Év végi számviteli teendők, a menedzsment feladatai I. rész – példákkal

Megosztás Tetszik

Az év végi zárás minden vállalatnál egyszerre pénzügyi, jogszabályi és szervezési projekt. Menedzseri szemmel akkor sikeres, ha a folyamatos évközi könyvelésből stabil, auditálható adatbázis lesz, amelyből időben és megalapozottan áll össze a beszámoló. Kétrészes cikkünk első részében ismertetjük a zárlathoz kapcsolódó teendőket, a másodikban pedig rávilágítunk, milyen sokrétű szerepe van ezekben a menedzsmentnek.

A számviteli törvény alapelvű megközelítés – köztük a vállalkozás folytatásának elve, az egyedi értékelés, az óvatosság és a teljesség – a zárás minden lépését áthatja, ezért a menedzsmentnek a szakmai végrehajtás mellett a szemléletet is érvényesítenie kell. A zárlati folyamat két ütemben halad: a fordulónapig a folyamatos könyvelés teljessé és egyeztetetté tétele, a fordulónap és a mérlegkészítés napja között pedig a piaci körülményekből és utólag ismertté váló információkból eredő korrekciók rögzítése adja a munka gerincét. E két fázis összehangolása nélkül nem lesz a főkönyvi kivonat olyan állapotban, amelyre a beszámoló biztonsággal építhető.

Számlaegyeztetés, értékcsökkenés, adókötelezettségek

Az első fázisban a vezetői fókusz az adatminőségre és a teljességre irányul. Itt kell elérni, hogy a vevői és szállítói folyószámlák egyezzenek, a késve beérkező számlákat, jóváírásokat, banki és pénztári tételeket utólag betöltsék, a függő és átmenő tételeket tisztázzák, a klasszikus időbeli elhatárolások felvételével pedig a bevételek és ráfordítások a megfelelő időszakhoz kötődjenek.

Ugyanebben az ütemben rendezendők a céltartalékok, a leltárkülönbözetekkel kapcsolatos elszámolások, a selejtezések miatti leírások, az értékvesztések és visszaírások, a terven felüli értékcsökkenés és annak visszaírása, az értékhelyesbítések és a valós értékelés, a devizás eszközök és kötelezettségek fordulónapi értékelése, továbbá a bér- és adójellegű kötelezettségek zárlati rendezése. Ezek a műveletek nem választhatók, hanem a megbízható és valós összképet szolgálják, és közvetlenül meghatározzák a főkönyvi kivonat, és végső soron a beszámoló minőségét.

A valós állapot felmérése

A második fázis tipikusan a mérlegkészítés időszakának tranzakcióit és értékelési döntéseit foglalja magában. Ide tartozik a tárgyidőszaki ellenőrzések során feltárt, korábbi éveket érintő hibák minősítése és javítása, a tárgyhót követő hó 15-éig, illetve a negyedévet követő hó végéig rögzítendő tételek rendezése, valamint minden olyan gazdasági esemény és piaci információ beépítése, amely a mérleg fordulónapján már fennállt, de a mérlegkészítésig vált ismertté. Ezen helyzetekben az óvatosság és a teljesség elvének érvényesítése különösen fontos, mert a zárás célja nem a nyereség „kozmetikázása”, hanem a valós állapot megmutatása.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben a következőkről lesz még szó:

• a tárgyi eszközök és immateriális javak naprakész egyeztetése
• a követelések és kötelezettségek egyeztetése
  
• az adók összegzése!