Az egészségbiztosítás miatt sem mindegy, hogy sajátjogú nyugdíjas-e

Megosztás Tetszik

A sajátjogú nyugdíjasnak minősülő személyek köre utoljára 2012. január 1-jétől változott jelentősen, ám sokakban máig sem tudatosodott, hogy bizonyos járandóságok nem tartoznak a sajátjogú nyugellátások közé.

A „saját jogú nyugdíjas” fogalma a társadalombiztosítási jog egyik fontos meghatározása, hiszen az ebbe a körbe tartozó személy vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, biztosítási jogviszony esetén pedig nem kötelezett pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére, így nem illetik meg az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ugyanakkor 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre szerez jogosultságot.

A sajátjogú nyugdíjasnak minősülő személyek köre utoljára 2012. január 1-jétől változott jelentősen, mikortól is megszűnt a rokkantsági nyugdíj, míg számos addigi nyugellátás szolgálati járandósággá, illetve korhatár előtti ellátássá alakult át. Évekbe tellett, míg a jogalkalmazókban egyértelműen tudatosodott, hogy a két utóbb említett ellátás, illetve a megváltozott munkaképességű személyek pénzbeli ellátásai (rokkantság és rehabilitációs ellátás) nem tartoznak a sajátjogú nyugellátások közé, és az ezek valamelyikében részesülők nem sajátjogú nyugdíjasok.

A sajátjogú nyugdíjas fogalmát az 1997. év LXXX. törvény (Tbj.) 4. § f) pontja alatt találjuk. E szerint sajátjogú nyugdíjas az a természetes személy, aki

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, hogy pontosan megismerje a saját jogú nyugdíjas fogalmát, és persze azt is, ki tartozik ide és ki nem!

A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.