nem rendelkezett és” fordulatának alaptörvény-ellenességét és megsemmisítését és az indítvány alapját képező ügyben az alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz, mely az igazolás kiállítása iránti kérelmét megtagadta az Art. 19. §-a alapján, hivatkozással arra, hogy a társaság adószámát törölték, így az adóregisztrációs akadály fennállását állapította meg, ami kizárja az igazolás kiállítását.
Az indítványozó kimentési kérelmet nyújtott be, melyet az adóhatóság elutasított, mivel az indítványozó tagi részesedése meghaladta az 50%-ot, ezért az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontja alapján a kimentés kizárt.
A másodfokú adóhatósági határozat az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó bírósághoz fordult, keresetét a bíróság elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés sérti a vállalkozás szabadságához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát, továbbá a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz fűződő jogát – írja honlapján az Ab.
Az Alkotmánybíróság döntése
Az indítványozó az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében garantált vállalkozáshoz való jog sérelmét amiatt állította, mert véleménye szerint rá az Art. támadott szabálya alapján objektív szankciót alkalmaztak, érdemi kimentési lehetőség biztosítása nélkül. Kifogásolta, hogy a támadott szabályozás alapján őt mint az akadályhordozó társaságban 50%-nál nagyobb szavazati joggal rendelkező tagot úgy rendeli adóregisztrációs akadállyal sújtani, hogy nem teszi vizsgálat tárgyává a felróhatóságot; vagyis az 50%-nál nagyobb szavazati joggal rendelkezők esetében az Art. annak a „megdönthetetlen vélelmét” állítja fel, hogy őket felelősség terheli az akadályhordozó társaság adószámának törléséért.
Az Alkotmánybíróság szerint „a vállalkozáshoz való jog alapjog, amely azt jelenti, hogy bárkinek az Alaptörvényben biztosított joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga azonban egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, másként megfogalmazva a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti.
A vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan, annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen.
Az Alkotmánybíróság korábbi végzésében arra is rámutatott, hogy „az adószám megállapításának akadályai az adóregisztrációs eljárásban a cégbejegyzésre kötelezett adózó adószámának megállapítására vonatkoznak. Nem érintik tehát azokat a vállalkozási jogi formákat, amelyeket nem kötelező bejegyezni a cégnyilvántartásba”.
Az Alkotmánybíróság továbbá emlékeztet arra, hogy korábbi határozatában úgy foglalt állást, miszerint: „Habár adóköteles tevékenységet általában csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, a bejelentkezési és bejelentési kötelezettségét teljesítő adózó vállalkozáshoz való joga ezzel nem szenved aránytalan korlátozást. Az adózó érdekkörébe tartozik az, hogy adószámmal rendelkezzék; az adószámmal rendelkezés valamely vállalkozás megkezdése feltételrendszere egyik elemének tekinthető”.
Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban nem vet fel új alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az Ab szerint.
Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmére is hivatkozott. Érvelése szerint e jogai amiatt sérültek, mert az adószám törlésére irányuló eljárásban nem vett részt, ennek ellenére – az akadályhordozó társaság 100%-os üzletrészét tulajdonló tagjaként – őt is sújtotta az adóregisztrációs akadály. Előadta továbbá, hogy az Air. biztosítja az elsőfokú adóhatósági döntéssel szembeni fellebbezést, és a közigazgatási per indításának a lehetőségét, de az Art. támadott szabálya a kimentési kérelem esetében ezt formálissá teszi az 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagok esetében.
Ezen indítványi elem kapcsán az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontjának támadott szövegrésze ellen; a kifogásait tehát egy jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben fogalmazta meg, és nem támadta sem a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét, amelyben a bíróság helytállónak találta az indítványozó kimentési kérelmének elutasítását, sem pedig azt az adóhatósági döntést, amellyel 2016-ban az akadályhordozó társaság adószámát törölték.
A támadott jogszabályi rendelkezés annak az egyik esetét definiálja, amikor az adóhatóság adóregisztrációs eljárásban, kimentési kérelem alapján eljárva az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatát visszavonja, és az adózó részére mégis megállapít adószámot. Ebből következően az alkotmányjogi panaszban támadott rendelkezés nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben azzal, hogy az indítványozónak az akadályhordozó társaság adószámának törlését eredményező eljárásban volt-e lehetősége részt venni, illetve hogy arról mikor értesült.
Az indítványozó az Art. támadott szabálya vonatkozásában ugyanazon okból hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmére: azt kifogásolta, hogy az adóhatóság úgy sújtotta őt az adóregisztrációs akadállyal, hogy nem volt lehetősége a felelősségét kimenteni, és ezért a fellebbezési és a határozatmegtámadási joga is kiüresedett.
Amint arra az Alkotmánybíróság már rámutatott, nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az, hogy az Art. az akadályhordozó társaságban 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagot is felelőssé teszi – a vezető tisztségviselővel együtt – az adóregisztrációs akadály bekövetkezéséért. Ugyanezen okból nem vet fel az Art. támadott szabálya alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítványozó eljárási alapjogai vonatkozásában sem.
