További témák
Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Cégautó-használat munkába járáshoz: amikor nem magáncélú

  • adozona.hu

Cégautót adott használatba a társaság a munkavállalónak munkába járáshoz. A cég megfizeti a cégautóadót, a nevére szólnak az üzemanyagszámlák, valamint a parkolási díj is. A Budapest-Tata-Budapest útvonalra, valamint a budapesti parkolási díjra adott juttatásnak milyen adóvonzata van? – kérdezte olvasónk. Dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász szakértőnk válaszolt.

A személyi jövedelemadóról (szja) szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. paragrafusának 10. alpontja szerint hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –,  ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti (…).

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 52. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja értelmében a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni. Főszabály szerint tehát a munkavállaló lakóhelye és a munkavégzés helye közötti gépkocsihasználat magáncélú használatnak minősül, mivel a munkavégzés helyén való megjelenés a munkavállaló kötelezettsége.

Ettől eltérő értelmezés is elfogadható azonban olyan esetekben, amikor az észszerű gazdálkodás elve mást követel. Ilyen eset lehet például az, ha a munkavégzés helye (lényegesen) közelebb van a munkavállaló lakóhelyéhez, mint a munkáltató székhelyéhez, telephelyéhez. Ebben az esetben elmondható, hogy a munkavállaló által a lakóhelyétől az első üzletig, partnerig, illetőleg az utolsó üzlettől, utolsó partnertől a lakóhelyig megtett út nem tekinthető magáncélú használatnak. 

A fenti jogszabályi hivatkozások szerint a munkáltató adóköteles bevételszerző tevékenysége általánosságban attól kezdve értelmezhető, hogy a munkavállaló munkavégzésre rendelkezésre áll. A munkába járást főszabály szerint a munkavállalónak magának kell megoldania, tehát amikor a munkavállaló a céges személygépkocsival a lakóhelyéről jár be a munkahelyére, az magáncélú használatnak minősül. Az adott tényállást a szerint kell megítélni, hogy ha a magánszemélyek a lakóhelyről indulva látogatják meg a társaság üzleti partnereit, és az utolsó partnertől közvetlenül hazamennek, hogy azt gazdaságossági szempontok indokolják-e vagy sem.

Ha a magánszemélyek a céges személygépkocsit magáncélra használják, abban az esetben nem keletkezik adókötelezettségük, ugyanis az szja-törvény 1. számú melléklet 8.37. alpontja erre az esetre mentességi szabályt fogalmaz meg. A már hivatkozott jogszabályhely értelmében nem pénzben kapott juttatások közül adómentes a kifizető által biztosított személygépkocsi magáncélú használata.

Itt érdemes megjegyezni, hogy egyéb (adózáson kívüli) szempontokból célszerű szabályozni a cégen belül, mely típusú utak esetén hogyan alakulnak a költségkockázatok (például magáncélú utazáskor bekövetkező baleset esetén a casco biztosítás önrészén hogyan osztozik a munkáltató és a munkavállaló), mert ennek elmaradása a későbbiekben vitás helyzeteteket eredményezhet.

Ha dokumentációval alátámasztható módon megállapítható, hogy az egyes parkolási díjak mely üzleti céllal összefüggésben merültek fel, akkor a hivatali célú parkolások adómentesek, a magáncélúak pedig – attól függően, hogy erre a juttatási típusra a cég rendelkezik-e megfelelő belső szabályzattal – egyes meghatározott juttatásként, vagy jogviszonyos jövedelemként adóznak. (Mint a fentiekben kifejtettük, a puszta munkába járás nem minősül hivatali-üzleti utazásnak.) Ha nem készül dokumentáció a parkolásokról, akkor – belső szabályzat rendelkezésre állása esetén – egyes meghatározott juttatás, egyébként jogviszonyos jövedelem keletkezik.

A jövedelem megállapításához képest alternatív, adósemleges megoldás lehet, ha az illetékes magánszemély részére kiszámlázza a cég a felmerült parkolási díjakat.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Vámeljárást követő áfa

Nagy Norbert

adószakértő

Különbözeti áfa

Nagy Norbert

adószakértő

Egyéni vállalkozó devizás ügylete

Szipszer Tamás

adószakértő

2018 december
H K Sze Cs P Sz V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X