Adható-e készpénzjuttatás a helyi dolgozók munkába járásának támogatására?

Megosztás Tetszik

Támogatható-e készpénzjuttatás formájában a cég székhelyével azonos településen élő munkavállalóinak munkába járása a munkajog szerinti egyenlő bánásmód követelményének betartásával? Olvasói kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd, adatvédelmi tisztviselő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Adott egy cég, ahol munkaviszonyban állnak a cég székhelyével azonos lakóhelyen élő munkavállalók is, és a környező településről bejáró dolgozók is. Ez a cég megtéríti a munkába járási költségeket bérlet vagy bejárási 15 forint/km formában. (Munkába járás, amikor a lakóhely és a munkahely két eltérő településen található.) Ezek mellett a cég szeretné a helyi, cég székhelyével azonos városban lakó dolgozók munkahelyre történő eljutását is támogatni. Tekintettel arra, hogy többféle közlekedései eszközzel (helyi buszjárat, kerékpár, saját autó) történik a dolgozók részéről a bejárás, a cég úgy gondolja, hogy minden helyi dolgozónak ugyanolyan összegben adna béren felüli készpénzjuttatást (úti költségek támogatása), melyet a dolgozó munkahelyre történő beutazására fordíthat. (Számla, bérlet leadása nélkül.) Ezt a készpénzjuttatást bérként leadózná a cég, és egy külön írásos dokumentum készülne róla, a számfejtést alátámasztó bizonylatként. Megfelel-e ez a munkajogban az egyenlő bánásmódnak, ha ilyen juttatásban csak a cég székhelyével azonos településen lakó dolgozók részesülnének? A környező településen élők a munkába járáshoz kapcsolódó, jogszabályban megengedett költségtérítésekben részesülnének a továbbiakban is.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A támogatás kétféle jogelvet sérthet: az egyenlő bánásmód követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát.

Ami az egyenlő bánásmód követelményét illeti, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 12. §-a a következőképpen fogalmaz:

12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.
(2) Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
(3) A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni.

Az egyenlő bánásmód követelménye azonban csak abban az esetben sérül, amennyiben a különbségtétel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben (Esély tv.) nevesített valamely védett tulajdonságon alapul.

Ez jelen esetben legfeljebb úgynevezett egyéb helyzet lehet. Ha ezt el is fogadná az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala vagy a bíróság védett tulajdonságként, akkor is vizsgálandó, hogy a munka vagy a munkakörülmények természete alapján indokolt, tényleges és meghatározó szakmai feltételre alapított, jogszerű célt követő és azzal arányos megkülönböztetésről beszélünk-e. Véleményem szerint igen, így nem jön létre hátrányos megkülönböztetés.

Az Mt. tiltja a joggal való visszaélést is. A törvény alkalmazásában joggal való visszaélés különösen, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet.

Ezt azonban a munkavállalónak kell bizonyítania és véleményem szerint nem történik olyan önkényes munkáltatói lépés, mely alapján erre a következtetésre lehetne jutni. Ilyen lehetne az, hogy az egyes munkavállalói csoportok között aránytalan különbséget tenne a munkáltató az utazási költségek támogatásában.