Adómentesen halmozhatók-e ezek a céges juttatások?

Megosztás Tetszik

Egy vállalkozás céges autó mellett helyi utazási bérletet is szeretne juttatni üzletkötőinek. Megteheti-e ezt adómentesen? Kérdésére Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Budapesten levő telephelyünkre üzletkötőket veszünk fel, akiknek céges autót biztosítunk. Üzletkötőink feladata partnerekhez kimenni, szerződést aláíratni. Budapesti ügyfelek esetén üzletkötőink inkább a tömegközlekedést alkalmaznák (magas parkolási díj és nehézkes parkolás miatt), ezért bérletet vásárolunk nekik. Kérdésem, hogy ebben az esetben elszámolható-e adómentesen a bérlet, vagy kell utána adót fizetni?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) 4. §-ának (2a) bekezdése értelmében nem keletkezik bevétel olyan dolog ingyenes, kedvezményes használatára, szolgáltatás (például közösségi közlekedés) igénybevételére tekintettel, amelyet a cég a tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzletkötő) részére a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként biztosít.

Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a magánszemély a feladatának ellátására tekintettel történő igénybevétel mellett a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és egyébként a magáncélú igénybevétel nem zárható ki (kivéve, ha a törvény a magáncélú használatot adóztatható körülményként határozza meg).

Az NGM/1991/4/2011, NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5228731901 tájékoztatója szerint:

„A helyi bérlet biztosítása például a kézbesítők, szociális gondozók esetében a napi munkavégzés feltétele, így annak juttatása a tevékenység ellátásához biztosított dolognak tekinthető akkor, ha a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Ezekben az esetekben a munkáltató a munkavégzés ellátása érdekében biztosítja a helyi közlekedési bérletet.”

Ehhez hasonlóan az üzletkötők esetében is szóba jöhet a szja-törvény 4. § (2a) bekezdésének alkalmazása.

Azonban vizsgálható a rendeltetésszerű joggyakorlás betartása is. Nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése [Art. 1. §].

Ha például a cég az üzletkötő részére egyébként cégesautó-használatot biztosít (ami adómentes), vagy személygépkocsi üzleti használatára tekintettel olyan költségtérítést fizet, amellyel szemben a magánszemély költséget számol el (tehát nem fizet adót stb.) – véleményem szerint – a helyi bérlet ingyenes, kedvezményes juttatása nem felel meg a szja-törvény 4. § (2a) bekezdésének, tehát adóköteles. Munkavállaló, személyesen közreműködő tag esetében a szja-törvény 89. § (6) bekezdése irányadó.

Eszerint jelenleg a szja-törvény 2016. december 31-én hatályos 71. §-a szerint béren kívüli juttatásnak minősülő, de a 2017. január 1-jén hatályos 71. § szerint béren kívüli juttatásként nem nevesített juttatásokat (többek között a helyi utazási bérletet) a munkáltató (ideértve a személyesen közreműködő tagja tekintetében a társas vállalkozást is) 2016. december 31-ét követően a juttatásokra vonatkozóan a 2016. december 31-én hatályos szabályokban meghatározott feltételek szerint, de az egyedi értékhatárok figyelmen kívül hagyásával egyes meghatározott juttatásként 1,18x(15 százalék szja+19,5 százalék eho) kifizetői közteher megfizetése mellett adhatja. A céggel egyéb (megbízási, vállalkozási) jogviszonyban álló magánszemélynél a juttatás értéke az adott jogviszonyból származó bevételre vonatkozó szabályok szerit visel közterheket, mely esetben a szja-törvény 46. § (7)–(10) bekezdése, valamint a Tbj. 50. § (5) bekezdése szerint kell eljárni.