adozona.hu
Öregségi nyugdíjkorhatárt elérő munkavállaló vs. munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége
//adozona.hu/munkajog/Oregsegi_nyugdijkorhatar_foglalkoztatasi_ko_IYUVOM
Öregségi nyugdíjkorhatárt elérő munkavállaló vs. munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége
Megszűnik-e a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége, ha munkavállalója eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt? Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.
A kérdés részletesen így szólt: Munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége megszűnik-e a munkavállaló reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár elérése esetén vagy nem, mivel a szerződésben vállalt kötelezettségét változatlanul teljesítenie kell munkavállaló felé mint alkotmányos alapjog biztosítása: azaz munkához való jog mint alapvető személyiségi jog egyike? Jelen esetben kolléganőnk 65. életévét tölti be 2025. januárban. Eltérő szóbeli jognyilatkozatokat tesz arra vonatkozóan, hogy felmond, nem mond fel ezen nappal, azaz vagy tovább marad munkajogviszonyban vagy mondjon fel a munkáltató neki. (Jegyzőkönyv nem került felvételre egyetlen esetben sem.) A munkáltató azonban már felvett egy aktív korú utódot, akit kolléganőnk 65. életévének betöltése után (2025. január) betöltené a munkakört, mivel akkor a munkavállaló azt nyilatkozta szóban, hogy elmegy nyugdíjba, munkajogviszonyát megszünteti. Ebben a vezetői munkakörben egy munkavállalóra van szükség. Fenti kérdés alapján véleményem szerint a 65. életév betöltése esetén a munkáltató jogszerűen az Mt. szerinti felmondási és felmentési idő figyelembevételével szüntetheti meg (vagy közös megegyezéssel) a munkavállaló munkajogviszonyát, és mivel öregségi nyugdíjas lesz (77. § (5) bekezdés a) pont), végkielégítésre nem jogosult, és a 66. § (9) bekezdés alapján indoklási kötelezettség sem terheli. Közös megegyezés – mivel a felek szabad alkufolyamata –, akár végkielégítés és egyéb juttatás összegében is megegyezhetnek.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 294. § (1) bekezdés g) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
g) nyugdíjas munkavállaló, aki
ga) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
gb) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
gc) a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
gd) egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
ge) öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
gf) növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
Ennek megfelelően helyesen utalt rá, hogyha a kolléganő betölti a 65. életévét és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel is rendelkezik, abban az esetben munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül. Ez abban az esetben is igaz, ha egyébként nyugellátást nem vesz igénybe. Ezen feltétel bekövetkezése egyébként nem változtat a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek tényén: a munkáltató köteles foglalkoztatni a munkavállalót és részére munkabért fizetni, a munkavállaló pedig köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni. Ugyanakkor egyik fél sincs elzárva a felmondási, illetve azonnali hatályú felmondási jog gyakorlásától. Ebben az esetben a határozatlan időtartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén a munkáltatót sem terheli indokolási kötelezettség. Azt is helyesen írta, hogy a nyugdíjas minősége (melynek a felmondás közlésekor kell fennállnia) miatt a munkavállalót végkielégítése sem illeti meg.
Az Adózóna írásait munkajog témakörben itt olvashatja el. |
Természetesen a felek nincsenek elzárva a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésétől sem, mely esetben valóban megállapodhatnak bármilyen összegű járandóság kifizetésében.
Azaz egyetértek az Ön által leírtakkal. Arra kell ügyelniük, hogy az indokolási kötelezettség kiiktatása nem jelenti azt, hogy a munkavállaló ne élhetne a jogorvoslati jogával. A felmondás keresettel történő megtámadására tipikusan olyan esetekben kerül sor, amikor a munkavállaló álláspontja szerint annak mögöttes indoka valójában nem a nyugdíjjogosultság, hanem egyéb ok, így például a megtorlás, a személyes ellenszenv. Ilyen esetben a munkavállaló joggal való visszaélés miatt kezdeményezheti a felmondás jogellenességének megállapítását azzal, hogy a bizonyítási kötelezettség őt terheli. A munkavállaló magas életkora, vagy nyugdíjasnak minősülése önmagában nem lehet jogszerű indoka a jogviszony megszüntetésének, ez ugyanis az egyenlő bánásmód követelményébe ütközne.
A 2025-ös adóváltozásokról szóló írásokat az Adózóna oldalán itt olvashatja el.
Hozzászólások (0)