Bevasalhatja-e a cég tartozását a NAV a tulajdonoson?

Megosztás Tetszik

Egyszemélyes kft. tulajdonosa nem tudta teljesíteni adó- és járulékkötelezettségeit, új munkahelyén kapott béréből letilthatja-e a NAV a tartozás? Olvasói kérdése dr. Verbai Tamás jogász, a HÍD Adószakértő és Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója válaszolt.

Olvasónk a következőképpen festette le a szituációt: „Egy magánszemély egyszemélyes kft.-t alapít, ő lesz az ügyvezető is. Sajnos nem jön létre az ügylet, amire alapította a céget. Társas vállalkozónak minősül, így – függetlenül attól, hogy nem vett fel jövedelmet –, adó-, és járulékfizetési kötelezettsége keletkezik, amelyet havonta be is vall. Mivel a cégnek nincs bevétele, a tagnak meg pénze, amiből kifizetné az adó- és járuléktartozásokat, a cég adótartozást halmoz fel a NAV-val szemben. A magánszemély végre munkahelyre lel, majd a belépését követő 3. napon a munkáltatója kap a NAV-tól egy munkabér-letiltásról szóló bizonylatot, melyben a kft. fennálló tartozását kívánják így behajtani. Kérdések: 1. Megteheti-e ezt a NAV, vagy sem? 2. Ha igen, akkor milyen eljárási jogi keretek között teheti meg? Például első lépésként felszólítják a magánszemélyt, hogy a kft. tartozását fizesse meg stb."

Verbai Tamás mindenekelőtt arra hívta fel a kérdező figyelmét, hogy a kérdésben szereplő problémára csak a tényállás teljes körű ismerete mellett adható egzakt válasz.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art. ) 35. § (2) bekezdésének f) pontja alapján, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel.

A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:208. § (3) bekezdése kimondja, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagjának felelősségére a minősített többséget biztosító befolyásra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

A Ptk. 3:324. § (3) bekezdése szerint, ha társaság jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A § (1) bekezdése értelmében a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól [6. §] annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését. A gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.

A Cstv. 63. § (2) bekezdése szerint a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tagnak (részvényesnek) – az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel – korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért. A felszámoló a keresetindítást megalapozó körülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni.

Az Art. 150. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 35. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban együtt: adós) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul.

A fentiek alapján tehát a jogszabályi környezet lehetővé teszi, hogy az egyszemélyes társaságok egyedüli tulajdonosai tekintetében a hitelezők áttörjék a korlátolt felelősséget, amelynek azonban feltétele – a fenti idézett jogszabályhelyekből is kiolvashatóan – az, hogy ennek érdekében keresettel forduljanak a bírósághoz.

„Ugyanakkor, hogy mivel a tényállás valamennyi eleme, az alapul szolgáló döntések tartalma nem ismert Irodánk számára, így a NAV eljárásának jogszerű volta nem ítélhető meg részünkről” – hívta fel a figyelmet szakértőnk. Az Art. fent hivatkozott rendelkezésére figyelemmel ugyanakkor megjegyezte egyrészt, hogy az adóhatóságnak csak lehetősége, de nem kötelezettsége, hogy a végrehajtás előtt az önkéntes teljesítésre felhívja az adóst/az adó megfizetésére kötelezett személyt. Tehát amennyiben a munkabérre irányuló végrehajtást megelőzően nem szólította fel adózót az adótartozás megfizetésére, az önmagában nem tekinthető jogszabálysértő eljárásnak. Az egyes végrehajtási cselekmények, eszközök megválasztását illetően pedig bár alapvetően a fokozatosság és az arányosság elvei szerint kell eljárnia az adóhatóságnak, azonban ennek megítélése elsősorban az adóhatóság hatáskörébe tartozik, tehát azzal az eszközzel jogosult élni, amely álláspontja szerint a leginkább alkalmas arra, hogy az állami költségvetést megillető követelést a leghatékonyabban behajtsa. Azaz nincs szigorúan kötött rendje a végrehajtásnak; amely végrehajtási cselekmények körében a munkabérre vezetett végrehajtás egyébiránt a fokozatosság szempontjából is az elsők között említhető – hangsúlyozta Verbai Tamás.