Különleges esetek az ekhóban: nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik

Megosztás Tetszik

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás választására vonatkozó szabályok korántsem annyira egyszerűek, mint azt az adózási forma neve alapján feltételezhetnénk. Cikkünkben példákon keresztül bemutatjuk, mely esetekben igényelnek speciális értelmezést a jogszabályi rendelkezések.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerinti adózást a magánszemély alapesetben évi 60 millió forint jövedelemig választhatja (az első osztályú hivatásos sportolókra, edzőkre ennél jóval magasabb összeghatár vonatkozik), feltéve, hogy a 2005. évi CXX. törvény (Ekho.) 3. paragrafus (1) bekezdésének a) pontjában említett (tehát az ott meghatározott jogviszonyokból származó és általános szabályok szerint adózó) jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét. E feltétel hiányában az ekho szerinti adózást a 60 millió forintnak olyan hányadára lehet választani, amilyen arányt e jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel.

Ha nyugdíjasról van szó, szintén évi 60 millió forint az összeghatár. Az Ekho. alkalmazásában nyugdíjasnak az minősül, aki saját jogú nyugdíjas, vagy olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. E rendelkezés vonatkozásában további feltétel, hogy az adóévben az érintett nyugdíjas státusza legalább 183 napig fennálljon.

Például, ha egy nem nyugdíjas magánszemély 2022. január 1-jétől 10-éig fennálló munkaviszonyában 90 ezer forint munkabért szerzett, akkor ebben az évben (90 000: (12 x 200   000) x 60 000 000 = 2 250 000 forint erejéig vállalhatja az ekho szerinti adózást.

Legalábbis a megbízási jogviszonyban vagy vállalkozási jogviszony keretében szerzett jövedelme tekintetében. Munkaviszony esetében ugyanis a jogszabály 3. § (7) bekezdése szigorúbb szabályokat határoz meg.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben további példákon keresztül ismertetjük a vonatkozó rendelkezéseket.