A TADRI igazolás kiállítása iránti kérelemre, valamint a kimentési kérelemre indult hatósági eljárásban az adóhatóságnak volt lehetősége megvizsgálni, hogy az adóregisztrációs akadály alkalmazásának feltételei fennállnak-e [így pl. azt, hogy az adózó adószámát az adóhatóság az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti okból a megelőző öt éven belül törölte-e, valamint hogy az adózó az akadályhordozó társaságban valóban rendelkezett-e közvetlen vagy közvetett módon 50%-ot meghaladó szavazati joggal]; majd a fellebbezésre eljárt másodfokú hatóságnak, és a kereset alapján eljárt bíróságnak lehetősége volt érdemben azt felülvizsgálni és arról dönteni, hogy e feltételek fennállását a konkrét ügyben helyesen állapították-e meg.
Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szereplő tisztességes hatósági eljáráshoz való jog kapcsán az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy: „Jogállami keretek között a »tisztességes« karakter minden közhatalom erejével felruházott eljárással szemben követelmény. Ezért a sajátosságok figyelembe vétele mellett, de a hatósági eljárásban is meg kell jelennie a fair eljárás követelményeinek, amely követelményeket az alapjogi jogalanyisággal rendelkező ügyfeleknek alanyi jogként, végső fokon alapjogként ki kell tudni kényszeríteni.
A jogok érvényesíthetősége a hatóság működésének korlátja, jogszerű eljárásának pedig mércéje. A fentiek szerinti jogállami követelményrendszernek a megnyilvánulása az, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke önálló, az ügyintézés alapjogaként ismeri el a fair hatósági eljáráshoz való jogot. Az alapjogi jogvédelem kiterjed a hatóságok részrehajlás nélküli, tisztességes módon és észszerű határidőn belüli ügyintézésére, a hatósági aktusok törvényben meghatározott indokolására [XXIV. cikk (1) bekezdés], valamint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére [XXIV. cikk (2) bekezdés].
A jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] lényegi tartalma az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. A jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékonyságához pedig az szükséges, hogy ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására.
Minden jogorvoslat lényegi eleme a „jogorvoslás” lehetősége, vagyis hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. Ezeknek az említett részjogosítványoknak a sérelmére azonban az indítványozó nem hivatkozott, és az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt nem is nyújtott be, az eljárást lezáró bírói döntést nem kifogásolta.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította – olvasható az alkotmanybirosag.hu-n.
Az indítványozó kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz, mely az igazolás kiállítása iránti kérelmét megtagadta az Art. 19. §-a alapján, hivatkozással arra, hogy a társaság adószámát törölték, így az adóregisztrációs akadály fennállását állapította meg, ami kizárja az igazolás kiállítását.
Az indítványozó kimentési kérelmet nyújtott be, melyet az adóhatóság elutasított, mivel az indítványozó tagi részesedése meghaladta az 50%-ot, ezért az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontja alapján a kimentés kizárt.
A másodfokú adóhatósági határozat az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó bírósághoz fordult, keresetét a bíróság elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés sérti a vállalkozás szabadságához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát, továbbá a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz fűződő jogát – írja honlapján az Ab.
Az Alkotmánybíróság döntése
Az indítványozó az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében garantált vállalkozáshoz való jog sérelmét amiatt állította, mert véleménye szerint rá az Art. támadott szabálya alapján objektív szankciót alkalmaztak, érdemi kimentési lehetőség biztosítása nélkül. Kifogásolta, hogy a támadott szabályozás alapján őt mint az akadályhordozó társaságban 50%-nál nagyobb szavazati joggal rendelkező tagot úgy rendeli adóregisztrációs akadállyal sújtani, hogy nem teszi vizsgálat tárgyává a felróhatóságot; vagyis az 50%-nál nagyobb szavazati joggal rendelkezők esetében az Art. annak a „megdönthetetlen vélelmét” állítja fel, hogy őket felelősség terheli az akadályhordozó társaság adószámának törléséért.
Az Alkotmánybíróság szerint „a vállalkozáshoz való jog alapjog, amely azt jelenti, hogy bárkinek az Alaptörvényben biztosított joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga azonban egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, másként megfogalmazva a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti.
A vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan, annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a foglalkozáshoz, vállalkozáshoz való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen.
Az Alkotmánybíróság korábbi végzésében arra is rámutatott, hogy „az adószám megállapításának akadályai az adóregisztrációs eljárásban a cégbejegyzésre kötelezett adózó adószámának megállapítására vonatkoznak. Nem érintik tehát azokat a vállalkozási jogi formákat, amelyeket nem kötelező bejegyezni a cégnyilvántartásba”.
