Mi minősül szolgálati időnek? Minden részletre figyelni kell!

Megosztás Tetszik

A felperes vitatta, hogy a doktoranduszi időszakot a tb-szervek nem vették figyelembe szolgálati időként. A keresetét elutasító munkaügyi bíróságot a Kúria új eljárásra kötelezte.

Az alperes a felperes részére 1990. április 10. és 2010. december 31. közötti időtartamra 17 év 221 nap szolgálati időt ismert el, mely határozatot a másodfokú hatóság megváltoztatott és szolgálati időként elismerte a 2011. január 1. és 2011. augusztus 23. közötti időtartamot. A társadalombiztosítási szervek határozataikban megállapították, hogy a felperes 1996. szeptember 1–1999. augusztus 31. között nappali tagozatos hallgatóként eltöltött ideje szolgálati időként nem ismerhető el, mivel a doktorandusz ideje alatt nem állt munkaviszonyban és a Magyar Tudományos Akadémia állományában sem szerepelt, így a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (1) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) kormányrendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 29. § (1) bekezdésére tekintettel nyugdíjjárulék fizetés hiányában sem biztosítási kötelezettség, sem társadalombiztosítási jogszerzés nem következett be.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította. A bíróság érvelése szerint a biztosításban töltött idő alapja egy jogviszony, amelyből járulékköteles jövedelem származik. Szolgálati időként csak azok az időszakok ismerhetők el, amelyek után a nyugdíjjárulék fizetés megtörtént. A felperes doktoranduszi idejére munkaviszonyt nem létesített, a Magyar Tudományos Akadémia állományában nem szerepelt, nyugdíjjárulék levonására nem került sor, ezért az alperes határozatai jogszerűek.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérve. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy az ösztöndíjas jogviszony önmagában nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt, és a felperes, a Tny.vhr. 29. § (1) bekezdésében írt feltételt, mely szerint doktoranduszként biztosításban töltött ideje olyan jogviszony lenne, amely biztosítási kötelezettséggel jár, nem tudta bizonyítani. A felperes kereseti kérelme az 1996. szeptember 1–1999. augusztus 31-éig terjedő doktorandusz idejének szolgálati időként való elismerésére irányult.

A Kúria kiemeli, hogy a jogvita elbírálásához meg kell különböztetni a doktoranduszi és a doktorjelölti jogviszonyt. A doktoranduszoknak hallgatói jogviszonyuk, míg a doktorjelölteknek doktorjelölti jogviszonyuk van. A peres eljárás során keveredett a doktorandusz és a doktorjelölt meghatározás. A bíróság ítélete az ösztöndíjas doktorjelöltekre vonatkozó jogi szabályozást rögzíti, annak ellenére, hogy a felperes doktorandusz ideje elismerését kérte.

A doktorandusz idő szolgálati időként való elismerésére nem az ösztöndíjas doktorjelöltként biztosításban töltött idő szolgálati időként való elismerésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A Tny. 37. § (1) bekezdése értelmében a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31-ét követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve a 38. § (2) bekezdés a)-b) pontjában említett személyek esetében megfizették. A Tny. 37. § (4) bekezdése szerint a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos szabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni.

A törvény ezen rendelkezésének célja az, hogy az 1997. december 31-ig, kvázi szerzett jogok ne vesszenek el a Tny. hatályba lépése, azaz 1998. január 1. után.

A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.