Vasárnapi munkavégzés: változtatnának a bérpótlék szabályozásán

Megosztás Tetszik

A Munka törvénykönyvét (Mt.) módosító T/11028. számú törvényjavaslat változtatna a távolléti díj számításán, a kötetlen munkarend elrendelésének lehetőségein, a havi béres munkavállalók esetében a havi bér arányos részének kiszámításán, a szabadság kiadásán, ezzel összhangban a betegszabadság-szabályokon, a vasárnapi, illetve munkaszüneti napi munkavégzés esetén járó bérpótlék szabályozásán.

Elfogadás esetén a módosított Mt. jelentős része augusztus 1-jén lépne hatályba, míg a szabadságra vonatkozó passzusok – az arányosítási problémák elkerülése érdekében – 2014. január 1-jén.

Szűkülne a kötetlen munkarend elrendelésének lehetősége, ugyanis ennek az lenne a feltétele, hogy a munkáltató teljes egészében (a korábbi szabályok alapján a napi munkaidő felét elérő terjedelemben) átengedje a munkavállaló számára a munkaidő beosztásának jogát azzal, hogy a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti (például egy egyetemi tanár amellett, hogy maga osztja be munkaidejét, meghatározott időpontban köteles előadást tartani).

A módosítás szerint önmagában nem szolgálhatna alapul a munkaviszony munkáltató általi megszüntetéséhez, ha a munkavállaló a sajátos munkaidő–beosztási szabályokat megengedő megállapodást felmondja, ugyanakkor nem érintené a munkáltató általános szabályokon alapuló felmondási jogát. Ez a javasolt szabályozás készenléti jellegű munkakörben foglalkozatott munkavállalók védelmét szolgálná (ha a munkáltató azért alkalmazza a munkavállalót napi 12 órás munkaidőben, mert az érdeke egyértelműen ezt kívánja, és másként nem is tudná beosztani a munkaidőt, a megállapodást pedig a munkavállaló felmondja, a munkáltató biztosan nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, azonban az új szabályok esetén nem illetné meg a felmondás joga).

A szabadság körében a módosítások 2014. január 1-jén lépnének hatályba, kivéve azt az augusztus 1-jétől hatályos rendelkezést, miszerint a gyermek születése esetén az apa a teljes pótszabadság tartamára mentesülne a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól.
A hatályos Mt. szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy tartama összefüggően legalább tizennégy napot elérjen. A módosítás után a munkáltató úgy lenne köteles kiadni a szabadságot, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.
Jelenleg az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság egyharmada vihető át a következő évre. A javaslat szerint csak az életkor szerinti pótszabadság egyharmadának átviteléről állapodhatna meg a munkáltató és a munkavállaló, és kizárólag a folyó évi szabadság tekintetében.

A módosított Mt. lehetővé tenné, hogy a munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadságot választása szerint adhassa ki (jelenleg csak az órában történő elszámolás lehetősége biztosított). Így a régi Mt. szerinti módon (a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot), vagy a hatályos Mt. szerint a beosztással azonos mértékben történő elszámolással.

Ezzel összhangba hozná a betegszabadság kiadására irányuló szabályokat: a munkáltató a betegszabadság esetében is választhatna a fenti módszerek között. A munkavállaló számára keresőképtelensége esetén a szabadság kiadásának általános szabályai szerint kellene az egyes napokra a betegszabadságot kiadni, illetve elszámolni. Bármely módszer választása esetén a munkaszüneti napra betegszabadság csak abban az esetben számolható el, ha a munkáltató a munkavállaló számára a munkaszüneti napra munkaidőt osztott be, azaz ha e napon a munkavállalónak munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége volt.

A módosító javaslat szerint vasárnapi pótlék a munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén kizárólag többműszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, továbbá a kereskedelmi ágazatban foglalkoztatott munkavállaló részére elrendelt munkavégzés esetén illeti meg.
Ha a vasárnapi munkavégzésre az Mt. 101. § (1) bekezdésében meghatározott más jogalapra tekintettel kerül sor (idényjellegű, megszakítás nélküli munkakör stb.), a munkáltató vasárnapi pótlék fizetésére nem köteles.
A javaslat a jogalkalmazási nehézségek elkerülése érdekében megerősíti azt az egyértelmű rendelkezést, hogy a vasárnapi pótlék a munkavállalót nem csak rendes, hanem rendkívüli munkavégzés esetén is megilleti.
Pontosító rendelkezés lenne, hogy az a munkavállaló, aki egyébként rendes munkaidőben vasárnap nem foglalkoztatható, a vasárnapra elrendelt rendkívüli munkaidő esetén szintén jogosult a vasárnapi pótlékra.

A távolléti díj körében a tervezett szöveg szerint annak összegét az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, illetve az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra kifizetett teljesítménybér/bérpótlék figyelembevételével kellene megállapítani.
A számítások elvégezhetősége érdekében pontosan meghatározná az esedékesség időpontját (távollét kezdő időpontja, továbbá külön pontok szabályoznák, hogy végkielégítés és kártérítési felelősség megállapítása esetén milyen időponttól számítandó az esedékesség).

Az Mt. tartalmazná, hogy a munkavállaló havi bére egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén -- akár többet, akár kevesebbet dolgozott az általános munkarend szerinti munkaidőhöz képest  -- független a beosztás szerinti munkaidőtől, a munkavállaló mindig a havi bérére jogosult. A különbözetet a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végén kellene elszámolni.

A munkavállalót havi bére az általános munkarend szerinti munkanapok számától függetlenül, mindig azonos összegben illetné meg. Az egy órára járó távolléti díj kiszámításához a havi alapbér egy napi összegét el kellene osztani a munkaszerződésben megállapított napi munkaidő tartamával.

A módosított Mt. tartalmazná a havi bér arányos része meghatározásának szabályait arra az esetre is, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejét csak részben dolgozza le.

A törvényjavaslat kezdeményezi annak az Mt-ben történő rögzítését, hogy a munkavállalót a rendkívüli munkaidőben járó ellenérték azon a munkabéren felül illeti meg, amely részére a rendes munkaidőre járó munkabérén felül jár.