Amit tudniuk kell a munkáltatóknak a külföldi egyetemi oktatás finanszírozásáról

Megosztás Tetszik

Az utóbbi hónapokban sok publikáció jelent meg a felnőttképzésről, a dolgozók iskolai és nem iskolai rendszerű oktatása adózásával kapcsolatos szabályokról. Azonban kevés szó esett a külföldön iskolai tanulmányokat végző dolgozó részére adott juttatásokról, és ezen jövedelmek adózásáról. Egy olvasónk kérdése világított rá, milyen szerteágazó adózási labirintusba kerülhet a munkáltató azáltal, hogy hozzájárul a továbbtanuló dolgozó külföldön felmerülő költségeihez.

A munkáltató egy munkavállalója külföldi (finn) egyetemi tanulmányainak elvégzését támogatná. A tanulmányi szerződés szerint havi 1300 eurót fizetne a munkáltató a külföldi lakhatás és egyéb költségek finanszírozására. Milyen adófizetési kötelezettsége keletkezik ez esetben a munkáltatónak és a munkavállalónak? A munkaviszonyban kérhet-e fizetés nélküli szabadságot a külföldi tanulmányai idejére (2 év), és ez befolyásolja-e a tanulmányi szerződést? – kérdezte olvasónk.

A Pénzügyminisztérium ide vonatkozó állásfoglalása szerint "iskolarendszerű képzésnek az olyan külföldi képzés minősül, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés. Ide értendőek például a külföldi intézmény által szervezett főiskolai, egyetemi, MBA, illetve LLM képzések" (Pénzügyminisztérium PM/15379/2019., Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2397424600).

A kérdéses esetben iskolarendszerű képzés valósul meg, ezért valamennyi költség (tandíj, szállás, utazás, egyéb kiadások) átvállalása munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Ezen jövedelem után a munkavállalót 15 százalék személyi jövedelemadó (szja) és 18,5 százalék járulék terheli, a munkáltatónak pedig 15,5 százalék szociális hozzájárulási adót (szocho) és 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást (szakho) kell fizetnie.  

Abban az esetben, ha a munkavállaló Finnországban fog tartózkodni a tanulmányok ideje alatt, az adókötelezettség megítélésénél figyelembe kell venni a Finnországgal megkötött kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezményt (66/1981. MT-rendelet). Mivel a magyar jogszabály ezt a jövedelmet a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek kategóriájába sorolja, meg kell vizsgálni, hogy a hivatkozott egyezmény 15. cikke értelmében a tanulmányi idő alatt a munkavállaló részére kifizetett jövedelem (bér és más hasonló térítés) melyik országban adóztatható.

Ha a munkavállaló illetősége finnre változik, akkor a jövedelem Finnországban adóztatható, az első munkanaptól kezdve. Azonban, ha a munkavállaló a következő két évben továbbra is magyar adóügyi illetőségűnek tekintendő, akkor az fogja eldönteni az adóztatáshoz való jogot, hogy a magánszemély az adott naptári évben hány napot tartózkodik Finnországban. Ha ennek ideje a vonatkozó naptári évben meghaladja a 183 napot, akkor a jövedelem Finnországban adóztatható. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben a munkáltatónak a jövedelemből nem kell 15 százalék szja-t levonnia.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük, mit kell tudni a társadalombiztosítási kötelezettségről, aminek megítélése is különlegesnek mondható.