Karácsony ide vagy oda, ők sem ússzák meg az adózást

Megosztás Tetszik

Reneszánszukat élik a kézzel készített ajándékok, így karácsony tájékán is egyre többen próbálnak kiegészítő jövedelemhez jutni kézimunkák készítéséből és árusításából. Tudni kell, hogy az így szerzett jövedelem is adóköteles; cikkünkben fogódzót nyújtunk a vonatkozó adózási szabályok megismeréséhez.

A személyi jövedelemadóról (szja) szóló 1995. évi CXVII. törvény 16. paragrafusának (1) bekezdése értelmében önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely az szja-törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe.

A különböző kézimunkák, karkötők, hajcsatok, hajgumik, kitűzők, pulóverek készítése megfelel az előzőekben leírt feltételeknek, ezért a megszerzett bevétel utáni adókötelezettséget az önálló tevékenységre irányadó rendelkezések alapján kell teljesíteni.

Önálló tevékenység esetén a jövedelmet úgy kell meghatározni, hogy az azonos tevékenységhez kapcsolódó összes bevételt csökkenteni kell az elszámolható költségekkel.

A költségelszámolás kétféle módszerrel történhet. Az egyik módszer a 10 százalékos költséghányad alkalmazása, a másik a tételes költségelszámolás.

Fontos megjegyezni, hogy egy adóéven belül a magánszemély csak az egyik módszert választhatja, amit egész évben, minden önálló tevékenységből származó jövedelme meghatározása esetén alkalmaznia kell. Amennyiben a magánszemély év közben a 10 százalékos költséghányadot alkalmazta, akkor lehetősége van arra, hogy év végén a tételes költségelszámolást válassza, amennyiben a megfelelő igazolásokkal rendelkezik.

A 10 százalékos költséghányad alkalmazása esetén a bevétel 90 százaléka minősül jövedelemnek. Ebben az esetben a bevétel más költséggel nem csökkenthető, viszont a költségek igazolásához nincs szükség bizonylatokra.

Tételes költségelszámolás esetén a bevétellel szemben a jövedelem megállapításához elszámolható az adott tevékenység bevételének mértékéig a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és az szja-törvény 3. számú mellékletének rendelkezései szerint elismert, igazolt költség, például a beszerzett alapanyagok számlával igazolt összege, helypénz, utazási költség. (A személygépkocsi-használatra tekintettel nem biztos, hogy érdemes költséget elszámolni a cégautóadó-fizetési kötelezettség miatt.)

Amennyiben a bevétel nem kifizetőtől származik, akkor a jövedelem után a magánszemélynek kell befizetnie a 16 százalék személyijövedelemadó-előleget és a 27 százalék egészségügyi hozzájárulást. Tudni kell, hogy minden negyedévet követően meg kell fizetni az szja-előget, amennyiben a magánszemélynek volt jövedelme, a jövedelemszerzés negyedévét követő hónap 12-éig. Nem kifizetőtől származik a bevétel értelemszerűen például akkor, amikor piacon vagy kirakodóvásáron adja el a magánszemély az általa készített termékeket.

Amennyiben a bevétel juttatója kifizető, akkor neki kell megállapítania, levonnia, és befizetnie a 16 százalék adóelőleget, és a juttatásról igazolást kell kiállítania a magánszemély részére. Ilyen eset lehet, amikor például a magánszemély egyéni vállalkozónak értékesíti az elkészített dolgait. A 27 százalékos ehofizetési kötelezettség ekkor nem a magánszemélyt, hanem a juttatót terheli.

A jövedelmet a tárgyévről szóló személyijövedelemadó-bevallásban kell bevallani – az önálló tevékenységből származó jövedelem sorban –, illetve az adóelőlegként meg nem fizetett adót a bevallás benyújtásának időpontjáig kell megfizetni.

Az előzőekben felsorolt tevékenységek olyan adóköteles tevékenységnek minősülnek, amelyek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. paragrafusának (1) és (2) bekezdései értelmében csak adószám birtokában folytathatók. Ezért a magánszemélynek a tevékenység megkezdése előtt adószám megállapítása végett az állami adóhatóságnál be kell jelentkeznie.

Az adószám az adózó azonosítására szolgál, ezért azt minden, az adózással összefüggő iraton fel kell tüntetni. Adószám birtokában van arra lehetőség, hogy az adózó számlatömböt vásároljon, és számlát, vagy nyugtát állítson ki.

Az említett tevékenységek az általános forgalmi adóról (áfa) szóló 2007. évi CCXXVII. törvény 6. paragrafusának (1) bekezdése értelmében gazdasági tevékenységnek minősülnek, amelyek az áfatörvény 5. paragrafus (1) bekezdése alapján áfaalanyiságot keletkeztetnek.

Az áfaalanynak az adóhatóságnál az Art. 22. paragrafusában foglaltaknak megfelelően be kell jelentkeznie, és áfakötelezettségeinek az áfatörvény rendelkezései szerint kell eleget tennie. A kis anyagigényű, saját készítésű termékeiket árulóknak érdemes átgondolniuk, hogy a bejelentkezéskor alanyi adómentességet választanak-e vagy sem. Az alanyi adómentesség egyik feltétele, hogy az adott adóévben az adóalany bevétele ne haladja meg a 6 millió forintot. 

Ebben az esetben nem kell áfát fizetni, de nem is lehet levonni a beszerzések áfatartalmát, cserébe viszont nem kell áfabevallást sem készíteni (amennyiben nem keletkezik áfaköteles értékesítésből – például aóköteles tárgyieszköz-értékesítésből – jövedelme, mert akkor havi áfabevallásra lesz kötelezett az adózó).