Az Alkotmánybíróság továbbá emlékeztet arra, hogy korábbi határozatában úgy foglalt állást, miszerint: „Habár adóköteles tevékenységet általában csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, a bejelentkezési és bejelentési kötelezettségét teljesítő adózó vállalkozáshoz való joga ezzel nem szenved aránytalan korlátozást. Az adózó érdekkörébe tartozik az, hogy adószámmal rendelkezzék; az adószámmal rendelkezés valamely vállalkozás megkezdése feltételrendszere egyik elemének tekinthető”.
Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban nem vet fel új alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az Ab szerint.
Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmére is hivatkozott. Érvelése szerint e jogai amiatt sérültek, mert az adószám törlésére irányuló eljárásban nem vett részt, ennek ellenére – az akadályhordozó társaság 100%-os üzletrészét tulajdonló tagjaként – őt is sújtotta az adóregisztrációs akadály. Előadta továbbá, hogy az Air. biztosítja az elsőfokú adóhatósági döntéssel szembeni fellebbezést, és a közigazgatási per indításának a lehetőségét, de az Art. támadott szabálya a kimentési kérelem esetében ezt formálissá teszi az 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagok esetében.
Ezen indítványi elem kapcsán az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontjának támadott szövegrésze ellen; a kifogásait tehát egy jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben fogalmazta meg, és nem támadta sem a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét, amelyben a bíróság helytállónak találta az indítványozó kimentési kérelmének elutasítását, sem pedig azt az adóhatósági döntést, amellyel 2016-ban az akadályhordozó társaság adószámát törölték.
A támadott jogszabályi rendelkezés annak az egyik esetét definiálja, amikor az adóhatóság adóregisztrációs eljárásban, kimentési kérelem alapján eljárva az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatát visszavonja, és az adózó részére mégis megállapít adószámot. Ebből következően az alkotmányjogi panaszban támadott rendelkezés nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben azzal, hogy az indítványozónak az akadályhordozó társaság adószámának törlését eredményező eljárásban volt-e lehetősége részt venni, illetve hogy arról mikor értesült.
Az indítványozó az Art. támadott szabálya vonatkozásában ugyanazon okból hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmére: azt kifogásolta, hogy az adóhatóság úgy sújtotta őt az adóregisztrációs akadállyal, hogy nem volt lehetősége a felelősségét kimenteni, és ezért a fellebbezési és a határozatmegtámadási joga is kiüresedett.
Amint arra az Alkotmánybíróság már rámutatott, nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az, hogy az Art. az akadályhordozó társaságban 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagot is felelőssé teszi – a vezető tisztségviselővel együtt – az adóregisztrációs akadály bekövetkezéséért. Ugyanezen okból nem vet fel az Art. támadott szabálya alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítványozó eljárási alapjogai vonatkozásában sem.
A TADRI igazolás kiállítása iránti kérelemre, valamint a kimentési kérelemre indult hatósági eljárásban az adóhatóságnak volt lehetősége megvizsgálni, hogy az adóregisztrációs akadály alkalmazásának feltételei fennállnak-e [így pl. azt, hogy az adózó adószámát az adóhatóság az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti okból a megelőző öt éven belül törölte-e, valamint hogy az adózó az akadályhordozó társaságban valóban rendelkezett-e közvetlen vagy közvetett módon 50%-ot meghaladó szavazati joggal]; majd a fellebbezésre eljárt másodfokú hatóságnak, és a kereset alapján eljárt bíróságnak lehetősége volt érdemben azt felülvizsgálni és arról dönteni, hogy e feltételek fennállását a konkrét ügyben helyesen állapították-e meg.
Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szereplő tisztességes hatósági eljáráshoz való jog kapcsán az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy: „Jogállami keretek között a »tisztességes« karakter minden közhatalom erejével felruházott eljárással szemben követelmény. Ezért a sajátosságok figyelembe vétele mellett, de a hatósági eljárásban is meg kell jelennie a fair eljárás követelményeinek, amely követelményeket az alapjogi jogalanyisággal rendelkező ügyfeleknek alanyi jogként, végső fokon alapjogként ki kell tudni kényszeríteni.
A jogok érvényesíthetősége a hatóság működésének korlátja, jogszerű eljárásának pedig mércéje. A fentiek szerinti jogállami követelményrendszernek a megnyilvánulása az, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke önálló, az ügyintézés alapjogaként ismeri el a fair hatósági eljáráshoz való jogot. Az alapjogi jogvédelem kiterjed a hatóságok részrehajlás nélküli, tisztességes módon és észszerű határidőn belüli ügyintézésére, a hatósági aktusok törvényben meghatározott indokolására [XXIV. cikk (1) bekezdés], valamint a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére [XXIV. cikk (2) bekezdés].
A jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] lényegi tartalma az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. A jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékonyságához pedig az szükséges, hogy ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására.
Minden jogorvoslat lényegi eleme a „jogorvoslás” lehetősége, vagyis hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. Ezeknek az említett részjogosítványoknak a sérelmére azonban az indítványozó nem hivatkozott, és az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt nem is nyújtott be, az eljárást lezáró bírói döntést nem kifogásolta.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította – olvasható az alkotmanybirosag.hu-n.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (0)