Kényszerű választás: nyugdíjmegállapítás vs. továbbdolgozás

Megosztás Tetszik

Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor az emberek túlnyomó többsége igénybe is veszi a nyugdíj megállapítását és folyósítását. Ugyanakkor, mivel a nyugdíj igénybevétele nem kötelező, az érintett személy dönthet úgy is, hogy a nyugdíjkorhatár betöltését követően tovább dolgozva növeli a nyugdíjra jogosító szolgálati idejét, és csak egy későbbi időpontban kéri majd a nyugdíj megállapítását.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretén belül megállapítható nyugellátás összege az adott személy megszerzett szolgálati idejétől, valamint a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset összegétől függ, mely átlagkeresetet az ún. béridőszakon belül – 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő időpontjáig – elért nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetek havi átlaga alapján kell meghatározni. Mivel a nyugdíjigényt a nyugellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ez azt is jelenti, hogy az átlagkereset kiszámításakor a megállapítás évére meghatározott valorizációs szorzókat kell alkalmazni, mely szorzók mértéke évente változik.

Annak érdekében, hogy a nyugdíjkorhatárig szerzett jog – nyugdíjösszeg – a későbbi nyugdíjazás miatt ne csökkenhessen, az érintett személynek lehetősége nyílik az öregségi nyugdíj összegének folyósítás nélküli megállapítását kérnie, vagy ismertebb nevén a nyugdíj rögzítését. A rögzítés révén az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor kiszámítható nyugdíj összegére való szerzett jogot ismerik el külön közigazgatási döntésben. A nyugdíjrögzítés következtében az érintett személy nem válik nyugdíjassá sem társadalombiztosítási, sem egyéb szempontból.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megismerje a nyugdíjrögzítés szabályait, illetve számolási példát láthat arra, hogy miként befolyásolja a nyugdíj kezdő összegét a rögzítetthez képest, ha valaki tovább dolgozik!